Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Zsinatunk utolsó ülésszaka

házunk, a védőszárnyai aiatt felállítani szándékolt intézetre nézve még a felügyeletből, sőt a főfelügyeletből is kizáratnék, A tervezet ugyanis a főfelügyeletet, de még ezt is csak egyházi és nem egyszersmind tanügyi tekintetben, a dunáninneni kerület püspökére akarja ruházni, mi, a mellett hogy egyházi alkotmányunkba ütközik, egyúttal közoktatásunk összhangzitos s az egyetemes egyház érdekében álló vezetésének koczkáztatását vonhatná maga után, bármily jeles és megbízható volna is az említett egyházi tisztviselő személye. Már az eddig kiemeltek szerint is, tehát nemcsak biztosíték nélkül maradnának, hanem határozottan koczkáztatva is volnának a tervezett gymnasiumnál mindazon érdekek, melyeket tanügyünk terén egyházunk gondosan ápolni törekszik. Az alapszabályok azonban még azt is tartalmazzák, hogy a gymnasiumi igazgatóságot, valamint a gymnasialis tanácsot a dunáninneni egyházkerület, a turócz-szent-mártoni egyházközség s az „alapítók" fognák választani. E szerint tehát az iskola vezetése, iránya, szelleme és egész sorsa, úgy a tanulóké, mint a tanároké, főleg a tervezet szerinti alapítókra volna bízva és pedig egyházunk alkotmányával ellentétben, a nélkül, hogy az alapszabályokban csak meg is kisértetnék ezen befolyásnak, sőt teljesen független hatáskörnek, szervezetünkkel való összhangba hozatala. Ki volna szolgáltatva egyházunk egyik tanintézete oly alapítók gyakran döntő befolyásának, kik közt külföldiek is vannak, kik ha kamatot kebeleztetnek be, a tőkét fizetni nem kötelesek, kikről az sem bizonyos, hogy nem-e kamatok és járulékok iránti perekre lesz utalva az iskola fennállása s a kik, midőn ily alapszabályok, ily szervezet mellett akarnak iskolát alapítani, világos tanújelét adják annak, hogy egyházunk alkotmányszerű hatóságától, befolyásától s attól az iránytól és szellemtől, melylyel egyházunk iskolai ügyeit intézi, idegenkednék s a létesítendő iskolát az egyháznak még főfelügyelete alól is készek elvenni. S a midőn így áll a dolog, azokra az alapítókra nézve, kik jelenleg az aláirási íven szerepelnek, a helyzet nem válik jobbá azzal, hogy jövendőre meg örököseikben az egyház oly téns ezőkkel áll szemben, melyeknek az intézetre való hatása ez idő szerint még mérlegelés tárgyát nem képezheti. Ezek szerint tehát a Turócz-Szent-Mártonban felállítani szándékolt algymnasiumban oly tanintézet terveztetik s olyannak felállítására kéretik az egyetemes közgyűlés jóváhagyása, mely sem a köztörvény, sem egyházi törvényeink, sem egyházunk s közoktatásunk kereteibe nem illeszkedik, sőt egyházunk felügyeletétől, vezetésétől, fegyelmétől, többi iskoláink helyzetétől s ekkép attól a a szellemtől is, melyben ezoknál a képzés intéztetik, idegenkedést és elszakadási vágyat jelez. Terveztetik egyházunk védszárnyai alatt oly intézet, melynél a hazafias és evangyéliomi vallásos szellemben való művelődésre, épen a kiemelt okoknál fogva, nincs biztosíték s a melyre nézve, ha az iskola elhanyagolná vagy megtámadná is különváltságában egyházunknak gonddal ápolt feladatait, egyetemes egyházunk rosszalását még néma fejbólintással sem fejezhetné ki; egyházunk kezei, mint az egyiptomi szoborképeken kötve volnának és mégis egyházunk viselné ország világ előtt a felelősséget. Mindezeknél fogva tehát véleményünk oda terjed, hogy a dunáninneni egyházkerület ama határozatától, melylyel Turócz-Szent-Mártonban tót tannyelvű algymnasium felállítását határozta el, az intéz t felállításához a zsinati törvények értelmében szükséges jóváhagyás meg volna tagadandó; — miért is ezt egyúttal javasoljuk. Kiváló tisztelettel Budapest, 1894. okt. 28. Böhm Károly, Dr. Györy Elek, biz. jegyző. biz. elnök. A gyűlés élénk helyesléssel fogadta a tanügyi bizottság jelentését s javaslatát, mely közhangulatnak Fabiny Te o fii kifejezést adott azon indítványában, hogy a tanügyi bizottság jelentése egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétessék. Láng Lajos örömmel járul az indítványhoz magához, de az indokolás egy pontja ellen emel kifogást. Ott, a hol a jelentés kiemeli, hogy „tót anyanyelvű gimnáziumra szükség nincs", nem helyesen teszi hozzá, hogy ha azonban igazolva volna is egy tót nyelvű gimnáziumnak létesítését követelő szükség stb. — 0 nem habozik kimondani, hogy azok törekvése, a kik a tót nyelvű középiskolák mellett buzgólkodnak, veszedelmes lehet s ezért nem tenne olyan kijelentést, melyre később azok az urak hivatkozhassanak, hogy ime, már ekkor és ekkor kimondták, hogy nincs kizárva egy tót nyelvű gimnázium létesítésének lehetősége. 0 abban a véleményben van, hogy addig, a mig a családban, az egyházban és az elemi oktatásban szivesen • látja az anyanyelvet, — a műveltségnek azon fokán, melyet a középiskola nyújt az ifjúságnak, az anyanyelven való tanítás nem szükséges, mert azzai könnyen visszaélhetnek. Indítványozza, hogy az indokolás illető pontjait h.gyják el. Győr y Elek kiemeli, hogy a bizottság tisztán jogi álláspontra helyezkedett, nehogy valakinek alkalma legyen ebbői a jelentésből fegyvert kovácsolni a konvent ellen s fölp inaszolni, hogy ime a tót nyelvet elnyomják erőszakkal s megfosztják őket anyanyelvük használatának jogától is. Kubinyi Géza helyesli Láng Lajos indítványát. A magyar állameszmének veszedelmét látja a pánszláv agitátorok munkájában s végre meg kell nekik mondani határozottan, hogy nem fog engedélyt adni a konvent arra, hogy tót gimnázium czége alatt a magyar haza földjén ellenségeket neveijenek. Neki keserű tapasztalatai vannak ez iránt. Ott van a híres rőczei tót-gimnázium esete. Azok az urak, a kiknek nincs közvetlen küzdelmük a pánszlávizmussal, azok nem pengetnének olyan szelid, békülékeny hangot, ha ismernék a viszonyokat. Beniczky Kálmán még tovább menne. Nincs semmi szükség arra, hogy kímélettel járjanak el az igazgatókkal szemben. Tót tannyelvű középiskolát nem engedélyezne egyáltalán s megmondaná azt is kereken, hogy miért. Mert nem akarja megengedni, hogy ujabb fészket építsenek maguknak a pánszlávok a magyar állameszme ellen való izgatásra.