Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A dunáninneni négy esperesség felségfolyamodványa

290 letes felosztása és az egyházban való összetartás érzetének megszilárdítása érdekében történik, helytelenek és tarthatatlanok. Hogyan lesz p. o. megkönnyítve az adminisztráczió a bányai egyházkerületben, ha az a turóczi egyházmegye hozzácsatolásával ki lesz terjesztve a Vág folyótól a Száváig, a Tátrától a Fruska Goráig, avagy a tiszamelléki egyházkerület adminisztrácziója, midőn az árvái esperesség hozzácsatolásával Babia Gorától Brassóig fog kiterjesztetni? És az egyházban való összetartás érzetének megszilárdítását ugy akarja elérni a tervezet, hogy a másfél század óta szűkebb körben egyesült, ezen egyesülésben az idők viharait, a szerencsétlenség rohamait, belső viszályokat átélt testvéreket szét akarja választani és szórni már földrajzilag értelmetlen, sőt gyakorlatilag végzetes, esetleg veszedelmes megrázkódtatások nélkül lehetetlen módon. A leggyengébb indokok egyike a harmadik, mely a terhek egyenletes felosztásáról szól. Az egyházmegyéknek széjjel szórása által éppen az anyagi kérdés kerül zűrzavarba, melynek eloszlatását még maga a terv sem kisérli meg. A második, a vagyoni viszonyokat tárgyazó fejezetben mondatik, hogy mindenik kerület megtartja vagyonát az uj felosztás által okozott változásokra való tekintet nélkül. Már eme fejezetnek ezen első § a oly kétértelmű, hogy a ki akarja, ugy magyarázhatja, mikép a régi egyházkerületek vagyona, ugyanazon régi keretű egyházkerületek számára megmarad, a ki pedig akarja oda magyarázhatja, hogy a régi egyházkerületek vagyona az uj egyházkerületeké lesz. Ezerféle bonyodalom kell hogy támadjon ezen természetellenes viszonyból, mely szerint az egyházmegye az egyik kerülethez tartozandik a másikkal pedig közös anyagi ügyei lesznek. Hogy többet ne mondjunk, megemlítjük csupán az egyházkerületi özvegyi és árvás alapítványokat. De ez csak az egyik atom, az egész porfellegnek csak egy porszeme, a mely fel lesz kavarva az egyházkerületek önkényes és szükségtelen feldarabolása által. Azonban ezen tervezet által még kevésbbé vételik tekintetbe s kiméltetik a kerületek feldarabolása, az egyházmegyéknek hazánk térképén való össze-vissza hányása által érintett lelkiismerete, mint az anyagi rész. Valamint az 1891—1893. évi zsinati törvények 11. §-a szerint, minden hatalom egyházi községből veszi eredetét, ügy a főpásztori és közigazgatási püspöki hatalom is egyházi községből ered, s a püspöki hivatal mindkét rendbeli hivatásához a püspök az egyes egyházak választása utján jut. Ez a főpásztori és administrativ püspöki hatalomnak nemcsak az említett alkotmány törvényei által megpecsételt, hanem a hosszú, folytonos használat és az egyházi jog által elismert és a bécsi és linczi békekötések, 1790/1. évi 26. t. cz. és Felséged dicső boldogult őseinek esküi által megerősített, az ágostai hitvallás, „de potestate ecclesiastica" czimű fejezetében indokolt egyedüli törvényes forrása. Az egyházmegyék széjjel vetésének az lesz az eredménye, hogy számtalan egyház, sőt az egyházak egész nagy csoportjai, minden megkérdeztetés nélkül, majdnem a nélkül, hogy arról tudomást szerezhetnének, ki lesznek véve a törvényesen megválasztott s hivatalába ünnepélyesen beigtatott püspöküknek főpásztori és igazgatási hatalma alól, s a fölülről jövő parancsra ki lesznek szolgáltatva más, ismeretlen, általuk nem választott, velük semmiféle egyházjogi kötelékben nem álló püspöknek főpásztori és administrativ hatalma alá. Ez, nézetünk szerint nem jelent egyebet, mint elvenni az egyik püspöktől a főpásztori és közigazgatási hatalmat azon hivei felett, kiknek az installáczió alkalmával esküvel fogadott az Isteni ige egészséges mezein való hű legeltetést és püspöki oltalmat, és kényszeríteni a másikat azon főpásztori és igazgatási hatalom gyakorlására a melylyel nem volt törvényesen megbízva s igy igen hasonlít az a Simoniához s ellenkezik a Szemptani törvénycikkek I. czikkével. Ugyanaz áll a kerületi felügyelőkről, a különböző kerületi bizottságokról, küldöttségekről, stb. Az ilyen a lehető összes történeti, gyakorlati, szellemi és administrativ fogalmakkal, az evang. egyházban ellenkező eljárás, mélyen sérti nemcsak a dogmákat, a normákat, az irott és szokásjogot, főképen az 1790/1. évi 26. t. cz. által adott és beczikkelyezett jogot, mely szerint az egyház a symbolikus könyvek és különösen az Augustana „de potestate ecclesiastica" czimű XXVIII. czikke értelmében ügyeit maga, önkormányzatilag intézi el, hanem sérti a hivek lelkiismeretét is. Az egyházkerületi autonom testeknek a zsinat által kimondott feldarabolása mellett nem szól egyetlen egy egyházi momentum sem, miért is, a szakítást indítványozók nem is kísérelték meg legalább látszólagos, az egyházban, ennek dogmáiban, jogában, egyházi életében, pastorális, egyház kulturális, belmissiói feladatában gyökeredző érv felhozását. A magas és tiszta egyházi eszmények főfeladata : üdvöt hozni az emberiségre, legkevésbé sem érinti az uj rend indítványozóit. Egyházkerületünk szétforgácsolására felhozott összes érvek tisztán politikai szinezetűek, sőt épen rendőri természetűek, melyek ki vannak zárva az ágostai hitvallás XVI. czikkelye által, a mely szerint minden politikai világi dolog a világi hatóságoknak adatik át, egyetlen kivétellel: „Nisi cum jubent peccare, tunc etiam magis debent obedire Deo, quam hominibus." Császári és apostoli királyi Felséged ! Még van egy Felséged evangelikus hű alattvalóinak szivét nyugtalanító fájdalom a mult és jelen idők által nagyon is indokolt félelem, melyet elő nem hozni a legmagasabb trónus zsámolyánál nem engedi a lelkiismeretünk, és azon hűség, melyet császári és apostoli királyi Felséged és hazánk iránt táplálunk. Az ágostai hitv. ev. egyház császári és apostoli királyi Felséged Istenben boldogult ősei nagylelkű uralkodása alatt, azáltal vivta ki jogait és szabadsá-