Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Nyílt levél (Bodicky Mihály)

331 ceptálhatoin ; igy azon megjegyzését sem, «hogy a rangfokozat akadály nélkül nem lesz valósítható" (5. §.) A protestáns nép mást nem neheztel, mint a nagy egyházi megadóztatásokat ; de a mit az emiitett ujitást illeti, azt hiszem, hogy nagyon közönyösen veszi ; ez ellen csak egy néhány protestáns „Fräulein Schwester" és érdekelt rokonai, — és végtére egy néhány káplán lehet ! Szükségesnek tartanám azonban kimondani, hogy egy előléptetés után a konkurrálási jog az előléptetett számára 8—10 évre megszűnjék, hogy azon eshetőség is ki legyen zárva, hogy valamely pályázó csupa bravourból, vagy más viszketegségből a megtörtént előléptetés után, ne léphessen fel ! Nt. Mockovcsák János ev. főesperes beosztása az egyházközségeknek papi fizetésük és a lelkészeknek szolgálati éveik szerint, nagy horderejű gondolat. Jó lesz azonban mindenek előtt az összes egyházmegyékben a papifizetést rendezni, egyszersmind az egyházközségeknek osztályozását keresztül vinni — és azt egy kimutatásban nyilvántartani. Nt. Binder Jenő helyesli a 9. § t, mely szerint a próbaszónoklatok megtiltatnak, de megengedhetőnek véli, hogy a lelkészt választó gyülekezet küldöttség által jelöltjét meghallgathassa." En abban logikai ellenmondást látok. Ha a próbaszónoklatoknak tartása a lelkészt választó egyházközségekben egyáltalában vétek ; akkor az is vétek, lia a választógyülekezet küldöttség által meghallgathatja jelöltjét. Egyeseknek ugyan megtiltani nem lehet azt, hogy egy jelölt lelkészt működési helyén meghallgassák ; de a községeknek küldöttség által való kép visel tetését nemcsak mint logikai ellenmondást nem helyeselem, hanem azért sem, mivel ez által is sok visszaélés történhet ; mindazonáltal a próbaszónoklatok tartása mellett sem vagyok ! Feltehető, hogy lesznek azért mégis elég hivek a lelkészt választó egyházközségekből, a kik a jelölteket meghallgatni fogják, ha a választó egyházközség hivatalos küldöttség által nem is képviselteti magát. Különben a politikai hivatalnokok is, „p r ó b a" nélkül lesznek megválasztva. Helyeslem nt. Mockovcsák ev. főesperesnek 26. S-át nt. Binder Jenő ellenében. A §-nak a szövege az : „tJgy az egyházközség, valamint az esperes a jelölésnél első sorban a saját egyházmegyebeli érdemes lelkészekre legyen tekintettel, de nem akadályozható meg, hogy az egyházközség kivánatára más egyházmegye, vagy egyházkerületbeli is fel ne vétessék a jelöltek sorába." Igazságos, hogy más egyházmegyei vagy egyházkerületi lelkészeknek jelölése meg nem akadályoztatik ; de igazságtalanság volna, ha az egyházmegyék saját egyházmegyebeli lelkészeikre, első sorban tekintettel nem lennének ! Ugy szintén helyeslem a segédlelkészekre vonatkozó függeléket egész terjedelmében ; kiváltképen annak 3-dik és 5-ik § sát ; mert ismeretes, hogy több fiatal, egészséges lelkész, kommoditásbói és passióból tart káplánt. Több ellenvetésem nincs* bezárólag még csak azt jegyzem meg, hogy a rangfokozatos előléptetés érdekében állana, és az állami törvényekhez való még nagyobb alkalmazkodást látnék abban, ha a nép csak választási joggal, és a választóelnökök (az esperesek, vagy esperességek) kandidálási joggal bírnának. Elég autonomia a választási jog a népnek! Nt. Mockovcsák ev. főesperesnek papválasztási tervezetét pedig, mint sok és mély tapasztalatoknak érett gyümölcsét és az említett érveknél fogva egyházunkra nézve igen üdvös tervezetnek elfogadását, ajánlani bátorkodom! Spannagel József, ev. lelkész. -—— N agy t i s z t el e t ű Szerkesztő Úr! Tisztelettel kérem, leg) en szíves következő soraimat becses lapjában közölni. F. é. május 15-én tarlott tiszai kerületi rendkívüli gyűlésen tárgyaltatott a klenóczi egyház választási felebbezése is, mely tárgyalásnál határoztatott a kisbonti egyházmegye, illetőleg egyházmegyei elnökség engemet klenóczi lelkészi jelöltségből kizáró határozatának jóváhagyása. Ezen jóváhagyást bevégzett ténynek kell vennem, de megokolásának némely pontjai ellen kénytelen vagyok tiltakozni. Ugyanis a megokolásban én is mint valami bűnrészes szerepelek, még pedig azon a réven, hogy egy kinyomatott, czélzatos tartalmú szent beszédem a klenóczi egyházhivek közötti terjesztését beismerem. Erre nézve bátor vagyok következőket megjegyezni : 1. A mi a bűnrészességet illeti, ha egyáltalában itt valami bűnről, vétségről, kihágásról szó lehet, ezt meg( állapítani szerintem a kizáró határozatot hozó kishonti j egyházmegyei elnökség illetékes lett volna, de nemcsak hogy határozatában szó sincsen erről, hanem a kishonti esperes úr épen ezen lapban ugyan itt tavalyi 49. számban megjelent közleményemre beismerte, hogy az elnökségi határozat személyem ellen nem argumentál és mikor f. é. febr. 12. tartott kishonti egyházmegyei gyűlésen, mely épen ezen ügygyei foglalkozott, megköszöntem azon szívességét, hogy nyilvánosan kijelentette, hogy rajtam nincs hiba, beszédembe beleszólva kétszeresen is mondta: „most is azt mondom!" 2. A kerületi határozat a klenóczi egyházhivek közé szétosztogatott szentbeszédemet czélzatos tartalmúnak nevezi. Bizonyosan arról a szentbeszédről van szó, melyet én 1892. év szept. elején — tehát nyolcz hónappal bold. Reguly Pál, volt klenóczi lelkész halála előtt a petrováczi egyházban tartottam és ismerőseim kívánságára kinyomattattam. Midőn f. é. febr. 12-én tartott kishonti egyházmegyei gyűlésen egyéb mellékletek közt ezen szentbeszédem olvasására is került a sor, az ott elnöklő alesperes ntű Liszkay János úr annak felolvasását szükségesnek nem tartotta, mivel állítása szerint annak tartalma kif ogástalan. De hogy ezen ügy egészen tisztán álljon, melléklem az illető szentbeszédet és az eredeti kéziratot is, esedezve kérem nagytiszteletű Szerkesztő Urat, mint a homiletiüa tanárát s így legilletékesebb bírálót : kegyes-