Evangélikus Egyház és Iskola 1894.
Tematikus tartalom - Külföld - Baseli örömünnep
399 egyházunknak és szerenesés megszabadulást a világias cselszövényekbó'l. " Nincsen okunk feltenni, hogy e közlemény apokryph volna, mert hiszen megtaláljuk benne azt a két fődolgot, melyre a régi dunáninneni kerület 5 esperességének férfiai ismételve vissza-visszatértek, hogy a zsinatnak utolsó ülésszakán hozott törvények a zsinati alkotmánynyal ellentétes és így törvénytelen módon hozattak. És az az állítás is reájuk vall, hogy oly elnökségnek, melynek választására be nem folytak, nem tartoznak magukat alávetni. De azt se gondolja senki, hogy a körözvény tartalma kizárólag a turóczi esperességnek álláspontja. A ki ismeri ezen egyházpolitikai, nemzetiségi pártnak szervezetét és fegyelmét, az biztosra veheti, hogy a mit a turóczi egyházmegye állít, tenni szándékozik és elhatároz, ugyanazon a nyomon fog haladni Nyitra, Trencsén, Árva, Liptó, s ugyanazt fogják követni hazánk egyéb esperességeiben élő s a fentirt urakkal rokonszenvező' elemek. Lehet, hogy az utolsó órában, miben kételkedünk, egy vagy más esperesség a fentebbitől eltérő állást foglal el; de egészben véve irányzásukban és törekvésükben hívek maradnak önmagukhoz és egymáshoz. Egyet azonban előre is biztosan állíthatunk és ez az, hogyha meg is jelennek az új téren, nem mint együttmunkáló testvérek, hanem mint küzdő felek fognak megjelenni, a kik vélt igazaikat a legnagyobb határozottsággal fogják védelmezni, jogosultaknak hirdetett igényeiket a legnagyobb határozottsággal fogják érvényesíteni. Ha közelebbről szemügyre vesszük magát a fent idézett köriratot minden alkotmányosan érző és gondolkozó embert meg fog döbbenteni az a tény, hogy egy országos zsinaton szabályszerűen hozott s ő felsége a koronás király szentesítésével megerősített törvény nyel szemben felvetik azt a kérdést, hogy a törvények intézkedését elfogadják-é vagy sem? Sokkal nagyobb tisztelettel viseltetünk az aláírt férfiak intelligencziája és jogismerete iránt, semhogy e kérdés feltételét öntudatlan cselekvénynek bélyegeznők. Ezen, az élet hnrczában megérett férfiak nagyon jól tudják azt, hogy ha csak törvényen kívüli állapotba nem akarnak jönni, nekik a hozott törvényeket elismerniük kötelességük. Ebből tehát azt kell józanon következtetnünk, hogy ők, ha érdekök, felfogásuk úgy hozza magával s ha 8z időnek viszonyai megengedik, készek lesznek, levonva a következményeket, a magyarhoni ág. hitv. ev. anyaszentegyház szervezetéből ki is válni. Ezzel szemben a zsinatilag szervezett egyház törvényes igazát, szervezetének épségét, a hozzá ragaszkodó gyülekezeteket, sőt egyes híveket sem hagyhatja el s meg kell indulnia annak a testvérgyilkos harcznak, mely ev. anyaszentegyházunknak óriási hátrányára lesz s népünk vallásos életét fel- és szét fogja dúlni, Igaz, nagyon különös kívánság, hogy 5 esperességnek felfogása mérvadó legyen egy országos egyházra nézve s hogy egy zsinatilag hozott, és szentesített törvény érvényessége, ha még annyira nem tetszik is, egyesek, vagy egyes esperességek el- vagy el nem fogadásától legyen függővé téve. De hisz láttuk, hogy mikor még csak „de lege ferenda" volt szó, már akkor is hirdették, hogy minden consequentiákat elvállalnak s így láthatjuk, hogy most, a mivel akkor fenyegetőztek, keresztül is akarják vinni. A zsiDati törvénynyel szemben annak a felfogásnak, hogy oly elöljáróság felsőbbségét, melyet ők nem választották, el nem ismerik legfeljebb is magára arra az elnökségre nézve lehet, de csak is inkább erkölcsi és semmi esetre nem jogi jelentősége, mert a mit egyszer a zsinat törvényhozásiig elintézett, azzal szemben minden egyéni felfogáson nyugvó követelődzés hasztalan. S nem is mutat az egyház iránt valami nagy szeretetre, ha épen az új törvények behozatalával kapcsolatos átalakulás és szervezkedés zavarát még tetézni akarják, egy az egész kerületekben megindítandó választási küzdelemmel. A formális igaznak látszó jogkövetelés igazán a „salus rei publicae" elvébe ütközik. Azonban e közlemény czélja nem lehet, vitatkozni azokkal, a kik homlokegyenest ellentétben állanak mi velünk. Tudjuk azt, hogy nincs az az emberi bölcsesség, nincs a léleknek az a hatalma, a mely az ellenvéleményüeket meggyőzné. Ha az egyház hivatott vezetőinek, nagy közönségének figyelmét sikerült felkölteni, őket az ügyek komoly, higgadt megfontolására íelhívni, midőn még arra kérjük, hogy intézkedéseikben a határozottságot párosítsák a szeretettel hogy szegény ev. egyházunkat megmentsék a széthullástól : eleget véltünk tenni hírmondó kötelességünknek. A kegyelemnek ura áldja meg egyházunk felvirágoztatására irányzott közös törekvéseinket! Spedator. tll^ili. A baseli theol. Alumneum örömünnepe Október 30-án ünnepelte a baseli theol. alumneum ötven éves fennállásának örömünnepét. Ez alka'ommal az alumneumnak jelenlegi intézője, Haller Albert egy nagy gonddal szerkesztett emlékiratot bocsátott közre, a melyben ez áldásos intézetnek multják és jelenét egyszerű, de vonzó szavakkal ecseteli. Ez emlékirathoz csatolt névjegyzék és statisztikai kimutatás szerint nem kevesebb mint 62 magyar cand. theol. volt az intézetnek tagja, a kik — kivéve a már a sírban porladókat — ha nem is testileg, de lelkileg minden bizonynyal résztvettek a szép ünnepélyben. A vendégek fogadása, ünnepi istentisztelet a közelfekvő „Peterskirche"-ben s társas vacsora képezte a szép ünnepélynek három főmozzanatát. Az igazi értelemben vett alma mater iránt érzett mély kegyeletüknek adtak megható kifejezést a közelből s távolból összesereglett exaiumnusok. Cseh-morva atyánkfiai különösen kiemelendők mint azok, a kik hálájuknak maradandó jelét ós tanúbizonyságát is adták. Broschik cseh festőnek egy képét, a melynek tárgya : „Husz a konstanczi zsinat előtt" díszes aranyrámával együtt az intézetnek ajándékozták, 400 franknyi összeggel járultak hozzá a jubileumi alap gyarapításához, azonkívül pedig egy diszes albummal lepték meg az alumneumi bizottságot, a mely az összes volt baseli cseh-morva atyafiság arczképeit tartalmazza. Nem akarjuk a kegyelet e jelét alattomos gyanúsítgatás tárgyává tenni, még azon beszéd hatása alatt sem, a melyet ez alkalommal Lat cseh ref.