Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A kerületek felosztása

36 czímeztetnek és ha viszont elő találna fordulni az eset, hogy egyszer másszor a két evang. egyház törvényeinkben, a közhatóságok által hitfelekezetnek neveztetnének, a teljes jogegyenlőség és viszonosság alapján a római kath. egyház is ugyanazon sorokban, szinte ezen czímmel tiszteltessék. Kérelmemet nem tudom alaposabban megokolni, mint a biboros herczegprimás, ő eminencziájának fentebb idézett szavaival: „Mit kívánunk? Nem a politikailag kifejtett status quo ellenében a régi jogokat, a régi kiváltságokat, sem új térfoglalást az egyház hatalmi körének szélesbítését az állam és szabadság rovására nem kívánjuk; sem nem sürgetjük az uralkodó vallás rendszerének visszaállítását a többi, törvényesen bevett vallásfelekezetek hátrányára s elnyomására; mert a katholicismus helyzete 1848ban a többi törvényesen bevett minden egyes vallásfelekezetre különbség nélkül megállapított jogegyenlőség és viszonosság mellett megváltozott." (Folytatása következik.) A kerületek felosztása. IL Az általam ajánlt terv szerint összealkotandó dunáninneni új egyházkerület püspök nélkül maradna. Eddigi püspöke, egyházával együtt a tiszai kerületbe esnék. Igen, de ennek megvan az ő hozzá méltó egyházi vezére. Mit csinálni tehát „a földnél küli Jánossal?" A Pelikánok felszentelése miatt, és azon okon, hogy egyházának népe mindentől, a mi magyar, idegenkedik ; nemkülönben, hogy legutóbbi kerületi gyűlését legalább akkor, mikor emberei a tót gymnasium megnyitását indítványozták, ott nem hagyta; megérdemlené, hogy valóban „Johannes sine terra" maradjon. Hanem a magyar lovagias kímélet, e gyengeségünk, dehogy menne ennyire ! Bizonyosan fog róla atyailag gondoskodni. Ugyan mit tehet vele? Vagy azt mondja, hogy a liptószentmiklósi egyházat a dunáninneni új kerülethez tartozandónak nyilatkoztatja, vagy pedig felidézve az üldözések korát, melyben nem egy egyházából kiüldözött esperes és püspök idegen területről igazgatta egyházmegyéjét, kivételesen kimondandja, hogy ez is kerületén kivül birhatja igazgatása székhelyét. A Bach-korszakot, e gyűlöletes emlékű időt, nem akarom példaképen idézni, melyben egy Komáromy Miskolczról, tehát a tiszakerületből igazgatta a bányakerületet, Chalupka pedig Breznóbányáról, tehát a bányakerületből kormányozta a dunáninneni superintendentiát. Ámde a tiszai kerülethez kebelezendő Liptó-Árva és a bányai egyházkerületünkhöz csatolandó Túrócz papjait hallani vélem, hogy fognak hangosan protestálni, opponálni nemcsak a ki- és bekebeleztetésök ellen ; hanem nyerendő új püspökeik ellen is, mint a kiknek megválasztatásához egyházaik hozzá nem járultak. Node tegyük lehetővé, hogy hozzájárulhassanak. Engedjük meg, hogy egyházaik, az új kerületbe kebeleztetésök alkalmával azonnal szavazhassanak, és szavazataikat adjuk hozzá a püspökválasztások idején beadott szavazatokhoz. Sárkány, Zelenka, Karsay püspökök állását az ily szavazás megingatni nem fogja. Már a dunáninneni püspök szavazatainak összege miként fog alakúlni, ha Túrócz, Liptó, Árva szavazatait leszámítjuk, a barsi és fehérkomáromi szavazatokat pedig hozzávetjük, ám lássák az elégedetlenkedő lármás atyafiak. Különben mink azt sem bánjuk, ha az új kerületekkel új püspökválasztás rendeltetik is el. Ne mondhassák, hogy püspökük olyan, a kire nem volt alkalmuk szavazni.*) Az általam tervezett dunáninneni kerület egyházainak száma kevesebb lenne az eddiginél, s püspökét nem fizethetné az eddigi összeggel. Csekély lenne ugyan a külömbség, de ez az államsegélyből pótolható lesz. Következik, hogy a többi egyházkerületekről is szóljak. A Pulszky-féle terv szerint a tiszai kerület nyerné (dicső nyereség !) a liptói s árvái esperességet. Ez hagyján ! Hadd részesüljenek a csatolandó egyházak a tiszai kerület üdvös szellemében. De azt a részét a Pulszky-féle tervnek nem lehet elfogadni, hogy eme kerülethez a bányaiból a békésmegyei esperesség is hozzáadassék. 1. Azért nem, mert ebben az esperességben is már sok oly tünet mutatkozik, melyekre nézve azt lehet mondani : Nem szeretem ezeket. Már esperesök magyarságát kétségbe vonta Thaly Kálmán az országgyűlésen. Ennek székvárosából került egyike azoknak, kik magyar nyelven vonakodtak letenni a katonai esküt. Végre ott akadt egy özvegy asszony, ki a pánszláv gymnasiumra 1000 frtot ajánlott fel. S nem rég a hírlapokból azt olvastuk Csabáról, hogy ott egy fáklyásmenet alkalmával nem igen dicsőítették magyarságukért a papokat, kik ott rossz néven veszik, ha a tót ember magyar nyelven üdvözli, s kik a vizsgák alkalmával a magyar feleletek után azt mondják, hogy mond el ezt anyanyelveden is. És Nagylak ! Ennek lelkészei nyiltan elmondák az esperességi gyűlés előtt, hogy ők tótok ; dehogy ennél is többek, hogy a közintézeteken ott áll a „sporitelna" stb. czímek; hogyha tanító és jegyzőválasztásra kerül a sor, nem a magyarokat keresik ; hogy zenészeik a tót nemzeti dalokat húzzák stb. Ily esperességet Kishont, Liptó, Árva, Gömörhöz adni nem lenne tanácsos. 2. De nem szabad a békési esperességet elvonni a bányakerületből azért sem, mert ennek hivatása, hogy előbb-utóbb, nem sokára két kerületre szakadjon, melyeknek neve: bányai és alföldi lenne. Addig tehát, míg erre a kedvező idő bekövetkezik, maradjon ! Igazgatása úgy sem fog sokkal nagyobb teherrel járni, a mennyiben esperességeinek száma annyi marad, amennyi eddig volt. Sőt a Pest városival *) Jó lesz, hol lehet, a „quieta non movere" elvet nem melló'zni. Szerkesztő.