Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyházunk és a sekták

356 Nt. Farkas Gejza urnák azon tanácsát azonban : „magyar ifjak, lépjetek mind nagyobb mértékben a papi pályára", nem tartom követendőnek, Mivel egyházunk állásokat creálni, a fölös számú káplánokról gondoskodni nem tud, azért nem is vezet jóra a káplánok nagy száma. A káplánbőség — elégedetlenkedésre, visszaélésekre és erkölcstelen választásokra vezet. Sok-sok panaszunk volna, de nem merészelünk velük előállani, mert igen jól ismerjük a kopott választ : régen is így volt s ha régen is így volt, miért legyen másként ezután? Ismételten is köszönettel adózom nt. Farkas Gejza úrnak. Keserű gúny, hogy már a puszta jó tanácsért oly nagyon-nagyon hálásaknak kell lenEgy dunántúli káplán. ©nrli®. Egyházunk és a szekták. Ha a járványos betegség kiüt és még csak szórványosan kezd jelentkezni az egyes községekben, mintegy kivételesen szedvén egyelőre áldozatait : az ország kormánya, a megyék törvényhatóságai, a közönség egészségügyeit gondozó testületek jó előre sietnek megtenni az óvintézkedéseket — következőleg mindazt, a mit a tapasztalás, a tudomány és az emberi életrevalóság foganatosítandónak javall arra nézve, hogy a vész lehetőleg szűk térre szoríttassék, vagy ha ereje ellenállhatatlanul szerte szét dühöng s határt és korlátot ismerni nem akar, ... a közcsapás eiiyhitessék, mérsékelt lefolyást érjen s elvégre pedig teljesen megszűnjék. Bevezetéskép élhetek még más hasonlattal is. A tűz és vizveszedelem ellen nem átaljuk a biztosítást, védekezünk a házak tűzvész ellenes építésével, alkalmas oltási eszközökkel ; árviz ellen kubikoljuk a töltést, építjük a védgátat, kövekkel rakott hajókat sülyesztünk el, egy szóval talpra állítjuk a helység apraját és nagyját, hogy igy plasztikailag legyen alkalmunk megbizonyosodni és eredetét is értsük meg ama közmondásnak : ki a legény a gáton ! Ha azonban minden, emberi leleményességgel megteremtett védművek mit sem használnak, — más helyre telepítjük a falut, vagy hegyen építjük a várost! A közöny és a káröröm e terén a legrosszabb tanácsadók. Mikor a legközelebbi árvízveszély alkalmával Duna-egyháza határát eiözönlé az országos nagy folyam, biztossága érzetében azt mondta egy solti magyar ember: isznak a tótocskák ! De már hajnaltájt ő is ivott, a mennyiben váratlanul Soltot is meglepte az árviz s éjszaka idején, álmos fővel, nyakig érő vízből sietett az omlatag házból elmenekülni az, a ki menekülhetett. Az evang. egyházat, de az államot is a vidékszerte fellépő egyre hatalmasodó szekták képében ilyen járványszeríí istencsapása fenyegeti az által, hogy felforgatják az ország vallási, erkölcsi politikai és közgazdasági létjavait, fel a természetes és erkölcsi világrend, a józan ész által érvényesült elveket, miken mint fundamentumokon nyugodott egyesek és sokak boldogsága. Sem az állam, sem a lelkészí kar azon része, melynek egyházában ekkoráig a vész még ki nem ütött, nem mondhatják ama elbizakodottságról tanúskodó szavat : isznak a tótocskák ! Ha volna körünkben oly önmagával eltelt testvér, ki gyülekezetét, vészmentesnek képzeli, azt két tanulságos esettel józanítom ki. Huszonkét évvel ezelőtt becsapott a menykő az eklézsiámba nazarénus alakban, egy alkalmilag nálam levő testvér azt. mondta rá : szabad vallásgyakorlati szempontból igazolt a terjedésük. Az illető lelkésztestvérem 22 év multán megkapta az anabaptistákat s hegyibe még templomot is építettek a nyakára, — nem hinném, hogy terjedésüket rózsás hnngulattal nézi. — Néhai püspökünk egy főpásztori körlevélben tanácsokat osztogat a nazarénismus ellen s terjedését következő körülményeknek tulajdontja: 1. a ritkán nyújtott alkalommal, hogy a hivek az Isten házában gyülekezhessenek. 2. szigorú párbér és stólakövetelésnek. 3. azon pongyolaságnak, melyet a lelkészek az egyes egyházi cselekményeknél eljárnak. Alig hangzott el ezen a lelkészi karnak nyújtott tanács : a főpásztor gyülekezetében is kitört a nazarénismus és biz az rombolt és pusztított ott akár más egyebütt. Sajnosan esik jósolnom, ám látnoki tehetség nélkül megmerem előre mondani, hogy valamint a jelenben dul és pusztít namkülönben leszen a jövőben is. A ragály, a mely egy távoli világrész tisztátlan helyein keletkezik, gyakran végig seper az egész emberiségen s átharapózik olyan területekre is, a hol az éghajlati viszonyok kedvezők, a lég és viz tiszta és üde, s a lakások tisztaság, rend, csin és czélszerűség szempontjából semmi kívánni valót nem hagynak fenn. Olyan, mint a tűzi veszedelemre alkalmas hely, melyhez még szikra sem kellett; csak a napnak az a sugára, mely másutt áldottan melegít, de a mely itt lángba borit mindent s a lángok pedig alkalmas széllel átcsapnak az úgynevezett tűzmentes házra, hogy ott is perzseljenek mindent mi útjukba akad. Kép nélkül szólva : a nazarenismusnak szülő anyja és meleg ágya a református egyház s ime e járványos bajnak kisebb-nagyobb mértékben következményeit mi is érezzük és érezni fogjuk. Tekintettel azon elszomorító eshetőségre, hogy e vallási kór terjedésével nemcsak a bevett törvényes felekezetek létszáma csökken, az egyházak vagyonilag pusztulnak, a népiskolák és magasabb tanintézetek sorsa, a papi kar állása mélyen van megrendülve, sőt helylyel — közzel ekzísztencziája a hatályba helyezendő szabad vallásgyalíorlati törvénynyel végleg megszüntetve; de különös tekintettel azon körülményre, hogy az állam épsége egyenesen és félreérthetlen módon támadtatik meg a gomba módra születő szekták félszeg tanai által: éppen ez okon is, alkalmat veszek magamnak szólni ama védekezésről, melyet állam és egyháznak karöltve kell eszközölnie a közös veszély elhárítása szempontjából. Ám mielőtt a közös ellenséggel szemben gyakorlandó közös védmüveleti eszközökre áttérnék, szólok először a vész anyagáról, azután ama magatartásról melylyel ellenébe állam és egyháznak eljárnia kell s végül a gyülekezetek és tisztviselőknek változott helyzetéről a változott viszonyoknál fogva.