Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vallástanítás és ev. közszellem (Csók György)

Tizenkettedik évfolyam. Pozsony, 1894. évi November 24-én. E VA N G E L í K U S EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre ... tí „ negyedévre. . 3 n Egy szám ára : 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön (>0 flr. Tartalom: Vallástanítás és ev. közszellem. Vége. (Csók György.) — Szabályrendelet az egyházközségi háztartásról és számvitelről. (Gaál Mibá/y. — Nyilt levél. — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek — Pályázatok. Vallástanítás és ev. közszellem. (Vége.) 3. Indítsunk közakarattal mozgalmat az iránt, hogy a megyék szabályrendelettel tiltsák el a gyermekeket 15—16 éves korukig a korcsmákban való időzéstől. Sáros vármegyében rendőrileg tilos 15-ik életévét be nem töltött gyermeknek italmérési helyiségben időzni, vagy tánczmulatságon megjelenni. Azon italmérőt, vagy tánczmulatság rendezőt, ki ily gyermeket ama helyeken megtűr; vagy azon szülőt és gyámot, a ki gyermekét ily helyekre magával viszi. — 50 forintig terjedhető pénzbirsággal büntetik. 4. Hasson oda a lelkész — mint iskolaszéki tag, — hogy a gyermekekre vonatkozó külső illemszabályok (pl. a köszöntés, a háznál és nyilt, vagy közhelyeken való magaviselet) a tanitó által szorgalmasan gyakoroltassanak ; hogy a tanitás mindenkor énekkel, imával kezdődjék és végződjék. 5. Ünnepeltessék meg az iskolában külön gyermek isteni tisztelettel a reformatiói emléknap és a hol mód van hozzá: a karácsonyfa-ünnepély. Mindkét esetnél legszebb alkalma van a lelkésznek rámutatni a mennyei Atya gondviselésére s inteni evangyéliomi hitünkhöz való ragaszkodásra, felebaráti szeretetre. 6. Követeljük meg, hogy a vallástan tanítására hetenként legalább 6 óra jelöltessék ki az órarendben, még pedig a reggeli órákban, mikor a gyermek értelme legüdébb, legfogékonyabb. Ezek után Istenbe helyezett bizalommal és egy szebb jövő reményével lépjük át az iskola küszöbét és kezdjük meg bágyadt közszellemünk reformálását a könyvek-könyvével, mely isteni erőt rejt magában minden hivő üdvösségére. Addig is, mig pályadíjnyertes tankönyveket nem kapunk, tanítsunk a meglevőkből legjobb belátásunk s tehetségünk szerint azon tanterven belül, melyet iskoláink részére néhol az esperesség, néhol a kerület megállapított. A tanitásnál különös tekintettel legyünk arra, hogy a vallástani óra alatt az iskola valóban a gyermekek templomává váljék ; hogy kevésbbé lássák bennünk a hitoktatót, mint lelki atyjukat; hogy minden tanításunk egy befejezett egészet képezzen s érvényesüljön amaz elv: „non multa, sed multum;" végül, hogy a bibliai történeteket lehetőleg az ere! de ti bői tanítsuk. Ez utóbbira nagy súlyt, kell fektetnünk, mert egyedül ez által barátkoztatjnk meg növendékeinket a Szent-írással. Ha valaki járatos az írásban, — „ha ott nyílik ki kezében a könyv, a hol akarja" — mint mondani szokta egy kedves emlékű tanárom, akkor az szivesen kutat az Ige tágas mezején és oltogatja lelke szomját az örök élet üdítő fonásainál. Hat év nagy idő, hat év alatt mire vihetjük Krisztus zsengéit? Hát hatvan év alatt mily szellemi magaslatot ér el közegyházunk?! Mert kishitűség állítani, hogy ily módszer mellett — nélkülünk — meg fog állni fejlődésében. Ám rakjuk le az alapot, mi, a falakat és tetőt emeljék majd utódaink. E hatvan évből — Isten mérhetlen kegyelme folytán — reánk is jut valami, töltsük el ezt az evangyéliomnak nem csak prédikálásával, hanem tanításával is, mert tanitás és tanulás nélkül nincs ismeret, ismeret nélkül nincs meggyőződés, nincs hit és ezek nélkül nem létezhet közszellem. Ha iskolás gyermekeink evangyéliomi szellemben nevelve, vallásuk alapos ismeretével lépnek a hiterősíto Urvacsorához, akkor megtalálják benne azt, a mit keresnek, a mit óhajtanak és mi nyugodt szívvel Írhatjuk be neveiket az érett keresztyének lajstromába. A sajátjukká vált ev. szellem ébrentartására tökéletesen elegendő lesz a vasárnapi katechizálás, mely utóbbi hidat képezend az iskolából — az életre. íme I megállapítottam beteg közszellemünk diagnosisát, rámutattam nyilván a chronikussá vált baj komolyságára s megirtam egyedüli receptjét: a lelkészek által végzendő vallástanítás módjait s aka-