Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A szabad választás ügyében (Sass János)

Tizenkettedik évfolyam. 45. sz. Pozsony, 1894. évi November 10-éo. E YA N GELTKUS EGYHÁZ es ISKOLA. L Előfizetési ár : Egész évre ... 1*2 kn. félévre ... (í „ negyedévre. . 3 „ Egy szám ára: 24- flr. /V\EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A szabad választás ügyében. (Sass János.) — Egyházi szabályzatok. — Belföld. — Vegyesek A szabad választás ügyében. Ki a protestantismus hamisítatlan szellemét az ő világtörténeti szereplésében tanulmányozta s figyelemmel kisérte az emberiség haladásának azon mozzanatait, melyekben a protestáns szellem hatása nyilatkozik ; annak szinte megfoghatlan az az elv, melyet korunkban a lelkészválasztási szabályzat tervezeténél némelyek — és pedig épen lelkészek — érvényesíteni óhajtanak. A baladás barátjai egész világon azon fáradoznak, hogy a középkori intézmények bilincsmaradványait letördelve a szabadság elvét mind tovább és tovább fejlesszék ; mi protestánsok pedig, kik e szabadságot életre keltettük, kiknek zászlójára ó'seink kitbuzgósága ezt a jelszót jegyezte fel : In hoc signo vinces ; hódolva korunk reális irányának, meg nem értve korunk haladó irányát, elhagyogatva zászlónkat, vagy okosabbak akarván lenni őseinknél, az egyéni szabadság megnyirbálásán gondolkozunk, mivel ez anyagi érdekeiuknek jobban megfelel. Pedig azon igazság bizonvitására, vagy megvilágosítására, miszerint nincs hatalom, mely a haladó korszellemet legyőzni képes volna, alig mutat fel valami begyó'zőbb példát, mint a protestantismus története. Most mi magunk akarunk kísérletet tenni arra, a mit közel négyszáz év alatt a pápák és császárok egyesült hatalma rajtunk hasztalan próbált meg. Eddig mi voltunk mestere a társadalom intézményeinek, a mi elveink hatoltak be ellenállhatlan erővel az állami és közélet minden mozzanataiba, most az „állami törvényekhez való alkalmazkodásban" találjuk a salus rei publicae-t. „Elég automia a választási jog a népnek !" Mi egyéb, mint a szabadság korlátozása az, midőn sem papjainknak és káplánainknak meg nem akarjuk engedni, — a mihez eddig joguk volt, — hogy bármely állásra pályázhassanak, sem gyülekezeteinknek nem akarjuk továbbra meghagyni azon eddig senki által kétségbe nem vont s a protestantismus szelleméből önkényt következő jogát, miszerint a papi hivatalra képesítettek közül azt választhatták, a kihez legnagyobb mértékben vonzódtak. Panaszkodunk hiveink egyházi ragaszkodásának lanyhulásáról, égető szükségnek tudjuk a hitbuzgóság újra ébresztését és mi ezt jogfosztással akarjuk megkezdeni, s minden erkölcsi és physikai törvény ellenére be akarjuk bizonyítani, hogy hátrafelé is lehet haladni. Fiat justifia; pereat mundus. Ez a jelszó. A mostani választások eredménye igazságtalan. A természetben nincs ugrás. Nem természetszerű és nem igazságos, hogy egy káplán jövedelmezőbb állás előnyeit élvezze, mint egy éltesebb lelkész. A természetben nincs ugrás ! Tehát a nagy mindenség minden kereke a mi bölcs értelmünk által felépített rendszer szabályai szerint forog, minden azok szerint lassan fejlődik. Nincsenek rendkívüli, kimagyarázhatlan változások, az ember által kiokoskodott törvények kormányozzák a világot. Hogy többet ne is említsek, nem fordul elő soha, hogy az Isten erőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak, nem történhetik meg, hogy egy fiatal hadvezér vigye a csatákban megőszült hadastyánokat fényes győzelemre. De hát biz ez mégis csak megesik nem egyszer, számtalanszor, hanem elég igazságtalanul, annálfogva szükséges, hogy ezen igazságtalanságot korrigáljuk. És hát valóban igazságos dolog az, — a mit már e lapok hasábjain volt szerencsém említeni, — hogy egy gyülekezet meg ne választhassa azt, kihez szive egész melegével vonzódik ; igazságos az, ha egy pap nem pályázhat egy bizonyos gyülekezetbe, melynek tagjai, viszonyai az ő hajlamainak és képességeinek legjobban megfelelnének, mivel e gyülekezet olyan rangfokozat volna, melybe az ugrást a törvény tiltja ? Egészen helyes elv, miszerint a charismák kü-