Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Emlékirat az egyházkerületek arányosításáról (Hering Lajos)

egymáshoz nőtt esperességek képeznék. — Esperességeket nem tép szét. Ha azután a kerületek belügyeiket ugy rendezik, amint egyházi, kulturális és nemzeti érdekeik kívánják, az az ő ügykörükhöz tartozik. — Hozzá még ajánlom a térképet is. Majorizálni, kivált csak esetleges szavazatok többségével verni a kisebbséget, nem tartanám helyesnek ; — de igenis oly szabályrendeletek alkotását óhajtóm, melyek elejét vennék a bármely oldalról jövő, az egyházi élet liáboritlan folyamát megakasztó elemek betolakodásának. — Hogy mit ér a szavazatok többsége, mutatják a liptó-szentmiklósi események és igen sok esetben állami életünk párttöbbségbe veszett jelenségei. — Vestigia terrent! Még egyet akarok megjegyezni. — A dunáninneni kisebbségnek ideális kívánsága csak az az egy volt : Választassék el a többi öt esperességtől s csatoltassék bármely más kerülethez, mert a fejlemények folyton s fokozatosan emelkedő rossz helyzetet létesítettek számára, mig a mult évi kerületi gyűlésen a többség tényleg kiközösítette határtalan gyűlöletével. — Mi, a kisebbség tagjai, egyházi s iskolai életünk kárát látjuk csak eddigi helyzetünknek, s ha a testvéri közösség melengető kebelére juthatnánk: úgy szebb jövőnek hajnalát üdvözöltük volna sorsunkuak e fordulatában. — S talán ily három egyházmegye meg is erdemei te volna, hogy egy kis figyelembe vétessék ! — Ám azt mondták : nem lehet, nem szabad ! Jól van, ha kell, lemondással megadjuk magunkat! de, hogy még gonoszabb helyzetbe jussunk, egypár szavazat többségének révén, mint addig voltunk, ezt az áldozatot tőlünk csak ellenségünk kívánhatja. — Már pedig ugy járnánk ; mert a gyűlölt s gyűlölet harczának fenmaradása mellett, az anyagi nyomor szaporodtával még küzdelmesebbé válnék reménytelen helyzetünk. „Dunántuli" ur fogadja őszinte köszönetemet, hogy becses leveleivel alkalmat adott a fentirtak elmondására. — Minden czélzatosság nélkül, csupán az ügy érdekében nyúltam a tollhoz s abban a meggyőződésben teszem azt le, hogy magam elébe szabott feladatomat megoldani igyekeztem. — S tettem azt azon őszinteséggel, mely a jelenhez hasonló válságos időben méltán megköveteltetik, még attól a vádtól sem riadva vissza, hogy mint az egyetemes bizottság tagja hallgattam. — Igen, hallgattam s most beszélek. A nagy s közel veszély szólásra készt. — Isten velünk. Trsztyénszhj. Emlékirat az egy házkerületek arányosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. A fehér-komáromi ág. h. evang. egyházmegye a zsinati törvények 80. és 108. §-aiban gyökerező jogánál és kötelességénél fogva a kerületek arányosításáról szóló törvényjavaslatot f. é. május hó 10-én Székes-Fehe'rvárott tartott rendkivüli közgyűlésén tárgyalás alá vette s közelebbi érdekeltségénél fogva a következőkben óhajtja álláspontját felettes egyházi hatóságai és magyarhoni evang. egyházunk közönsége előtt megjelölni. Egyházmegyénk is fájdalommal látja a dunáninneni kerület békéjét duló és hazafias fejlődését veszélyeztető mozgalmakat. Ezeket feltétlenül elítéli és készséggel hozzá járul minden törekvéshez, mely az önző agitátorok által megtévesztett és félrevezetett nyájat ismét a hazafiságnak egyedül törvényes és egyházi szempontból is egyedül üdvös útjára kivánja visszaterelni. E czélból nem riad vissza semmi áldozattól. Felveszi a hazája sorsán könyeket hullatott Megváltónak keresztjét még akkor is, ha apját, anyját kell érte elhagyni. Teszi pedig ezt magyarhoni egyházunk jó hirnevéért és a dunáninneni hazafias testvérek elnyomatása iránt táplált részvétből. „Ha egy tag szenved, minden tagok egyetembe bánkódnak." (I. Kor. 12, 26.) De másfelől bizalommal van esperességünk egyházunk vezéreinek bölcsesége iránt is, hogy ez áldozatot csak akkor várják tőlünk, ha a szemünk előtt lebegő czélt biztosítva is látják; ha Pál apostolként „úgy futnak, mint nem bizontalanra ; úgy harczolnak, mint nem hiában vágván a levegő eget." (I. Kor. 9, 26.) Felteszi rólok és igazságszeretetöktől bizton várja, hogy mig a nagyobb egyházi testületeket a kisebb megrázkódtatástól is féltik és óvják: addig másfelől nem eshetnek azon igazságtalanságba, hogy a kisebb testületeket meg nagyobb rázkódtatások veszélyének is czéltalánúl, kellő ok nélkül kitegyék. Bibliai igazság, hogy a kinek száz juha van is, nem hagyja elveszni az egyet; s a kinek tiz pénze van is, gyertyát gyújt és megsepri a házat az elveszett egyért. A keresztény szeretet és gondviselés munkájának azon elve van eme kettős hasonlatban kifejezve, hogy ez nem csak az egészre is tömegekre tekint, hanem az ő szemében nagy értéke van kisebb testületeknek és minden egyes léleknek is. Jól ismeri ez elvet a katholikus egyház, mely egy lelket is drágán megvesz. És a kisebb szekták is épen az egyesekre kiterjedő részletes gondozással biztositják fennmaradásukat. Az emiitett keresztény elv előtt egyházunk sem hunyhat szemet semmiféle körülmények között sem. Midőn azért egyetemes egyházunk új rendezéséhez fogunk, az egyes egyházak és kisebb testületek jól felfogott érdekeit is figyelembe kell vennünk s csak oly javaslatot fogadjunk el, mely a közegyház érdekét az egyes egyházközségek érdekeivel szerencsésen hozza összhangzatba. Épen ezen szempontból egyházunknak közvéleménye az egyházkerületek arányosításáról szóló Pulszky-féle javaslatot már is elitélte. A javaslatnak származási történetéből köztudomásra jutott adatok sem olyanok, hogy nagyobb bizalmat kelthetnének. A javaslat tartalma pedig épen azon elveknek mond ellent, a melyeknek megvalósítását a kiküldött bizottság czéiba vette.