Evangélikus Egyház és Iskola 1894.
Tematikus tartalom - Czikkek - Tanárhiány és vallástalanság
mikor s melyik volna a gyermek-istentiszteletek tartására s legalkalmasabb ido. A mi engem illet, én nem zárnám ki innén sem a liturgiát. — Az éneklés mellett, nagynál és kicsinél ez a vallásos kedély képzésére eleitől kezdve hatalmas eszköznek bizonyult. Szerény nézetem szerint a gyermek-istentisztelet lefolyása ez volna: 1. a lelkész által kisért gyermekek éneke. 2. Az oltár előtt tartandó liturgikus ima, 3. A beszéd alapigéinek felolvasása, 4. A gyermekek értelmi képességéhez mért rövid beszéd. 5. A beszédnek kérdések és feleletek alakjában, magyarázatokkal közbejött katechizálása. 6. Rövid liturgikus ima. 7. Áldás. » A részletek kellő beosztás mellett, a gyermekistentisztelet ilyen lefolyása — azt hiszem — megfelelne a követelményeknek. Hogy azonban e tevékenységünk a kellő eredményt biztosítsa, megvallom, én szükségesnek tartanám, liogy a hol lehet, a lelkész vegye kezébe az iskolában is a vallás-oktatást. így, de csak igy lehet teljes munkánk sikere. Isten áldása reá! Kovács Andor. esketés is kell, nem szabad senki által ránk piríttatnunk azzal, hogy — ezt csak a stóla kedvéért mondjuk. — Biz' apostoli munkát fogunk végezni, melyről Krisztus urunk mondja „ingyen vettétek, ingyen adjátok," és amint a kartás úr felőlem felteszi, hogy híveimet megtartom az egyházi áldásnak, azon jó véleménynyel vagyok én is felőle és ha majd az uj állapotok életbe léptek és néhány évi tapasztalatot ketten még megérünk, talán megint találkozunk e becses lapok hasábjain és elmondhatjuk tapasztalainkat. Én megigérem, hogy ha csalódtam és azok a sötét felhők, melyek most hazánk áldott Alföldje felett össze tornyosulnak és melyekből villámként felénk czikázik a socialismus hitágazata: mit nekünk haza, mit nekünk val'ás? mi nem ismerünk se Istent se hazát! — és melyek miatt az egyházak gyengítését és a nép vallásos szokásainak felforgatását éppen a mostani időkben veszélyesnek tartom, pusztítás nélkül ismét elvonultak és népünk vallásos életét sértetlenül megtartanunk sikerült, én leszek az első, ki befogja ismerni, hogy „nem volt igazam." Guggenberger. A ijimtkik istentisztelete. E b. lapok legközelebbi számaiban a belmissiói tevékenység egyik ágáról : a gyermek istentiszteletek tartásáról volt szó. — Osztozom azoknak nézetében, kik azt vallják, hogy aláhanyatlott vallási és egyházi életünk fellendítésére, a gyermek-istentiszteletek szervezése s körünkben meghonosítása alapvető s a legbiztosabb eredménynyel kecsegtető munka. — S mint ilyet örömmel üdvözlöm is. — De megvallom, midőn a megpróbáltatások napjai annyira közel vannak hozzánk, midőn minden irányban fölfegyverkezve, készen kell lennünk, hogy mulasztá-aink s az ezek mellett reánk jövő nagy változások nagyobb mérvű romlást ne idézzenek elő egyházunkban 5 nem vagyok barátja a hosszas elméleti fejtegetéseknek ; nem tartom megengedhetőnek a lassú tervezgete'seket. — Hiszen végtére is egészen mindegy az, hogy milyen forma, milyen beosztás mellett, milyen tervezet szerint tartsuk a gyermek-tiszteleteket, csak a czél el legyen érve: a gyermek vallásos érzésének felköltése, erősítése ; a vallásos kedély és élet alapjainak megteremtése. — Hogy mellőzzük, vagy behozzuk-e a liturgiát ez istentisztelet keretébe, ez oly kérdés, melyre minden lelkész csak akkor felelhet, midőn már a munkában benne van s annak eredményét s esetleg fogyatkozásait tapasztalja. — Ekkor igen, ekkor lesz helye az egységesség megteremtésére irányuló eszmecseréknek s nézet nyilvánításoknak s lesz bizonynyal eredménye is. De ma, a midőn még e téren semmit sem tettünk s lényegében az áldásos munkát nem is ismerjük, hosszasan nem beszélgethetünk fölötte, — Egyetlen kérdést tartok a kezdet elején megvilágitandónak, a miről eddig még senki sem szólott s ez az, hogy ot. O-P Általános a panasz, hogy nincsen tanár. Az i skolafentartó testületek az egész országban kétségbe vannak esve, mert tanszékeik üresen állanak. Nyakrafőre hozza a hivatalos lap időközönként a pályázatokat ugyanazon tanári állásokra, még sem akad pályázó. A tanárok az államhoz sietnek s a felekezetek és községek kénytelenek nem-végzett embereket alkalmazni, csakhogy a tanszéket betölthessék. Még örülnek, ha alapvizsgás egyént kaphatnak. Sok középiskolába ilyen sem jut. Meg kell elégedni avval, a ki puszta leczkekönyvvel jelentkezik. A jelen tanévben számos öreg tanár nyugdíjaztatását kérte. Hol veszünk helyükbe fiatalokat, ha azok mennek. A mult tanév kezdetén is nagy volt a tanárhiány, a jövő tanévben még nagyobb lesz. Az intéző körök már most is aggodalommal néznek a jövő tanév elébe. Hát mi evangelikus tanárokat keresők, minő kilátásokkal várjuk a jövő tanévet? Az evangelikus középiskola fenntartó testületekre már magában véve is kellemetlenül ható tanárhiányhoz hozzájárulhat az a bekövetkezhető eset, hogy a jelenlegi szabadelvű kormányt egy túlzó-katholikus kormány, a jelenlegi szabadelvű közoktatásügyi minisztert egy tulzó-katholikus miniszter válthatja fel, ki, amdgy is rossz szemmel nézvén az evangélikusoknak még létezését is, könnyen kiadhatja a parancsot, hogy, ha ti evangélikusok folytonosan csak vizsgálatlan egyéneket állíttok középiskoláitok élére, akkor én iskoláitoktól a nyilvánossági jogot egyszerűen megvonom. S mi evangélikusok még csak nem is szólhatunk, még csak nem is panaszkodhatunk. Pedig közelébb van ezen idő bekövetkezése, mint gondolnánk. A legcsekélyebb