Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - A XIII. városi esperesség közgyűlése

HB szlávnak akár Mefisztofelesznek mondjanak, azzal a törekvéssel, csekély erőmből használni egyházamnak s tépett keblű hazámnak. A viszontlátásig ! Trsztyénszhj. Dr. Györy Elek egyetemes főjegyzőnkkel csakugy vagyunk, mint egyetemes felügyelőnkkel. — Kemény, munkaedzett és munkabiró férfiú, ki egyetemes egyházunk ügyeit töviről hegyire ismeri. — Erős vitatkozó, ki körömszakadtáig védelmezi állításait s bizony sokan dőlnek ki előle, mig megadja magát; de ezt is csak akkor teszi, ha kénytelen vele. — Sokat dolgozott már a közegyháznak az egyetemes gyűléseken és a zsinaton. — Ezt ne feledjük, amazért pedig ne ócsároljuk. Tessék vele szemben ugy megállani, mint ő, s ekkor bármely félé legyen a győzelem, nagyobb lesz a dicsőség s panaszra sem lesz ok. — De meghátrálni a küzdelem elől vagy épen kénytelen-kelletlen engedni, csak azért, hogy „egyet üssön a panszlávokon" s aztán erőszakoskodásról s más eféléről beszélni, hát ez legalább is különös. — Az idézett levelek nem bizonyitanak egyebet, mint némely urak gyöngeségét. Hogy püspökeink vezetnek-e vagy sem, mily viszonyban vannak egymással, nem keresem. — Szomorú, ha ugy volna amint „D." úr mondja; de a panaszkodás ez esetben sem sokat használna. Mielőtt az általános megjegyzésekből kibontakoznám, még egyet kell érintenem. — Bámulom „Dunántúli" úrnak optimizmusát! Ha azt méltóztatik hinni, hogy szeretettel és növeléssel meg lehet a tótokat nyerni, alaposan csalódik. — Különben nem tagadom, volt idő, mikor magam is azt hittem; de néhai Geduly püspök 25 éves jubileuma s a mult évi liptó-szentmiklósi gyűlés, a mindkét alkalommal megnyilatkozott érzelmekkel teljesen tájékoztattak tót atyánkfiainak irántunk táplált indulatáról s lapjaik nem hagynak kétségben egy pillanatra sem az iránt, mennyire vágyakoznak szeretetünkre?! A növelés?! No hát kérem tessék szóba állani egy még éretlen tót gyerekkel s kettőt fog tapasztalni: gyűlöletet a Magyar iránt s föltélen bizalmatlanságot magyar tanára iránt, mely két érzelem a szülői házban virtuskép lett szivébe oltva s ez hova-tovább fokozódik, mig a legszeretőbb tanári lelkület is hideggel telik meg iránta. — A fiatal korban oly természetes összeolvadást a más nézetű s nemzetű társakkal nem fogja találni sehol, annál szorosabban ragaszkodnak ők egymáshoz, mely különben szép tulajdonság, elszigeteli ugyan, de egyúttal hozzáférhetlenné teszi őket. — S ezen, igen ügyesen kieszelt, tervszerű eljárás mellett ifjaik ügyét, érdekét melegen magáévá teszi az egész párt. — Igy készít magának a tót nemzetiségi jelen, ifjaiban biztos jövőt. — S én ezért még dicsérem is az eszöket. — Az oly fiatal emberek, kik ideális fejlődésük korában a jótéteményeket vagy megérdemelt jutalomnak, vagy lekenyerezésnek veszik, de hálára érdemes tetteknek nem tartják : mint férfiak a legnagyobb lelki nyugalommal sorakoznak az őket nevelt intézetek s tanárok ellenségei közé. Ez az életből vett kép. Sapienti sat. Azonban jelen czikkemet befejezem, hogy a jövő czikkben reátérjek a „kerületek arányosításának" kérdésére. — Fogom azt tenni a tőlem telhető elfogulatlansággal, a siker reménye nélkül, akár pan- | BELFSLB. A XIII városi esperesség közgyűlése. Szepes-Szómba t o n május 8-án tartatott meg Breuer Sándor esperességi felügyelő és Fábry János főesperes úr elnöklete alatt. A helybeli lelkész Wittchen Ede buzgó imája után a felügyelő a megjelent tagokat üdvözölvén, a rendkívüli közgyűlés megtartásának szükségességét az által indokolta, hogy a zsinati törvények életbeléptetése sokféle tanácskozást és határozatot igényel, mely nélkül a törvény csak írott malaszt maradA határozatképes tagok igazolása után, az esperességi törvényszék tagjai megeskettettek. A politikai községek beosztása valamely ev. hitközségbe, némi tévedések helyreigazítása után, felterjesztetni határoztatott. A XIII városi esperesség feldarabolása élénk vitát idézett elő, mely azon határozatban kulminált, hogy az esperesség, tekintve régi történelmi alapját és a jelenlegi életképességét, maradjon úgy, a mint eddigelé is czélszerűnek bizonyult. Azon esetre, ha a kerületi közgyűlés más véleményben volna, az ügy fellebbezése az egyetemes közgyűléshez határoztatott el. Weber S. indítványa, hogy azon esetre, ha mégis az esperesség valahogy fel fog osztatni, az óhajtások nyilvánítandók volnának, elvettetett. Ily álláspont mellett Topperczer Ödön előadó véleménye az esperességek és kerületek kikerekítése tárgyában, csak akadémikus értékkel bírhatott. Strauch Béla, mint előadó melegen ajánlotta a kerületi pénzek csoportosítását egy kézben és a kerüieti hivatalok időszerű díjazását. Nézetét különösen pártolták Fischer M. és Weber S. Mind a mellett Justh alesperes indítványa a szavazásnál többségben maradt, hogy egyelőre a régi állapotok tartassanak fen. Fischer M. előadó a fegyelmi eljárást, mint tervezve van, némi csekély módosításokkal elfogadhatónak állította. Véleményéhez a többség csatlakozott. Keresztfalu, Nagy-Eör, Duránd, Izsákfalva és Sztrázsa azon községek, hol a tanítófizetés minimuma 300 írttal elérve sincsen, minek folytán a fennálló törvény értelmében állami segélyre ajánltatnak. Az iglói főgymnásium kérvénye, hogy építési czélokra 25.000, és mint évi állami segélyt 14.000 frtot kérnek, pártolólag fel fog terjesztetni. A legközelebb Miskolczon május 16. megtartandó rendkívüli tiszai kerületi közgyűlésre, a hivatalból megjelenendőkön kivül még kiküldettek Topscher György, Walter Ede, mint világi és Wünschendorfer Károly, Szontagh Sándor, mint egyházi tagok. Miután a főesperes mandátuma már lejárt, felkéretett közbizalmat élvező egyházi elnöke egyházmegyénknek, hogy