Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Eperjesi collegium

fog tudni egyházáért tenni s lelkesülni. — Van testülete, mely az összetartást s az autonomikus intézmények iránt való érzéket fejleszti benne, van önképző köre, hol Istentől adott tehetségét érvényesítheti s végül e tanévben alakult meg belmissiói egylete, mely egy nálunk annyira elhanya­golt térrel ismerteti meg a kezdő theologust, De ez egye­sületek nemcsak hogy megvannak, hanem tagjai munkás­ságot fejtenek ki. — Élet, elevenség jellemzi az eperjesi theologiát. — Mindenesetre nagy, kiváló része van e szellem ébrentartásában s egészséges irányban való fejlesztésében a jeles tanári karnak; ezeknek az in­tézet kebelében kifejtett tevékenységéről ritkán vesz tudo­mást a nagy világ. Hanem hogy az ifjúság nevelését szivükön viselik, bizonyítja ezt nt. Mayer dékán úrnak a belmissiói egyletben elmondott, e b. lapok hasábjain is megjelent megnyitó beszéde is. Nem kothurnusban jelen­nek meg tanítványaik körében, közvetlenségre törekesznek a velük való érintkezésben. — De maga a hely is igen kedvező a theologus lelki kimívelésére. Eperjes kis város. Azonban köztudomásu dolog, hogy nincs talán egy másik felvidéki város, melynek oly nagy intelligentiája s szer­vezett társadalmi élete volna, mint ennek. Közmívelődési egyesületének a Széchenyi-körnek estélyei magas színvo­nalon állanak, melyen nem egyszer fővárosi irók és művé­szek működnek közre. Hogy mily lényeges dolog a fejlődő ifjúra nézve a környezet, melybe kerül, az bővebb magya­rázatra nem szorul. — S az eperjesi theologus nemcsak néma szemlélője ez élénk társadalmi életnek, hanem abban tevékeny részt is vesz s ilymódon lelke lassan — észre­vétlenül — megnemesbül, izlése finomodik s a theologián szer­zett tudományhoz a megfelelő társadalmi míveltséget is megszerzi. — Hogy erre a mai világban mily szüksége van papjainknak, — azt ismét bővebben fejtegetni feles­leges. — Látszólag egy hibája van az eperjesi theologiának. — Eperjes kis egyház. — A theologus nem lát maga előtt egy virágzó, hatalmas gyülekezetet s a távolból szemlélő­nek ugy is tűnhetik fel a dolog, hogy az ifjú lelkesedésének, egyházához való ragaszkodásának mi tápot sem nyújt ezen, s a többi, létéért küzdő szomszédos gyülekezet. Hát min­denesetre lélekemelőbb s a prot. önérzetet nevelőbb te­szem fel a csabai nagy templomban, hol ezerek és ezerek ajakáról száll fel a buzgó ének, mint Eperjesen, egy isteni tiszteletet végig hallgatni. De egyházunkhoz való kapasz­kodást, lelkesedést azért Eperjesen is épen ugy lehet tanulni, mint amott. Itt ezen létükért küzdő egyházaknak s a kat­holicismus erőfeszítéseinek s esetleg térfoglalásának látásánál fogja meg az ifjúnak lelkét a kimondhatlan érzés, mely feltámad mindenkiben, midőn szeretteit veszélyben látja. S szerintem ily körülmények között fejlődik ki leggyakrabban a tör­hetetlen egyházszeretet. Mutatja ezt e küzdő gyülekezetek­nek példája, hol az egyház tagjainál nagyobb a hitbuzgóság s áldozatkészség, mint sok nagy gyülekezetünkben. íme, ilyen az eperjesi theologia. A pozsonyi akadémia fennállásával szokták megokolni ez intézet szükségtelen­ségét. — En lelkem mélyéből megvagyok győződve, hogy épen ez akadémia nagy tndómányu s míveltségű tanárai sajnálnák legjobban theologiánk elpusztulását. — Pozsony és Eperjes nem versenytársak, ne igyekezzünk ezeket egy­mással szembeállítani. — Az