Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Karácsonykor (Sass János)

Tizenkettedik évfolyam. 51. sz. Pozsony, 1894. évi Deczember 22-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 kn. félévre ... 6 „ negyedévre. 8 „ Egy szám ára: 24 flr. 'L /VI EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Karácsonykor. (Sass János.) — Főtiszt. Baltik Frigyes püspök úrnak a ker. gyűlést megnyitó beszéde. — Belföld. — Külföld — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés. „Ugy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta." Ez atyai szeretet tényének emlékünnepét üli az egész keresztény világ. Valami kimondhatlan, kimagyarázhatlan érzés fogja el e napon nemcsak a keresztényt, minden embert, kinek szivére a mi Urunk Jézusunk szent igéjének melegítő sugara lia csak távolról is lövel. Haza vágyik mindenki, a gyermek szüleihez, apa családi tűzhelyéhez, anya gyermekei körébe, jó barátok ismerőseik családjához, mindenki édes otthon délszaki napsugaras, meleg családi körben, szeretet virágainak kertjében óhajtja átélvezni e nap örömeit. Es kiknek otthona nincs, soha oly keserűen nem érzik annak hiányát, mint karácsony napján. E nap a boldogság ünnepe. Soha se érzi magát a halandó oly igazán embernek és az az érzés soha se hatja át szivét annyira fenékig s oly örömteljes érzésekkel, mint e napon. Azt kellene képzelni, hogy ez a boldogság, mely ma az egész mivelt emberiségen szétárad, oly mély nyomokat hagy a szivekben, hogy visszás érzések, irigység, gyűlölködés, elégedetlenség nem verhet ott többé állandó tanyát. A mi Urunk arra tanított bennünket, hogy boldogságra születtünk. Mégis oly sivár a mai kor emberének kebele, az elégedetlenség, irigység és boldogtalanság férgei annyira elhatalmasodtak közöttünk, hogy a tökéletesedés végetlen lépcsőjén szakadatlanul fölfelé törekvő ember nem is hiszi, hogy a földi életben a boldogság szende virága megteremjen. Keresztényhez nem illő csüggeteg lemondással hódolnak azon tannak, miszerint haladás és elégedettség kizárja egymást s e mellett igen igen boldogtalanok vagyunk. Mert ez az öröm, mely ma a karácsonyfa tüudéri világa körül mosolygó arczokon elömlik, számos családban nem igazi boldogság ragyogása. Istenen kivül nincs boldogság, pedig ez örömben uszó sziveket a vallásosság malasztja nem hatotta át. Ez az öröm eloszlik, szétfoszlik, mint a zúzmara káprázatos fénye az időjárás szeszélyes változataiban. Az értelem álokoskodások, érzékcsaló szemfényvesztések által félrevezethető ; az akarat ügyes csábítások szövevényében megtéveszthető ; de a szivet hamis érzelmek aranyfüstjével, mesterkélt indulatok álgyémántjaival sem megvesztegetni, sem kielégíteni nem lehet. A szívnek oly csodálatos érzéke van, mint a természet más egyéb titokzatos erőinek. A delej semmi más hamisítványt nem, egyedül a vasat vonzza magához. Igv a szív is csak aranytiszta és fenékig igaz érzelmeket fogad be s azok sugarát veri vissza. És pedig hányan vágynák, kik e mai napon is nem a szeretet mennyei érzésének, hanem hiuságuk és nagyravágyásuk bálványistenének hoznak áldozatot drága csecsebecsékkel, kincseket érő ajándékokkal rakják tele karácsonyfájukat, de ne higyjétek, hogy gyermekeik és egymás iránti szeretet nyilvánul e szorgalmatosságakban ; nem, nem a szeretet adományai ezek, a hiúság és nagyravágyás állította fel ez oltárt, hogy benne önmaga gyönyörködjék, hogy önmagát bálványozza. Csuda-e, ha az igaz boldogság e fán nem terem meg. És nem ragyog igaz boldogság fénye e csillogásból azokra sem, nem üt tanyát az üdv azok örömei közt sem, kik puszta szokásból, a hagyományt s mások példáit szolgai módon követve ünneplik meg e napot. Lefolynak az öröm perczei, elmosódnak a mindennapi élet ezer változásai közt annak emlékei s a sziv oly üres marad, mint annak előtte; mert nincs a mi lelküket a földi élet gondjai felett szüntelen emelkedésben tartaná s közelében a mindenható hatalomuak, az örök igazságnak, a kifogy hatlan szeretetnek. Oh ti, kiket az isteni kegyeleni felvilágosított, hogy lélekben és igazságban ünnepeljétek meg szent karácsony ünnepét, kiknek családi örömét a végetlen szeretet kinyilatkoztatásának tudata s tiszta érzete szenteli meg: emlékezzetek meg boldogságtok menynyei gyönyörei közt azokról, kik a sötétben téve-