Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni új kerületi gyűlés

421 kerületi gyűlés határozatait a maguk istentiszteleti nyelvén kiildhesse meg, mert meg van győződve, oly tapasztalatokat szerezne magának a közigazgatás terén, melyek nem lennének a legkedvesebbek. Püspök urnák ezen kérelme, illetőleg indítványa, a mely alakban később beterjesztette, élénk vitát keltett. Egyesek ellene szóltak, mások ismét mellette voltak különböző okoknál fogva. Az elsők közül Bodiczky Kálmán mosoni esperes azéit nem pártolhatja az indítványt, mert némileg ellenmondásban van szerinte az imént hozott határozattal, de a költség szempontjálól is kénytelen visszautasítani, mert nagy kiadást róna az egyházkerület pénztárára. Pongrácz a püspök megnyugtatására megjegyzi, hogy adminisztrative nem lesz semmi baja, mert az egyes esperességek egyházaik nyelvére fordítva fogják tudatni ezekkel a püspöki leiratokat. Szontagh Pál megjegyzi, hogy akármilyen nyelven küldjük a leiratokat akármilyen nyelvre, akár latinra vagy olaszra fordítsuk is azokat, a nép sohasem olvassa őket. A falun a paptól megy ki minden ; a nép azt teszi, a mit ő jónak lát. Mikor 1600-ban a reformatio idejében a latin volt a hivatalos nyelv, nem jutott az egyháznak soha eszébe ez ellen kifogást tenni, a hogy azonban a szabadság kiütött, egyszerre elterjedt, hogy ragaszkodjunk az anyanyelvhez, írhatunk mi annak a papnak, ahogy csak akarunk, ha izgatni akar, izgat. Evvel is csak úgy vagyunk, mint a hogy Arany János egy szép balladájában mondja: „El van ez már réges-régen'' t. i. veszve és elég okunk van attól tartani, hogy, ha a vallásszabadságról szóló törvény meglesz, ezek az egyházak elszakadnak. Azok közül, kik az indítványt pártolják, elsőnek szólalt fel Schneller István tbeol. ak. igazgató. Melegen pártolja az indítványt azért, mert különbséget tesz azon szegény, békés tót nép s azon turbulens elemek között, melyek magát ezt népet a forradalom terére hozzák. Igen sajnálja, de be kell vallania, hogy nincsen semmi bizalma azokban a tót esperesekben, hogy azt a magyar nyelvű leiratot, gyűlési jegyzőkönyvet úgy fordítanák le, a mint az tényleg fogalmazva volt. Hogy mi azt a népet, melyet az illetők vezetnek, jól informáljuk, szükséges, hogy a maga nyelvén informáljuk, hogy a pásztorlevél, mely épen lemegy közvetlenül a néphez, az ő nyelvére legyen már fordítva. Be niez ky Kálmán az előbb tett kijelentések után s jól ismerve a viszonyokat kénytelen kinyilatkoztatni, hogy teljes mértékben hozzájárul püspök úr indítványához. Az által hogy kimondottuk, hogy a kerületi közgyűlés ügykezelési, tanácskozási s a jegyzőkönyv nyelve a magyar eleget tettünk annak, a mivel a hazafiúi s a magyar nemzeti érdeknek tartoztunk. Azonban a czélszerűség diktálja azt a mit a püspök úr kért, illetve inditványozott. Ezt a határozatot a czélszerűség szempontjából s nem a jogiból hozzuk, hogy a tót embernek joga van tótul olvasni a leiratokat, ha csakis tótul tud: mert a ki magyarul tud, az nem támaszkodhatok arra, hogy a tót az anyanyelve, de ha valaki csak is tótul tud, értve a népet, ennek a jogát respectálni kell, mert ez nem közjogi respectálása a tót nemzetiségnek, hanem visszavezetjük az emberi jogokra a tót jogát, hogy esetleg megértse, miről volt szó. Ez csak fegyver