Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni ker. közgyűlés

272 lességünk ellene küzdeni, mert külömben minden haladás meg volna akasztva. A pozsonyvárosi képviselő azt mondja, hogy ha a választókerületnek 99% nem választ, mégsem foszthatja meg az 1%-ot választási jogától, azaz, hogy ők — a kisebbség választ. A példa nem helyes, mert ha az egész ország azt mondja, hogy nem választ, akkor nem lesz képviselő. Ez ügyben a kerület az ország. Mi hatá­tározunk. De vannak okaink, még pedig nagy okaink a kerületi képviselők ki nem küldésére. A kötelékek már szét vannak szaggatva, még pedig azok áltai, a kik minket most egyetértésre intenek. Mi nem követtünk el semmit, mit szemünkre vethetnének. Egyetlen egy kérdés volt itt, az anyakönyvi nyelv. De a törvény mellettünk szólt, megengedte, hogy az anyakönyveket tót nyelven vezessük s az^rt mert mi törvény adta jogunkkal éltünk, lettünk pánszlávok, hazaárulók, „feszítsd meg"-et kiáltottak reánk. Mit vethetnek szemünkre azon esperességek, melyek itt az el­lenzéket képezik ? Mi békén hagytuk őket, ők avatkoztak ügyeinkbe. Mit cselekedtünk ? Miből támasztottak ürügyet a kerület felnégyelésére? Eveken és éveken át ojtogatták lelkünkbe a maguk iránt való bizalmatlanságot. Mihelyt módunk volt hozzá, nem bízhattuk ügyeinket az ő képvi­selőikre, kik ellenünk szakadatlanul vétkeztek. De a mint már említettem, a törvényt is ők adták nekünk s a velők egyvéleményüek. Mi a törvény szerint jártunk el és ők kiabálták : „feszítsd meg, feszítsd meg." A kerületek felosztásáról szóló törvényjavaslat kidol­gozására kiküldött egyetemes nagy bizottság munkálatát a kerületek mind elvetették, s ekkor, a helyett, hogy a nagybizottság elvetett munkálata vagy elvettetett volna vagy ha új munkálat jött létre, ez alkotmányos tárgyalás czél­jából ismét a kerületekre szállíttatott volna le, a nagy­bizottsági munkálat s a kerületek véleményei felterjesztettek a zsinatra, melyen valóságos korteskedéssel megcsinálták a törvényjavaslat számára a többséget. Mi e zsinatra el­mentünk, azon hiszemben, hogy ez a törvényt meg fogja tartani; de nem, a törvényt megtartani csak mi vagyunk kötelesek. Az egyetemes gyűlésnek oly tagja, mint Radó, kerületi felügyelő és titkos tanácsos, kijelentette, hogy a kerületek véleményét tiszteletben kell tartani és mégis, midőn kenyértörésre került a dolog, nem állott meg a törvény, hanem az önkény. Minek járjunk az egyetemes gyűlésre? Hogy a több­ségnek legyen kin kitölteni bosszúját? Mint komoly férfiak, komoly dolgokban akarunk szólani és osz­tályrészünk gúny és sértés. Hogy mi képesek volnánk valakit meggyőzni ? Vesztegetjük az időt. Azok az urak megteszik azt nélkülünk úgy, mintha mi is ott volnánk. Ha egyetértést akarnak, kérjük azokat az urakat, a kik minket erre fölhívnak eszközöljék ki azt illetékes helyen ; nekünk nem szavakra, Ígéretekre, de tettekre van szüksé­genk ; mi a szavakra nem adunk egy pipadohányt sem. Minthogy a nagy többség a hangos helyeslésből és éljen­zésből következtetve nyilvánvaló volt, s a püspöknek attól kellett tartani, hogy a gyűlés hatáskörén túl terjeszkedő határozatot fog hozni, a zsinati törvények 23. §-a értelmé­ben a tárgyalást felfüggesztette s a következő ülés határ­idejéül másnap 8 óráját tűzte ki. Augusztus 