Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - 1894-dik évi pünköst

Tizenkettedik évfolyam. 19. sz. Pozsony, 1894. évi Május 12-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. I Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kn. félévre .... 6 „ negyedévre ... o „ Egy szám ára : 24 flr. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: 1894. évi Pünköst. (Dixi) — A mi egyházpolitikánk. (Trsztyénszky.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. 1894. évi Püakőst. Ap. Csel. 2, 1. Mikor pedig Pünköst napja eljött volna, v alának mindnyájan egyakarattal együtt. Egyházunk aggasztó jelenében vigasztaló hatással bir az egyház születésének hajnalára való visszapillantás. Miért tartom a jelent aggasztónak? Egyházunk belélete telve van a szétziláló erők által okozott szakadásokkal, a hittestvérek ellenségekül állanak egymással szemben. A mi egyiknek óhajtása, ép azért küzd ellene a másik, a mire az egyik lelkének egész odaadásával törekszik, megátalkodottan gátat gördít útjába a másik testvér. Krisztusnak teste, az egyház, a testvérharcz sebeiből vérzik. Az egyházi életnek nincs oly tényezője, amely helyzetével megelégedetten folytatná a közanyáért becsületes munkáját. A papság anyagi gondjainak súlya alatt küzd a megélhetésért, segélyért eseng, mert a család szemeféuyei — a gyermekek — kenyér után sírnak, s mégis a nagy közönség hovatovább, és méltán, magasabb igényeket támaszt lelkészi karának egésze és egyes tagjai iránt. Ha elfogulatlanul nézzük e küzdelmet, keblünkből önként kitör a sóhaj : segits Uram, mert elveszünk. Templomaink kongnak az ürességtől ; az egyház iránt való részvét közönybe veszett. Csak itt-ott akadunk egyes egyházra, s a gyülekezetekben egyes buzgó tagokra, kiket, a mint megérdemlik, magasztalni vagyunk kénytelenek, hogy megőrizték az ősök örökét s nem hagyják el hűtlenül szellemi édes anyjukat, holott még azt sem tették meg, a mit a tiszta evangyéliomban és a lelkiismeret szabadságában közlött nagy javakért csupa hálából is megtenniök szent kötelesség. Iskoláink tanitóikkal s tanáraikkal, nagyon ritka kivétellel, elégedetlenek helyzetökkel, odatekintenek, honnét jő a segedelem, s tagadhatatlan, hogy az evangyéliomi protestantizmus s annak ideáljai eltörpülnek egyrészt a helyzet szigorával, másrészt azon társadalmi előnyökkel szemben, melyekkel akár az állami, akár a polgári intézetek tanítói és tanárai dicsekedhetnek. íme ezek azon aggodalmat keltő jelenségek, melyek nem csüggesztik el a hitnek emberét, hanem fájdalommal érintik azt, kinek szive az evangyéliommal, annak egyházával s ez egyházban birt üdvjavakkal összeforrt. Ez a benső, veszélyesebb ellenség, mely erejét veszi a harczra hivott, harczban élő egyháznak. De külső ellenségeinket sem lehet kicsinyelnünk. Róma eddig nem tapasztalt erővel lép föl ellenünk. Csatasorba állítja fő- és alpapságát s a hivek között Szűz Mária-, Szent József-, stb. egyletekkel nemcsak a római katholikus öntudatot fokozza, hanem határozott gyűlölséget támaszt egyházunk s annak tagjai iránt. A római pápa egy intésére a széthullott csontok összeszedődnek, és a már évszázak során át eltemetettnek hitt középkori eretnek üldözés kisértete kikel sírjából, hogy nemcsak létjogot, hanem föltétlen uralkodást követeljen a XIX. évszázad végének gdnyjára. Hazánk fokozódott tevékenységgel halad a szabad intézvények pályáján, kulturállami eszményének megvalósítása felé. A polgári házassággal az állam egyszerűen igénybe veszi szerződés jogon alapuló befolyását a családi élet megalkotására és jogszerű fentartására, s így a maga szempontjából elvitázhatlanul helyesen cselekszik, s zsinatunk bölcs belátással jelentette ki azt, hogy a polgári házasságot, mint állami intézményt, állami szempontból tartja elbirálandónak. Ezt elismerve, tagadni nem lehet, hogy a polgári házasság, kapcsolatban az anyakönyvek államosításával, nemcsak a papság tekintélyén ejt csorbát, mert sok esetben közbenjárása szükségtelenné válik, hanem a nép az egyház fennállásának közvetlen szükségszerűségét nem érezve, meglazítja azokat a fonalakat, kevesbíti azokat, melyekkel az egyházhoz annak hivei hozzá voltak fűzve. S ha az 1868:53. tcz.