Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Zsinatunk utolsó ülésszaka

374 könyvtár megfelelő-e? nagyon fontos továbbá, h^gy vannak-e muzeumi tárgyak, ezekről az iratokban nincs említés téve. Az „alapszabályok" szerint a felállítandó algymnasium ügyeinek vezetése első fokban a tanári testületet, másodfokban az igazgatóságot illetné, az algymnasium „legfelsőbb fóruma" pedig „a gymnasialis tanács" lenne. A tanulók fegyelmi ügyeiben az igazgatóság, felsőbb fokban a gymnasialis tanács határozna. Az igazgatóság hatásköréhez tartoznak az igazgatónak a tanárok kebeléből való megválasztása, továbbá a tanárok választása és elmozdítása. Mind az igazgatóságnak, mind a gymnasialis tanácsnak tagjait, az alapszabályok 7. és 14. §. szerint, a duoáninneni egyházkerület, a turócz-szent-mártoni egyházközség s az „alapítók" választanák. Alapító lehetne minden ág. h. evangelikus, ki legalább 100 frtot egyszerre lefizet vagy jelzáloggal 6°/

0 kamatot biztosít vagy kötelezi magát, hogy 10 egymást követő év alatt évenkint 12 frtot fizet. A ki 9°/

0 kamatot jelzálogilag biztosít, sem maga, sem örökösei a tőke megfizetésére nem kötelezhető. Végre az alapszabályok szerint az egyházi felügyelet a dunáninneni egyházkerület püspökét, a világi főfelügyelet ő Felségét illetné. Ezek ànnak a képnek főbb vonásai, mely a dunáninneni egyházkerület által tervezett tanintézetre nézve a bemutatott iratok szerint elénkbe tárul s a mely első tekintetre is azt mutatja, hogy nem annyira arról van szó, hogy oly tanintézet létesítessék, mely hivatva lehetne létező tanintézeteinkkel egyházunknak hazánkéval azonos érdekei előmozdítása végett, üdvös versenyre kelni, hanem inkább ellenkező irányú kísérletről. Még teljesebben kitűnik ez, ha az iratok alapján vázolt tervezetet közelebbről tekintjük. Az algymnasium felállítása ügyének pénzügyi oldalára, minthogy ezzel a pénzügyi bizottság van hivatva tüzetesen foglalkozni, természetesen bővebben nem terjeszkedhetünk ki. Tekintettel azonban arra, hogy a tanintézet felállításának kérdésénél, tanügyi szempontból is felettébb fontos az, hogy a megfelelő oktatásra teljesen hivatott, kellőleg díjazott, helyzetük és jövendőjük felől állandóan biztosított tanerők legyenek alkalmazhatók s álljanak folytonosan és megf-lelő számban rendelkezésre; hogy továbbá az intézet birjon a szükséges alkalmas és egészséges helyiségekkel, fel legyen szerelve szertárakkal, az üdvös irányú képzésre alkalmas, kellő könyvtárakkal és egyéb segédeszközökkel; mindezeknél fogva nem mulaszthatjuk, magunk, annak kiemelését, hogy ezen lényeges tényezőset illetőleg az algymnasiumra nézve előterjesztett tervezetben semmi biztosítékot, de még csak valószínűséget sem találunk. Oly alaptőkével ugyanis, melynek csak csekély része van befizetve, melynek nagyobb részére nézve legalább is kétes, hogy be fog-e fizettetni s állandóan rendelkezésre állani, sőt a melynek egy részére nézve ki van mondva, hogy a kötelezett kamatnak tőkéje sem az alapítóktól, sem örököseiktől nem is követelhető: nem lehet eleget tenni a fentebb említett feltételeknek, melyeknek biztos teljesedése pedig elkerülhetetlen, hogy egy tanintézet kulturális rendeltetésének megfelelni képes legyen. A mi már most a tervezet egyéb részeit illeti, nevezetesen azt, hogy az algymnasium tót tannyelvvel terveztetik, önként felmerül az a kérdés, hogy egyházunknak van-e szüksége ily tannyelvű algymnasiumra, vagy legalább ily középiskola felállítása indokolt-e és lehet-e kilátás annak fenntartására, midőn a statisztika, nevezetesen az 1893. évi azt mutatja, hogy egyházunk középiskoláiban a tótajkú tanu'ók száma az összes tanulóknak csupán 5-6 százalékát te?zi, holott a németajkú tanulóké 18-3 százalék, tehát több mint háromszor annyi, a nélkül, hogy német tannyelvű gymnasium felállítása szükségesnek találtatott volna. Mi azt tartjuk, hogy ily tannyelvű gymnasiumra egyházunkban nincs szükség. Mindamellett véleményünk szerint, ha különben megvolnának és ki volnának mutatva azon kellékek, melyek megengedhetővé teszik, úgy anyagi, mint egyéb szempontból, egy tanintézet felállításának jóváhagyását, maga az, hogy milyen legyen egy algymnasiumnál a tannyelv, dem képezhetne lényeges akadályt. Ha azonban tekinteten kivül hagyjuk is a tannyelv kérdését, rá kell utalnunk a következő tényekre. A tervezet szerint a III. és IV. osztályok nem a fejlesztés folytonosságának megtartásával évről évre, tehát a felállítandó két alsóbb osztály megnyitását követő évben a III., a rákövetkező évben pedig a IV. osztály fognának megnyittatni, hanem a III. és IV. osztályok felállítása és megnyitása a „körülményekhez képest" vagyis bizonytalan, előre meg nem határozott időben történnék, a mi nemcsak a tanügyi érdekkel, hanem ezen érdeknek az 1883. évi XXX. t.-cz. 2. §-ában foglalt kifejezésével s ezen törvényszakasz rendelkezésével is ellenkezik. Ugy a törvény, mint a helyes tanügyi rendszer követeli, hogy úgy a megfelelő helyiségek, valamint a középiskolai oktatáshoz szükséges eszközök állandó rendelkezésre állanak; valamint megköveteli úgy általában egész közoktatásunk iránya, valamint egyházunk érdeke és szelleme, hogy az iskolai könyvtárak a hazafias és egyházias művelődés előmozdítására alkalmas olvasmányokat nyújtsanak. E tekintetben az iratokban nem foglaltatik semmi biztosíték. A tervezett igazgatóság és gymnasialis tanács nem illeszthetők egyházunk szervezetébe és pedig annál kevésbbé, mert az, hogy a gymnasialis tanács képezze egy tanintézet legfelsőbb fórumát, hogy ezen szervek gyakorolják a vezetést és a fegyelmi jogot, hogy ezek hatásköréhez tartozzék a tanárok és igazgató választása s a tanárok elmozdítása, egyenesen beleütközik úgy egyházunk korábbi szabályaiba, mint az egyházi alkotmányról szóló törvénybe. Egyszersmind pedig világosan oly irányzatnak adván kifejezést, mely egyházunk jogos, törvényes és tanügyünk helyes vezetése és fejlesztése érdekében szükséges befolyását és hatóságát kizárni igyekszik, nemcsak semmi biztosítékot nem nyújt a tanintézetnek üdvös és egyházunk kulturális feladataival összhangban álló szellemére nézve, de sőt e tekintetben csakis alapos kételyekre szolgáltat okot. Még inkább kidomborodik pedig ez idegenkedés s az egyházunk befolyása és ellenőrzése elől való kitérés, ha tekintjük, hogy a tervezet, a bemutatott alapszabályok szerint, még azt is megengedhetőnek tartja, hogy egy-