Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Tolna-baranya-somogyi esperesség

292 gát, hogy világosan és kifejezetten terjesztette elő a symbolikus könyvekben foglalt dogmáit, s igy bebizonyította, hogy ezé Íjai szellemileg magasak s tiszták, s a legkegyelmesebb uralkodóknak sem uralkodói, sem az ország és nemzetek boldogítására irányuló intenczióival, sem a rendezett állami élet feladataival s ideáljaival nem ellenkeznek. Az egyház symbolumaihoz és tiszta, változatlan tanaihoz való ragaszkodás, jelenti azon feltételek teljesítését az egyház részéről, a melyek alatt neki szabadsága, kultusa, joga, önkormányzata és a trónnak legmagasabb védelme megadatott és biztosíttatott. Az egyház külső és belső létezésének eme nagy biztosítékai, symbolikus könyvek, változatlan, igazhitű tanitás ellen, mutatkoztak időnkint bontó törekvések magában az egyház kebelében, kifejezést nyertek azon törekvésben, egyesíteni az ág. hitv. evangelika egyházat a református egyházzal, a melyek között essencionális dogmatikai különbség vau, nyilvánultak szintén a felületes, egyházellenes rationalismus berontásában, s végre politikai érdekek az egyházba való behozatalában. A dunáninneni egyházkerület régi időktől fogva szilárdul állott a symbolum és tiszta, igazhitű tanítás harczának előterében, s nem szerénytelenség állítani, hogy több izben védte meg a törvényes, tisztán egyházi álláspontot, erős egyházellenes, világi rohamok ellenében. Feljebb kimerítően részletezett eljárásban nem láthatunk mást, mint az unionisták, rationalisták és politikusok kívánságát s törekvését, lerontani a főbást.yát, mely a hit alapjaira, az ág. hitv. evangelika egyház dogmatikai személyiségére és integritására irányuló időnkinti támadásoknak ellenállott. De ezen felül a másik egyetemi s nyugdíjintézetről szóló zsinati törvény is méltó aggodalmakat kelt, a mennyiben egyrészt szegény lelkipásztorainknak családjaikkal való megélhetését lehetetlenné teszi, másrészt a külömben áldozatkész evangelikus népünk közteherviselési és adózási képességét fenyegeti. Császári és apostoli királyi Felség! Megemlékezve a Smalkaldi czikkelyek symbolikus könyvének „De historiis" czimű fejezetében előadottakról, a melyek azt mondják : „Imprimis autem opportet praecipua membra Ecclesiae, Reges et principes consulere Ecclesiae et curare ut error es tollantur et concienciae sanentur, mi Felségednek mindig hű árvái, trencséni, nyitrai és turóczi ág. hitv. evang. egyházmegyék a Legfényesebb trónhoz jobbágyi hűséggel és a magasabb igazságosságba vetett hittel emeljük szemeinket, és kérjük Császári és apostoli királyi Felségedet, legkegyelmesebb Urunkat és királyunkat, az ág. hitv. evang. egyház Legmagasabb Felügyelőjét és Védnökét, miszerint bennünket a legvégsőbb szükségben és a legnagyobb aggodalomban levőket legkegyelmesebb figyelemre méltatni s a folyó évi junius havában tartott zsinatnak jelzett két törvényétől, mely a dunáninneni egyházkerület feldarabolására és a kötelező egyetemes nyugdíjintézetre vonatkozik, a Legkegyelmesebb Szentesítést megvonni kegyeskednék. Kik egyébiránt legmélyebb alattvalói hódolattal, rendíthetlen hűségünk s homagiális odaadásunkkal maradunk Budapest Szék- és fővárosában, 1894. évi augusztus hó 3-dik napján Felséges Császári és apostoli királyunk legalázatosabb szolgái: Hroboíi János isztebnei lelkész. P i v k o Ambrus egyházi felügyelő, mint az árvái esperesség megbizottjai. L e S k a János, nyitrai ág. hitv. ev. esperesség főesperese. H o 1 u b y József trencséni ág. hitv. ev. főesperes, D o h n á u y i Lajos mint a trencséni esperesség küldöttei. Krcméry Miloslav, mosóczi lelkész, Mudro n Pál turóczi egyházmegyei felügyelő, mint a turóczi esperesség küldöttjei. * * * A liptói ev. ág hitv. esperesség — képviselve Cobr da Pál, szmrecsányi ev. lelkész és id. Makovicky Péter, rózsahegyi ág. hitv. ev. egyházfelügyelő által — egyidejűleg, ugyanily értelmű folyamodványt külön nyújtott be. 11 Ifi 1 fi. Tolna-Baranya-Somogy (folytatása és vége). Alesperesünk jelentése általános megelégedést és örömet keltő tényeket hozott köztudomásunkra. Többek között, hogy iskoláink állapota kitűnő, a magyar nyelv örvendetesen halad, s vallásoktatásban a tanitók buzgósága, valamint egyáltalán verejtékes minden munkájuk elismerésre sőt dicséretre méltó. Nagyon is kifogásolandó azonban egyik tanfelügyelőnk azon eljárása, hogy exposéjában általa 8 év előtt történt megvizsgálásból nyert eredmény alapján itéli meg iskoláink jelenlegi helyzetét. Felemlíti Dunaföldvár válságos helyzetét, mivel a lelkésztanítót a tanítástól eltiltván, államsegélyért kell folyamodnia és úgy is azonban félő, hogy az állam ez iskolánkat feleslegesnek, mint szükséget nem pótlónak fogja nyilvánítani. Az utóbbi papválasztás előtti makacs magaviseletéről oly hírhedt volt Gyönk kegyeletének igen szép és utánzásra méltó példáját tanúsította meghalt Riegelman tanítója özvegye irányában, kinek a mellett, hogy a helyettestanitó teljes ellátásáról is gondoskodott még félévi kegydíjt is utaltatott át. Továbbá tudatja a jelentés, hogy Mestyán János csikostöttési tanító fegyelmi vizsgálat alapját képezhető netáni ismételt botrányos magaviselet esetére föltétlenül kötelező lemondási nyilatkozatot adott írásban magáról. Végre pedig nagyságos felügyelőnk becses adományát „Népoktatásunk statisztikája" czimű mű első kötetét az esperességi könyvtár számára általadván lemond egészségi és családi, de főkép anyagi tekintetekből az eddig örömmel és készséggel viselt alespsresi hivatalról. Kár, igazán kár esperességünk igen jeles, fáradhatatlan, buzgó, lelkes és lelkesitni tudó bajnokáért. A világos ész, gyors felfogás és helyes tájékoztató nyilatkozatának nem egyszer sikerült még a legszövevényesebb ügyekben is egy pillanat alatt az egyedül czélravezető üdvös útat találni és megjelölni. Nagy és consequens erélylyel igaz, de mindazonáltal mindég dicséretre méltó tapintattal vezette