ország bét szélén végzik ugyanazt a nemes missiót s az elfogulatlan szemlélő­nek be kell vallania, hogy mindkettő hivatásának magas­latán áll. Ezek után áttérhetünk a jogakadémiára. Ha valamely intézete a kollégiumnak, ugy ez igényli a legnagyobb segítséget; mert úgyszólván minden alap nélkül, csak lelkes vezetői s támogatói buzgolkodásának köszönhető, hogy évek során át a mai napig fenntartotta magát. — A kerületnek segítségét már több éven át élvezi s a zsinattól az egyetemes egyház pártfogását is kérel­mezte. — Ez időtájban jelent meg a támadó czikk e becses lapok hasábjain. — Szigorú logikus érvelése meggyőző erő­vel hat az emberre. Azonban a mi specziális viszonyainkat tekintve, — az érvek csak elméletieknek bizonyulnak, — az élet nem ad azoknak igazat. — Hogy állításomat bebi­zonyítsam, — messze eltérek tárgyamtól, hogy aztán annál inkább érvelhessek a kollégium s így közvetve a jogaka­démia fennállásának szükségessége mellett. Szükségtelen azt fejtegetnem, hogy a magyarországi protestantizmus békés időket él. Ha valaha, ugy most van alkalma erejének kifejtésére s védbástyáinak megerősítésére. A református egyház fel is ismeri az idők jelét. — Lázas tevékenységet fejt ki minden irányban. Hatalmas szellemi központok teremtésén fáradozik, melyek nemcsak hogy te­kintélyes állását megszilárdítják az egymással folyton har­czoló egyházak között, hanem azok ama kiapadhatlan forrá­sokká leendenek, melyekből a későbbi nemzedék is meríteni fogja vallásos buzgóságát s a protestantizmus magasztos eszméihez való tántoríthatatlan ragaszkodását. Ez a lázas tevékenység fogja létrehozni a debreczeni egyetemet. — S ha ez sikerül nekik, kiszámíthatatlanok lesznek ennek következményei. A debreczeni egyetem megnyitása nemcsak hazánk kultúrtörténetében, hanem és különösen a kálviniz­mus fejlődésében korszakos eseményt fog képezni. Mert mondhatják a vallás iránt közönyösek, hogy egy felekezeti tudományos intézet a mai modern állam keretében a kö­zépkorba való visszaesést jelez ; — de mi, kik vallás nél­kül meg nem élhetünk s államot erkölcsi alap nélkül, me­lyet ismét csak a vallás adhat meg, nem képzelhetünk, — mi igazhitű protestánsok csak örömmel üdvözölhetjük a testvér egyház ez üdvös törekvését. A debreczeni egyetem által a protestantizmus szellemi fölénye biztosítva leend hazánkban. De nemcsak ez. — E mozgalom vezetői jól tudják, mily hatalmas szellemi tőke van elrejtve a most még alvó és semmi tevékenységet ki nem fejtő egyházak­ban. Ezt akarják ők életre hívni és nevelni a protestan­tizmus — vallásáért buzgó intelligentiát. S az egyetem megnyitásától számítva nem tellik el két emberöltő s a magyar protestantizmus egyik egyháza megújhodva, intel­ligentiájában megnövekedve, s tagjainak vallásosságában megerősödve, fogja isteni hivatását betölteni. Hát mi szegény ág. h. evangélikusok hogy fogjuk megérni azt a két emberöltőt? Felhasználjuk-e időnket most, midőn egyházunk szabad, egészséges fejlődését semmi kűiső tényező nem gátolja? Igen, munkálkodunk. — Vannak egyesületeink, melyek, bár szegényes eszkö­zökkel, jelentékeny belmissiói tevékenységet fejtenek ki. zsinatunk lefolyása nem áll a ref. testvéreké mögött. — Egyházunktól távol álló s annak ténj'kedését gyakran gúnyos lenézéssel szemlélő körök s lapok elismerik, hogy zsinatunk minden személyeskedést mellőző, tárgyilagos

Next

/
Oldalképek
Tartalom