17-én reggel 8 órakor rövid fohászsza ] megnyitván a püspök az ülést szólásra jelentkezik az aggastyán Bulyovszky Simon, ki hosszasabb beszéd­ben fejtegeti a Boor Lajos úr által beterjesztett indítvány törvénytelenségét, simeoni hangon reámutat azon következ­ményekre, melyekkel ez indítvány elfogadása járna. Vá­lasztanunk kell, úgymond, nekünk, ha a többség nem választ, minthogy ez a kisebbségnek jogát el nem veheti, választani fog a kisebbség. Dohnányi Lajos elnöklő felügyelő, először is arra utal, hogy az előtte szóló sokban nem tartotta magát a tárgyhoz, azután fájdalmasan jelentette ki azt a körül­ményt, hogy csakugyan a kerület képviselői insultáltattak az egyetemes gyűlésen, mire közbeszólt dr. Láng Lajos: Be kell bizonyítani a súlyos vádat. Dohnányi: Én nem bizonyíthatom be most, jelen nem voltam. Láng: Akkor ne beszéljen. (Nagy zaj: Mi az? Ilyen beszédet nem tü­riink még egy minisztertől sem.) Dohnányi: Nem bizonyíthatom be, mert az egyetemes gyűlésen jelen nem voltam, de tudom azoktól, kik a sérel­met elszenvedték. Külömben ismétli, hogy itt a nj'ert sérel­mekből támadott elkeseredésről és fájdalmakról van szó. Dr. Láng Lajos erre személyes kérdésben szólal föl, s szavainak velejét záró beszédében ismétli. Mudroü Pál csodálkozik, hogy e kérdés felett oly hosszas vita folyik. Pedig a dolog egyszerű. Az a kérdés küldjön-e a kerület képviselőket az egyet, gyűlésre vagy se i). Mi azt mondjuk : nem. Ez egészen törvényes állás­pont. Minek menjünk oda, a hol sértegetnek? Bizonyíték kell ? Itt vagyok én. Kubinyi Gréza hazaárulónak nevezett. Az elnökség egy szóval, de egy mozdulattal sem védett meg. Tehát mert e tény tanukkal is igazolható a kerület el­nöksége igazat mondott, midőn insultusról beszélt. De a túloldalról azt mondják, hogy ha mi nem választunk, akkor választ a kisebbség, tehát az országgyűlésen a kisebbség is azt mondhatná : mi hozunk törvényeket. Nem akarva a tárgyalást elhúzni, kijelenti csatlakozást Boor indítványához. Hroboii János: Igaz, hogy a tárgyalás hosszúra nyúlik, de az ellen, hogy a többség álláspontja törvény­telen volna, neki is fel kell szólalnia. Az egyetemes gyű­lési többség lábbal tapodja a legszentebb nemzeti és val­lásos érzelmeket az olyan férfiút, a ki egész életének munkáját az egyház javának szentelte, és évtizedek óta küzd és ki csak köztiszteletet és közbecsülést érdemel, Mudroií Pál urat Prónay egyetemes felügyelő nemcsak, hogy mások támadásai ellen meg nem védte, hanem egy izben odakiáltotta neki : Quousque tandem Catilina ? (Ez ugyan nem igy volt mondva. Szerk.) Az egyetemes fel­ügyelő az egyetemes gyűlés többségével kiforgatja az evan­gyéliomi egyház alapjait s nekünk ez ellenében állást kell foglalni. Szimbolikus könyveink világosan kimondják : „Sí quid episcopi contra evangelium statuerint, tunc ecclesiae habent mandátum Dei, quod obedientiam prohibet." A püspök : Itt a püspökről szó nem lehet. Az evangyéliom ellen nem tett semmit, külömben Hrobon úr magára ol­vasta az Augustanát, mert az megtilt minden dolgot, a mely supra legem van. Hrobon: Nem szólok a dunán­inneni kerület püspökéről, püspök úr jobban tudja mint én, hogy szimbolikus könyveinkben az episcopus annyi : int egyházi felsőbbség. A püspök: Arról van szó

Next

/
Oldalképek
Tartalom