Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vallástanítás árnyoldalai (Burián János)

402 nép, mennél kevesebbet szorul papjára, annál idegenebb lesz az ő előtte s épen azért hiszszük, hogy ezen változásnak is meglesz hátrányos befolyása a lelkész és a gyülekezet tagjai közötti benső viszonyra. A vegyes házasságból származó gyermekeknek vallását nem határozza meg a törvény. Az 1868-ik 53. törvényczikk hatályon kivül van helyezve. A gyermekek vallásos nevelése a szülők szabad megállapodásának van fennhagyva, a nélkül, hogy ez a szabadság biztosítékokkal volna megvédelmezve és szabadságuknak megsértése a törvény megtorló intézkedésével volna megbüntetve. Ki ne látná itt azt az óriási hátrányt, melybe egyházunk és annak lelkésze jutott szemben a róm. kath. egyházzal és annak lelkészével. Nekünk elveink tiltják a jogosulatlan térítgetést. Az evangéliom szabad és buzgó hirdetésével ébresztett meggyőződésen kivül mi más módot a térítésre sem nem ismerünk, sem nem használhatunk. Nekünk nincs hozzá módunk, hogy mi akkor férkőzhessünk hozzá híveinkhez, mikor épen válúton állanak. Nem úgy van az a róm. kath. lelkésznél. Neki a proselitacsinálás gyönyöre és érdeme. A hierarchia magasabb fokára való juthatás legbiztosabb módja. A gyónószék oly hatalmas intézvény, melylyel nemcsak ellenőrzi híveinek minden mozdulatát, hanem szentségi jellemű befolyásával irányozza minden elhatározásait. A mely gyakorló lelkésznek vegyes házasokkal volt dolga s különösen ott, hol a nő róm. kath., világosan érezhette a gyónószéknek befolyását. Az a körülmény, hogy a házasság polgári megkötése előtt kell a gyermekek neveltetése iránt megállapodniok a jegyeseknek, nagyon keveset vagy épen semmit sem változtat a helyzeten, mert ennek csak az lesz eredménye, hogy a róm. kath. gyóntató atya korábban kezdi akezióját és intenzivebben fogja érvényesíteni egyházának érdekeit. A mint a fentebbiekből látjuk, nem festünk drasztikus képet s bizony elcsüggedni sem látunk okot, de igenis szükségét érezzük annak, hogy már most használjunk oly módot, mely meggyőződésével erkölcsileg hozzánk és egyházához fűzi népünket és a mennyire tőlünk telik, hárítsuk el azon akadályokat, melyek a törvényből eredőleg, népünkkel való összeforradásunk útjában állanak. A legelső és legfontosabb a gyermekeknek vallásos nevelése úgy az iskolában, mint kivált a konfirmatiónál és folytatólagosan az ifjúságnak folytonos hű ellenőrzése és lelkipásztori kezelése. Hasonló jelentőségű lesz az ev. családoknak lelkipásztori hű látogatása kivált akkor, a midőn a lelkipásztor jelenléte, akár az örvendetes események idején, az örömnek felemelésére, nemesítésére szolgál, akár a bánat pillanatában vigasztaló, erősítő angyalul jelenik meg a család körében. Különösen falusi egyházainkban nagy hatást fejthet ki a hű, Urát és az ő népét bensőleg szerető lelkész úgy, hogyha ez uton magához csatolta és ezzel együtt Üdvözítőjéhez és egyházához fűzte népének életét, nincs az a hatalom, mely neki és az ő népének árthatna. Igaz, hogy ez a feladat egész embert és teljes munkát követel. Városi egyházainkban a lelkipásztor magában nem elég. Itt meg kell indulnia teljes erővel a belmissiói munkának. A diakonissák, vallásos ifjúsági egyletek, vallásos iratok terjesztésével az egyházhíveket tömöríteni, közöttök közszellemet alkotni, mely hódít és a hűségben megtart, ez legyen sürgős, elodázhatlan teendőnk. S ha netalán anyagi áldozatokat is kellene hoznunk, ha csekélység, szóra sem érdemes, ha a lelkésznek nagy és úgyis meglehetősen szigorú anyagi helyzetét sulyosbbakká tennék, a közegyház kárpótlásának reményében, készek legyünk meghozni az anyagi áldozatokat is. Szentebb legyen egyházunk érdeke, mint saját önérdekünk. Végül igen fontosnak tartjuk egyházunk jogi állását az új törvényekkel szemben, mielőbb és teljesen tisztázni, hogy az egyháznak nemcsak lelkészei, hanem minden egyes híve is tudja, hogy előadandó alkalomkor mit kiván tőle az állami törvényhozás s mit kiván tőle az ő egyháza. Az ily esetekben a zavar, bizonytalanság csak kárára lehet az egyháznak és tekintélyének. Itt az ideje, hogy minden előítélet és lehetőleg gyarlóságtól menten beszéljük meg a teendőket. E czikkel nem akarunk egyebet, mint megnyitni a véleménycserét ezen a szerény téren is, mely szűk ugyan, de a< mienk. Díxi. •» v» O-O ' > — k vallástanításnak árnyoldalai elemi iskoláinkban. Az elemi iskolában elsajátított ismeretek szolgálnak alapul a gyermeki tudás azon körének, melyet a gyermek magasabb korában vagy a közéletben, a hol alkalma van, vagy a tanulás folytatásával felsőbb tanintézetben bővit ki. Az elemi iskola e tekintetben az élet igen fontos tényezője, mert ha jól oldotta meg feladatát, ha jó alapot adott a reá bizott zsengekoruaknak, melyen biztosan lehet tovább építeni, akkor ezzel jó szolgálatot tett a társadalomnak és a felekezeti iskola saját egyházának. Elemi iskoláinkban egyes tantárgyak tanítása nem egy és ugyanazon tanmód szerint történik. Vannak tantárgyak, melyeknek egyes tételeit könynyebb tanmód és tanalak szerint lehet a gyermekkel beemlékeztetni, ezek azok, melyeket a tárgy előmutatásával szemléltetni és a gyermeknek könynyen felfoghatóvá lehet tenni. A reális, vagyis közhasznú tantárgyak ilyen tanmódszer szerint tanítandók. Sokkal nehezebb azon tantárgyak tanítása, melyeknek tételei csupa elvont fogalmakból állanak, melyeket csak egyes példákkal a közéletből és öszszehasonlítási leírással lehet a gyermeknek magyarázni. Ilyen tantárgy a vallástan. Nem olyan könynyü dolog ezen tantárgyat tanítani, ha egyházunknak buzgó és meggyőzött tagokat akarunk nevelni.