Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyet. theol. Academia

246 és adósságot csinált: végre is a tanári kar hosszú utánjárás, kunyorálás és önmegalázó panasz után annyit birt kivinni, hogy egy rendes tanári széknek egy ideig betöltetlenül maradása folytán megtakarított összegből, mely kathedrának teendőit a tanárok ingyen végezték el, tehát oly öszszegből, mely nekik már akkor az adott órákért kijárt volna, két év óta 2 —200 frt. drágasági pótlékot kapnak, egyúttal azonban a könyvtárra megszabott évi 500 frt. járulék már évek óta jelentékenyen leolvadott .... íme igy fejlesztette egyetemes egyházunk, 12 év előtt elvállalt erkölcsi kötelezettsége daczára, egyetlen theol. akadémiáját, s midőn végül a múlt éven zsinatilag újjá szervezkedett s az akadémiáról is intézkednie kellett, clausuláival, félünk, hosszú időre megbénította ennek jövő fej esztését, midőn az eredetileg ajánlott törvényszövegbe, hogy t. i. „A tanerők évi díjazása a megfelelő állású állami tanerők díjazásával egyenlővé teendő" (195. §) e szavakat szúrta be : fokozatosan, lehetőleg" ! . . . . A világért sem akar mindaz, a mit eddig elmondottunk intéző köreink ellen vádként hangzani. A kik ismerik egyetemes egyházunk zsinat előtti béna szervezetét, bénitó szegénységét, azok tudni fogják, hogy a theol. akadémiai tanárok fizetésének ügye nem az intéző körök jóindulatán múlott, sőt e jóindulatot, ők minden alkalommal velők éreztetni iparkodtak. — Ám hát fátylat a meddő 12 éves múltra! Még azt sem akarom ezúttal kifogásolni, hogy bár okos és correct törvénynek, a mely esetleg évszázakra szól, correctül is kell az elvet kifejezni, a clausulák mindig ezt gyengítik s kétségessé teszik a törvény által contemplált czélt : meghajlok a szentesített törvény előtt s e fokozatosság, e lehetőség határain belül akarom vizsgálni s megállapítani a teendőket. Előre kell bocsátanom, hogy a theol. akadémia a zsinati törvény szövege szerint egy rangú az állami jogé3 bölcsészeti akadémiákkal vagy az egyetemi facultásokkal, hogy tehát az akad. tanárok fizetése ezekével fejlesztendő egyenlő magasságra. — A pozsonyi kir. jogakadémián pedig, mint erről bárki az állami idevágó nyomtatott tabellákból meggyőződhetik, évi 2400—8000 frt alapfizetés között váltakozik. — Az sem érdektelen, hogy például a pozsonyi kereskedelmi akadémián, a mely középiskolai jelleggel bir csak, a rendes tanárok évi fizetése a quinquennialis pótlékokkal 2650 frtra megy s hogy a pozsonyi ev. egyház is épen ezidén állapította meg lyceuini tanárainak (ez intézet a theológia megszűnése óta tudvalevőleg csak a főgymnasiurnbói áll) fizetését, melynek végösszege évi 2650 forint — beleszámítva természetesen a lakpénz is. Azt is jó tudni, hogy a katonai kimutatások szerint, a melyek a drágasági viszonyok megítélésére első rangú forrásnak tekintetnek általában, Pozsonyban az ország összes városai között egy katona tartása a legtöbbe kerül : Pozsony tehát a 1 eg dr ágábbb város az országban.— A mi pedig a tanári kar által kifejtett munkát illeti, az az egész ország protestáns közönsége előtt nyitott könyv, arról mindenki csak tisztelettel tud megemlékezni. Mindez okok elouázhatlanul sürgetik a tanárok fize- ' tése kérdésének méltányos megoldását s teljesen indo- j kolják Schneller igazgatónak a hivatkozott értesítőben hangoztatott kijelentését, hogy immár „nem tőkefogyasztás útján és palliativ módon, hanem a jövő évtől kezdve az állami évi segélyből, organikusan lehet a bajon segíteni. Az egyetemes egyház beválthatja ama váltót, a melyet hiványunkban az egyelőre 1500 frttil adott kezünkbe, teljesítheti ama több ízben kifejezett igéretét, mely szerint a mint pénzalappal rendelkezik, rendezi anyagi ügyeinket." Mi ehhez csak azt teszszük, hogy az egyetemes egyháznak nemcsak „lehet", de kell a bajon organikusan segíteni, hogy ama 12 év előtt adott váltót nemcsak „beválthatja", de a saját jól felfogott érdeke és erkölcsi reputácziója érdekében azt haladéktalanul be is kell váltania — és pedig azon forrásból, melyre az igazgató helyesen és joggal utalt, t. i. az államsegélyből. — Egyetemes egyházunk az államsegélyt eddig is egyetemes czélokra kapta, s bár azt a négy kerület közt felosztotta, hogy azok rendelkezzenek felette, kezdettől fogva mindvégig megóvta jegyzőkönyvi pontban kifejezett jogát, hogy az ez államsegély feletti dispositio őt illeti meg egyedül. Hozzájárul, hogy midőn ez éven az államsegély 50.000 frttal felemeltetett, ezen összeget a minister egyenesen, közvetlenül az egyetemes egyház czéljaira és rendelkezésére utalványozta ki. Eltekintve a közalaptól, a mely rövid időn hatalmas forrásává és támogatójává lesz az egyházi életműködésnek, ezen államsegély már maga is (74.000 frt, a mely még szaporodni i$ fog) egy oly hatalmas pénzösszeg, a milyennek birtokáról egyetemes egyházunk még csak a közelmúltban sem — álmodhatott! Van-e intézet, mely hozzá közelebb fekszik, mely égetőbb érdekeit szolgálja, — de mely iránt határozottabban le is volna kötelezve, mint a theol. akadémia? Nem kételkedünk, hogy e forrásból immár egyetemes egyházunk nemcsak „lehetőleg, fokozatosan", de egy csapásra, becsülettel megoldja a tanári fizetés kérdését, ha csak nem akarja, hogy az intézet tanárai lassankint teljesen demoralizálva el-kivágyódjanak más szolgálatba, a minthogy ily törekvések közöttük — a súlyos nyomás alatt — lelkük legjobb vágya daczára nyilvánulnak is!!! Azt mondja Schneller: „A jövő nem a mi, hanem egyetemes egyházunk kezében van. S hogy ez egyházunk egyetemes érdekeit valóban felismeri s feláldozólag szolgálja is : ez akadéooiánk jövőjébe fektetett egyetlen reményünk!" Prónayak, Radók, Fabinyiak és Péchyek! Karsayak, Zelenkák, Baltikok és Sárkányok! Halljátok meg e szavakat — s mondjátok rá tettel : »Ugy legyen!" Nem Iii

, de mit. ! lit lit ÍL — Az eperjesi jogakadémia 1893—94. tanévi értesítőjéből kitetszik, hogy e tanintézetnél 11 tanár működött, u. tn.: dn Horváth Ödön dékán, dr. Breyer Adolf, Grlós