Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Luther társaság

386 azon Tévedésnek tartom, a tisztelt szerzőnek nézetét is, hogy ő az apostolok és martyrok, a val­densek és reformátió korszakában a közszellemnek terjedését, a szegénységnek tulajdonítja. Ha a köz­szellem a szegény viszonyok közt is érvényesült, még nem bizonyíték arra nézve, hogy a közszellem szegény viszonyok alatt legjobban fejlődik ; mert akkor egyszerűen a szegénység a közszellem fejlesz­tésére nézve a legjobb szer volna. Nehéz idők alatt csoportosulnak az emberek, akár szegény, akár áldott viszonyok közt ! Különben minden korszakra nézve tekintetbe kell venni : Andre Leute, andre Zeiten ; Andre Sorgen, andre Leiden ! „Azért annyi bizonyos, hogy a lelkészek anyagi rosszléte, rossz hatással van úgy a lelkészi karra, mint a népre. A lelkészi karra annyiban, mivel „az anyagiak" miatti küzdelemben magasztos hivatásuk teljesítésére irányuló lelki erejük megzsibbasztatik." A népre nézve a lelkészi kar anyagi rosszléte annyi­ban bir rossz befolyással, mivel korunk a lelkészek­től inkább kívánja, mint az apostoli korszak, hogy azok külsőleg is imponáljanak; de ne mondja most valaki elfogultságában vagy phariseusmusában arra : „Mi lelkészek más által akarunk imponálni, mint külső repraesentatió által!" Jól tudom, hogy mi­vel : A hivatásérzet, a keresztényi szellem, a vallás­ismeretek legyenek a protestáns lelkésznek legbecsebb ékszerei! Nagyon helyes; de az élet hajóján, hogy hajótörést ne szenvedjünk, a kor különféle áramlatait is tekintetbe kell venni! Azt hinném, hogy a mi oly világos mint a napfény, azt már bebizonyítani nem kellene; pedig ezen becses lap hasábjai mutatják, hogy azt is kell bizonyítani! Több súlyt helyezek arra a mit a szerző czikké­nek II-dik részében az erkölcs romlásáról és annak orvoslásáról mond. Vidékünkön legtöbb faluhelyen a fiatalság éjfélig bujdokál a nélkül, hogy eddigelé az egyházi, vagy világi hatóság egyetemleg csak egy lépést tett volna az ellen ; pedig a rossz erkölcsök rontó hatással bírnak a vallásos érzületre — és meg­fordítva a vallástalanság a rossz erkölcsnek kút­forrása! Ellenben: „Mores et religio addit astris!" Iványi József. E becses lapok ez évi 45. számában a mélyen tisztelt szerkesztőség szivességéből közöltetett a bács­szerémi egyházmegyében létező egyházközségek sza­bályzata, mely már egyházmegyeileg jóváhagyatott és életbe léptetett. Bátorkodom itt bemutatni magának a bács­szerémi egyházmegyének szabályzatát és ügyrendjét, melyek a bányakerületi szabályzat és ügyrend szerint állíttattak össze. Ezen szabalyzat jóváhagyása az egy­házkerületet illeti meg. Mind az egyházközségi, mind az egyházmegyei szabályzatok legtöbb helyen még szerkesztve nin­csenek, hasznos dolog volna, ha minél többen hozzá­szóllani szíveskednének, hogy a mennyire lehet, jelesül az egyházmegyékben egyforma szabályzatok szerint történhessék az egyházi igazgatás. Ezen óhajjal bátorkodom ezen szabályzatot is a tisztelt olvasók figyelmébe ajánlani : Szabályrendelet a Bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye tiszt­viselőinek hatásköréről és kötelességeiről. I. Az egyházmegye tisztviselői Az egyházmegye rendes tisztviselői : a) a felügyelő, b) a főesperes, c) a másodfelügyelő, d) az alesperes, e) a jegyzők, f) a pénztáros, g) az ellenőr, h) az ügyész, i) a számvevő, k) a körlelkészek, vagy iskolavizsgálók, 1) a levéltárnok. II. Az egyházmegyei felügyelő felesketése. Az egyházmegyei felügyelő a zsinati törvények 97. §-a szerint választatván, hivatalába iktatásakor következőképen esküszik. . . „Én N. N. a bács-szerémi ág. hitv. ev. egy­házmegye felügyelőjéül választatva, esküszöm az élő istenre, ki atya, fiu és szentlélek egy bizony isten, hogy hazám, törvényes királyom iránt tántoríthatlan hűséggel leszek, egyházam javát tőlem telhetőleg elő­segítem, kormányzásomra bizott egyházmegyémbeli egyházközségeket és iskolákat hazai és egyházi törvé­nyeink értelmében részrehajlatlanul igazgatom egyházi és iskolai ügyekben igaz meggyőződésem szerint intéz­kedem és ítélek. Az egyházmegye, egyházkerület és egyházegyetem végzéseinek mindenben engedelmes­kedem, azokat másokkal is megtartatom, igazságot mindenkinek személyválogatás nélkül szolgáltatok, és felügyelői kötelességeimnek eleget teszek. Isten engem úgy segéljen." III. A főesperesnek felesketése. A főesperes a zsinati törvények 97. §-a szerint választatván, hivatalába iktatásakor emigy esküszik : „Én N. N. a bács-szerémi ág. hitv. ev. egyház­megye főesperesévé törvényesen választatva, esküszöm az élő istenre, ki atya, fiu és szentlélek, egy bizony isten, hogy hazám és felséges királyomhoz tántorít­hatlan hűséggel viseltetem, a kormányzásomra bizott egyházakat és iskolákat országos és zsinati tör­vényeink szerint részrehajlatlanul igazgatom ; egy­házi ügyekben, igaz meggyőződésem szerint egyházi törvényeink értelmében intézkedem és Ítélek. Az egyházmegye, egyházkerület és egyházegyetem vég­zéseinek mindenben engedelmeskedem és ezen vég­zéseket mások által is megtartatom ; és igy minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom