Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Tanítók és papok

Tizenkettedik évfolyam. 5. sz. Pozsony, 1894. évi Február 3-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kn. félévre .... 6 „ negyedévre... 3 „ Egy szám ára: 21 flr. ^VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Papok és tanítók. (Egy pap.) — A római kath. nagv népgyiilésről. — A kerületek felosztása. II. (Pestmegyei.) — Tanuljuk az ellenségtől! — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Mikor e lap 3. számában megjelent „Hatóságaink az egyháziasságért" czímű czikkecskét megírtam, nagyon éreztem egy fontos egyházi tényezőnek, a tanítónak mellőzését, s el is voltam határozva, a mint Isten adta tudnom, tapasztalatom és felfogásom alapján megvilágítani a gyülekezeti és az egyházi közéletben ezen legfontosabb két tényezőnek viszonyát, a mindkettő iránt joggal támasztható követelményeket az egyházi élet fejlesztésének szempontjából. Mintegy kapóra jött Quidam urnák e lap 3. és 4. számában közlött nagyon is sötéten s majdnem elkeseredve nyújtott rajza jelenkori tanítóinkról. A szerkesztő megcsillagozta ugyan s igen örülök, hogy ő is a szerző úrtól eltérő véleménynyel van. De menjünk a dologra. Hátha meg tudunk egyezni ! Hosszá életpályámon, melynek kezdete belényulik abba a jó patriarchális korba, a mikor papjaink kevés könyvből sokat tanultak s az újságolvasás még nem volt 'mindennapi kenyerök, s tanítóink Pestalozzi, Dittes s az őket másoló hazai paedagogus munkákat és gombamódra keletkező nevelésügyi lapokat nem járatták, melynek vége már a modern szellemáramlat körébe ért, azt tapasztaltam, hogy a pap és tanító között oly fontos összműködés, egy czélra irányult törekvés az illetők egyéniségétől függött. Itt is áll az, hogy szürke az elmélet, s a gyakorlat élőfáján terem csak meg az édes gyümölcs. A mi régi tanítóink, ép úgy, mint papjaink, keveset tudtak a külvilágról, s ha a körülöttök hullámzó élet egy-egy habja oda is verődött a szerény papi és tanítói lakhoz, erős hitökben, Krisztus és egyházának szeretetében nyugovó leiköket csak az az egy gondolat foglalta el : mily hatással lesz ez esemény közegyházunkra és gyülekezetünkre? Egybegyűlt a két, egymást őszinte szívvel becsülő igazi patriarcha, megbeszélték a dolgot és cselekedtek úgy, a mint azt Isten népének szeretete sugallotta nekik, kiki a maga körében, maga módja szerint vitte előre az egyház ügyét. Sőt még a magánéletben is, ha öröm sugár derengett a paplak felett, együtt örült a tanítói lak, ha ború felhője nehezedett a tanítói lakra, kivette belőle részét a paplak és viszont. Fokozati külömbség található volt ugyan akkor is, de teljes hidegségről vagy épen ellenséges indulatról szó sem volt. Más idők, más emberek. Mi pedig átmeneti időt élünk, s az adott viszonyok közé helyezkedni nagyon nehezen tudunk. Ha papjaink még azt is neheztelik, hogy a tanítók saját munkakörüket kitöltve az egyházban és kivált a gyülekezetben, munkatársaknak nevezik magukat és boszankodnak azon, hogy a „tekintetes" czímet igénylik, nem csoda, ha a minden emberben élő ellenzékeskedés feltámad a tanítóban is, s legalább is olyannak tartja magát, mint papja, s a „tisztelendő" vagy „nagytiszteletű" czímet megadja a nélkül, hogy igaz, benső tiszteletet érezne iránta. S mert a pap állásánál fogva megköveteli s talán igaz lelkipásztor és vezető helyett az uralomvágy hatalmába esett : kész az örökös torzsalkodás, versengés, gyűlölködés az egyház szent ügyének nem kis kárára. Megengedem én azt, hogy ifjabb tanítóink, kiket akár a felekezeti, akár és még inkább az állami tanítóképző nevelt, egy kissé túlhajtott öntudattal birnak. Még azt sem tagadom, hogy sokaknak közülök nagyon derogál egy szegény egyház tanítójának lenni, mikor a hatalmas államnak, mely esetleg egyiptomi húsos fazekakkal biztat, szolgája lehet. Az is tény, hogy a létért való küzdelemben az a nagyon szerényen, gyakran a lelkész fizetéséhez képest egy harmaddal vagy egy negyeddel javadalmazott tanító irigy szemmel tekint a lelkésznek, habár szinte szerény, de mégis jóval nagyobb jövedelmére s eszébe se jön, hogy az a pap mégis csak nagyobb szellemi tőkével lép hivatalába, mely hi-