Evangélikus Egyház és Iskola 1894.
Tematikus tartalom - Czikkek - Az egyházkerületek új beosztásáról. Levelek (Dunántúli)
Tizenkettedik évfolyam . 17, sz . Pozsony, 1894. évi Április 28-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. í Előfizetési ár : Egész évre . . 12 kn. 1 félévre ... • 6 „ negyedévre. l Egy szám ára : 24 flr. yVlEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom:'A kerületek uj beosztásáról. II. (Dunántúli.) — Az egyház heverő kincsei. (Payr Sándor.) — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat A kerSIetek új beosztásáról, (Harmadik levél a Szerkesztőhöz.) II. Nagytiszteletű Úr ! Megvallom, nem akartam többet soraimmal alkalmatlankodni. De ujabban olyan leveleket kaptam, melyeknek tartalma nem csak engem, hanem valószínűleg Önt is, sőt egész evang. egyházunkat is érdekelheti. Mielőtt azonban ezen levelek kivonatának közléséhez fognék, el akarom mondani, mit hallottam egy előkelő evang. férfiakból álló társaságban a mi egyházi viszonyainkról. Mondhatom, igen tanulságos dolgok. Az egyházkerületek uj beosztásáról volt a szó. Egy dunántúli egyházmegyei felügyelő keményen kikelt azon irányzat ellen, mely egyetemes egyházunk legfőbb vezetésében nyilvánul. Megbotránkozását fejezte ki a felett, hogy a pánszláv hecczek mesterségesen a közgyűlések elé vitetnek, botrányos jelenetek provokáltatnak ; egyházunknak hírneve pelengérre tétetik, minek káros következése az, hogy vallásosabb és komolyabb kedélyebb lassanként elidegenednek az egyháztól, a bizalmatlanság mérge tovább terjed az egyház testében és a romlás szemmel látható. Mindezt azon nézetének indokolásául hozta fel, hogy neki nem kell semmiféle uj beosztás; maradjon minden inkább a régiben, semhogy uj veszekedések után az egyházi szellem elvaduljon, és a rendszeresen űzött politikai hecczek szétrobbantsák az egész felekezetet. Erre a bányai kerületnek egy jelessége azt a megjegyzést tette: „Tehát Te a panszlávokkal tartasz, azoknak sem kell uj beosztás, azok is a régi kerületek fentartása mellett foglaltak állást." — Nem értem a czélzást, válaszolt ez. Én dunántúli magyar ember vagyok, akinek a fejét még nem zavarták meg a pánszláv chimérák ; de egyúttal evangelikus ősi családnak a sarjadéka is vagyok, aki egyházam érdekeit semmiféle pártpolitikának fel nem áldozom. Egyházamnak érdeke pedig az, hogy a mindenfelől mutatkozó ultramontanismussal szemben ápolja a szabadelvű demokratiának, az autonomikus protestáns egyháziasságnak eszméit, erősítse az összetartás érzelmeit és ne engedje magát összeveszíteni önző czélokat hajhászó, hazafiaskodó ügyvédek által, akik az evangelikus gyűléseket látványos gyűlölség szinhelyévé teszik. Szigorúan követem a régi elvet, mely szerint Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur ! A nemes tűzzel elmondott szavak után csodálkozással hallja a bányakerületitől ismét az ellenvetést, hogy a „panszlávokkal tart", tehát hiába akar jó hazafi lenni ; mert a jó hazafinak első kötelessége kiirtani a panszlávokat. — Én magyar hazafiságot nem tanulok tót diákoktól, akik minden egyetemes gyűlésen leczkét akarnak tartani nekünk a hazafiságról, mert az nem érdem, hanem egyszerű kötelesség. Különben is az evangelikus gyűlések nem ilyen elemi oktatások czéljából hivatnak össze, hanem arra, hogy testvéri szeretetben, egyetértve közös erővel valamit lendítsenek az egyház ügyein. Ebben az ismételt ellenvetésben, látom én egyházunknak legnagyobb veszedelmét. Illetéktelenül és czéltalanűl hozzák elő minduntalan a pánszlávizmust; de a törvényben letett hatalmat nem használják. Ha van pánszláv, tessék a törvényszék elé állítani, de ne a közgyűlés elé liurczolni, ahol úgy sem lehet Ítéletet mondani stb. Ilyen hangon folyt a beszéd, mikor egy dunáninneni tót pap, és egy pánszláv hirben álló ügyvéd jött közbe, és egy ideig hallgatva a beszélgetést, örömsugárzó arczczal mondá: „Szeretem hallani az igazi magyar embernek tiszta hazafiságát, de a tót eredetű hazafias henczegését mindig gyanús szemmel nézem, mert az mindig tüntető és igazságtalan. Mi „panszlávok" mint nemzetiségi férfiak csak örülhetünk annak, ha az egyetemes felügyelő kedvünkért
