Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egy kis apologia (Sass János)

Tizenkettedik évfolyam. 44. sz. Pozsony, 1894. évi Novembe

r 3-án. * Előfizetési ar : Egész évre . 12 kn. félévre c „ negyedévre. 3 „ l Egy szám ára : 24 flr. EVANGELIKUS ÉS /VÍEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Egy kis apologia. (Sass János.) — A felekezeti tanitók szabadságolása. (Kottler Ottó ) — Még egy tanács. (Egy dunántúli káplán.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Egy kis apologia, Miben nyilatkozik a valódi protestantizmus szelleme? E kérdést veli szemeim elé egyházi életünk egy némely jelensége s nem egy kiváló alakjának a napokban hallott nyilatkozata. Mert míg azok, kik az egyházpolitikai törvényjavaslatokat pártolják, azzal indokolják meggyőződésüket, hogy azok a protestáns szellemmel nemcsak megegyeznek, de sot egyenesen ebből veszik eredetüket, hogy azok a protestantismus győzelmét jelentik : addig e törvényjavaslatok protestáns ellenzői is azzal argumentálnak, hogy az az igaz protestáns ember, ki azok megvalósulását mindenkép megakadályozni igyekezik. Tehát mind a két fél a protestantizmus iránti szeretetére, a protestáns érdekekért buzgó érzületére és hithüségére hivatkozik. Közönséges ez a jelenség minden oly válságos mozgalmak közt, melyek a megszokott állapotokon gyökeres változást akarnak létrehozni. S ez a két irány : a haladó és maradó nem is ártalmas az egyetemes fejlődésre nézve, mert míg az első serkenti az utóbbit, ez viszont mérsékli amannak rohanását. Veszélyessé csak akkor válik bármelyik irány is, ha a közös célt szem elől tévesztve, vagy alacsony érdekek szolgájává szegődik, vagy a másik párt elleni szenvedélyes gyűlölet uralma alá veti magát. Az ismeretes törvényjavaslatok szabadelvű volta t.ulajdonkép nem is kérdés tárgya. Sem protestáns, sem más felekezetbeli ellenzői egy szóval sem támadták meg azokat oly szempontból, mintha azok a szabadelvüséggel ellenkeznének. Eredetük is eléggé ismeretes. Csirájuk ott van a negyvenes évek felekezeti harczaiban. Az idők árja, mely a régi intézmények korlátait, az elkorhadt eszméket egymásután mossa szét, a katholikus klérus zelotismusa által felháborítva most újra felszínre vetette őket. Az elkeresztelési esetek lobbantották fel a lángot, mely aztán az elkeresztelési rendeleten, bírósági Ítéleteken, országgyűlési vitákon, Irányi meg Apponyi beszédein keresztül oly intensiv és extensiv hatalommal tört ki ; melynek sem a korona, sem a kormány ellen nem állhatott, sem a klérus le nem győzhetett. Feltéve — a mit feltenni nincs okunk, nincs jogunk — hogy a kormány nem a szabad eszmék iránti lelkesedésből, hanem pusztán politikai fogásból vetette e törvényjavaslatokat a zöld asztalra, hogy tehát a kormányt — miként a VI. szab. kir. városi esperesség felügyelője mondja — álszabádelvüség vezeti; maguk a törvények semmi esetre se viselik magukon ennek bélyegét, tiszta, szabad — mondjuk ki nyíltan — protestáns szellem lengi át azokat. Álszabadelvűség volt igenis a kath. klérus részéről, midőn az elkeresztelési kérdésben a lelkiismeret szabadságot hangoztatták s így saját fegyverünket a mi legfőbb eszménket emelték fel ellenünk ; mert mindenki tudja, hogy katholikus igaz hit és lelkiesmeretszabadság ép ugy nem állhatnak egymás mellett, valamint zsarnokság és függetlenség egymást feltétlenül kizárják. A törvényjavaslatokban senki se fedezte fel ily álszabadelvűségnek semmi nyomát. A kik tehát az álszabadelviiséggel indokolják ellenzéki szavazatukat, nem tesznek különbséget a kormány és az általa indítványozott törvényjavaslatok között, s nem azért nem szavazzák meg ezeket, mivel nem szabadelvűek, hanem mivel ellenszenvvel viseltetnek a kormány iránt. Ez az okoskodás pápistább a pápánál ; mert maga Luther ily formán nyilatkozott: Nem bánom, ha Kajafás irta is azt az evangéliomot, ha az én Uram Jézusomat hirdeti, elfogadom. Nem szenved kétséget, hogy a protestantismu.snak nem azok az igazi hívei, kiknek elhatározására személyes érdekek, személyes érzelmek gyakorolnak befolyást; hanem azok, kik félre téve minden érdeket, egyedül a protestáns eszme iránti buzgóságból egy szívvel lélekkel sietnek az evezőkhöz, mikor a tenger duzzad. De nemcsak azért volt a protestantismusnak el-