lenne elleneink kezében s állás pontunkat Turóczban és Liptóban csak gyengítené. Könnyű azoknak az uraknak, kik olyan helyen laknak, hol a nép belenyugszik s feltétlen bizalommal viseltetik de a hol a népet izgatják ellenünk, a hol a legkisebb dolgot is felhasználják ellenünk, más szemüvegen át kell néznünk a dolgot. Ha nem fogadja el a gyűlés püspök úr inditványát ez egyenesen fegyver lesz amazok kezében. Ő egyáltalában nem szokott megalkudni a körülményekkel, egyenes uton jár, de ezt kivánja jól felfogott ügye a protestánsoknak, egyházunknak s a felvidéken lakó magyaroknak, kik legjobban ismerik a viszonyokat. Ha ilyen nem engedményt, hanem czélszerű dolgot kívánunk, nem azért kívánjuk azt, hogy a tót nemzetiségi pártnak elégtételt szolgáltassunk, hanem hogy a mi álláspontunkat erősitsüir, evvel szolgálni akarunk a magyar nemzeti érdeknek. Kéri újból a kerületi közgyűlést, méltóztassék a püspök úr ezen kérelmének helyt engedni. H a e n d 1 ezt a tárgyat egészen elejthetőnek gondolja, mert ha valamely egyház érdeklődik határozataink iránt, nem igy fogjuk azt teljesen informálhatni. Ennek más utja van. Ha a püspök úr látja, hogy a kerületet valahol veszély fenyegeti, intézkedjék s a világi hatóság támogatni fogja ; látogasson el oda, kisérői lesznek s igyekezzék személyes megjelenése által hatni a népre. Püspök úr erre kijelenti, hogy téves az a nézet, hogy a nép nem olvassa határozatainkat, sőt nagyon is érdeklődik irántuk s ha mi határozatokat hozunk, de ezeket a néppel megismertetni nem akarjuk, ezzel csak félmunkát végeztünk. 0 kötelességét mindig teljesítette s mindig fogja teljesíteni, de van egy bizonyos határ, a melyen túl „ne quid nimis." Kérelmének főindokait nem akarja ismételni, hogy kérelemnek nevezte és nem jelezte más szavakkal, annak oka, hogy ő mindig a legenyhébb kifejezéseket szokta használni és soha követelésekről nem szól. Bándi lévai lelkész szintén nem járulhat hozzá püspök úr indítványához, mert ugy tapasztalta, hogy a leiratok a néphez nem is kerülnek ; minden lelkész egy példányt kap, a melyet levéltárban kénytelen elhelyezni. Kéri, hogy az fgész inditványt ne is vegyék jegyzőkönyvbe. Dr. Láng Lajos arra inti a gyűlést, hogy minden ellen- vagy rokonszenvtől menten, higgadtan Ítélje meg ezt a kérdést. Arra, mit mondanak majd ellenségeink rólunk, nem fog ő semmitsem adni, mert abban teljesen egyetértünk, hogy mi olyan hangulatot, a hol azt se jobbá, se rosszabbá nem tehetjük, egyes intézkedések által nem fogjuk megváltoztatni. De másrészt óvakodjunk oly szigorú szabály provokálásától, a melylyel ha a gyakorlati életben azt látjuk, hogy recedálni kell, többet ártunk a magyarságnak, mintha most meggondoljuk, hogy tulajdonképen miben áll a dolog. Nem attól fél, hogy mit mondanak az izgatók de nagyon féljünk attól, hogy ha mi most egyszer egy határozatot hozunk, a mely a magyarság felé tendál és a gyakorlati életben akadályokra fog akadni, ez sokkal rosszabb lesz, mintha meggondoljuk a dolog végét. Itt egy elvi dologról van szó, hogy a kerület mint olyan csak magyarul tárgyal s az esperességekkel nem érintkezik máskép, mint magyar nyelven. Ez a dolog egyik oldala; másika az hogy az egyházak saját nyelvükön kaphassák meg azt, a mit a -kerület határozott. Ez nem áll ellentétben az állameszme-