Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Múltból a jövendőnek (Trsztyénszky)

Tizenkettedik évfolyam. 1. sz. Pozsony, 1894, évi Január 6-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r Előfizetési ar : Egész évre . . 12 kn. félévre . . . 6 n negyedévre. . 3 „ Egy szám ára : 24 flr. V J yV^EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Múltból a jövendőnek. (Trsztyénszky.) — A kerületek uj beosztása. (Schleiffer Károly.) — Az egyetemes papi özvegy-árva-intézet. (Egy falusi papocska.) — Egyházunk „ágostai hitvallású evangelikus keresztyén" elnevezése. (Sass Béla.) Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek — Pályázat. Az elmúlt esztendő egyházunk élettörténetében korszakalkotónak mondható. A többi kisebb jelentőségű események közül különösen két mozzanat emelkedik ki, úgymint : zsinati törvényeinknek szentesítése és az egyházpolitikai reformra vonatkozó törvényjavaslatok benyújtása. Amaz hivatva van egyházunk beléletét törvényes uton szervezni, emez hazánk közéletében együttérző egyházunkra még most egyelőre ki nem is számítható befolyást fog gyakorolni. Mindkettő a hitünk erejéből fakadó munkára ösztönöz; lelkesült, czéltudatos, kitartó tevékenységet követel. Zsinati törvényeink alapján és keretében megindult ugyan az egyházi belszervezkedés, azonban a dolog természete szerint az egyházközségektől föl egész az egyetemig, minden irányban és téren véghez viendő átalakítás hosszabb időt fog igényelni. Egyet azonban már most is a kerületekben fölmerült jelenségek után állíthatunk s ez az, hogy ismét minden kerület magára, a központnak minden előzetes befolyása nélkül intézi munkáját. Ez eljárás mellett attól lehet tartanunk, hogy ismét a hány kerület, annyi különféle egyház s az egységes alakulás hiányával a szükséges egyöntetűséget nélkülözni fogjuk. Igaz, hogy oly központosításra, milyen a római katholikus egyházban uralkodik, evangyéliomi keresztyén egyházunknak, sajátos jelleménél fogva szüksége nincs, sőt nem is kívánatos; de a midőn ős ellenségünk mind jobban és jobban összegyűjti erejét, hogy egy ponton támadhasson : nekünk is legalább arra kellene törekednünk, hogy a különböző tagokat egységes szellem és irány, egy akarat és törekvés hassa át. Azonban biztat a remény, hogy legfelsőbb hatóságunk bölcsesége akkor, midőn a kerületekből hozzáterjesztetnek a különböző munkálatok, el fogja találni a helyes utat s kidomborítva az egység érdekében szükséges intézkedéseket, a szabad mozgáshoz nélkülözhetlen különféleséget is meg fogja óvni. Tény az, hogy mint zsinati törvényeinkben is, minden egyházi hatalom és jog forrása az egyházközség, úgy a szabályrendeletek készítésénél is az egyházközségeken kell kezdenünk s itt szabad legyen kifejeznem azon kegyes óhajtást, hogy az egyházközségek ne szorítkozzanak kizárólag a közigazgatási tényezőknek zsinatilag elrendelt szervezésére, hanem tágabb alapot vessenek. Nevezetesen az egyházi jótékonysági ügy, a kisdedóvástól az ismétlősök oktatásáig, kivált a katechizácziói intézmény czélszerü berendezése, a híveknek lelkipásztorkodó gondozása, melynél a presbyterium közbenjárása is igénybevehető volna, a gyülekezeti betegápolás és szegényügy vallásos alapon nyugovó kezelése mind oly egyházi életnyilvánulások, melyeknek jövőben a legkisebb gyülekezetekben sem volna szabad hiányozniok. Mert hiába, oly korszakot élünk, melyben az ideálok iránti érdeklődés is a hasznosság szempontjával szorosan van kapcsolva s bizony-bizony népünknek annyit fog érni az ő vallása, a mennyire az képes és kész az ő élet és lelki szükségleteit kielégíteni. Hol Urunk Krisztusunk evangyélioma a szeretet melegével bevitetik a családi élet körébe s ápoló, erősítő, vigasztaló erejével a bölcsőtől kezdve a sírig hiven elkiséri a földi élet vándorát, ott fel fog elevenülni a hit, megszületik a buzgóság és áldozatkész egyházi szeretet. Mennél hatalmasabb az ellenségek támadása és az anyagi s világi érdekek csábító ereje, annál nagyobb legyén az Isten szolgáinak buzgósága és az Üdvözítő irgalmából merített szeretete az Urnák nyája iránt s be fog következni, hogy az egyháznak Ura szeretetével le fogja győzni e világot s nemesítő, emelő, boldogító Lelkével 0 fog uralkodni hiveinek gondolkozásán, érzületén, tettein. Mi nem világi hatalomért küzdünk, hanem a szellem hatalmáért a test fölött, Isten országának diadaláért e világ fölött. Ha pedig a gyülekezetekben meg fog indulni ez