Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Magyarország róm. kath. főpapjainak közös pásztori levele

Tizenkettedik évfolyam. 2. sz. Pozsony, 1894. évi Január 13-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ f:s ISKOLA. ( Előfizetési ár : Egész évre . . 12 kn. félévre 6 • negyedévre. . « * l Egy szám ára 24 flr. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom Egység a különféleségben. (Dixi.) — Egyháziasság ápolása gyülekezeteinkben. (Egy pap.) — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Egység & különféleségben. A római katholikus egyház semmire sem olyan büszke, mint egységes szervezetére és minden egyéniséget elölő fegyelmére. Apologetái ezt dicsőítik leginkább s a nép is megérzi a vas kezet, mely szigorúan tartja a gyeplőt. Ezzel szemben evangyéliomi egyházunknak azt hányják szemére, hogy minden irányban és minden téren lazaság, szétforgácsoltság uralkodik benne, ügymond, azt sem tudjuk voltaképen, mit tanítunk; a hány fő, annyi tan; a hány tudós, annyi különböző theologia; a hány pap, annyi törvény s a hány hive az egyháznak, annyi autonom férfiú, a kit nem kötelez semmi törvényszabály, vallásos tekintetben úgy él, ügy gondolkozik, a mint épen jónak látja. Hiszen már Bársony György „Veritas toti Mundo declarata" 1671. évben megjelent müvében azért, mert a protestánsok a helvét és augsburgi hitvallásoktól eltértek, nem tarthatnak számot a király védelmére, a lét jogosultságát megtagadja tőlük. De magában az evaugelikus egyházban is emelkednek hangok, a melyek úgy a tanításban, mint az istentiszteletben, teljes uniformitást követelnek s a szervezetet is úgy óhajtanák kialakítani, hogy az egész egyházi élet paragrafusokra szedve, a törvény szigorával kierőszakolja az egyforma gondolkozást, cselekvést az egyháznak minden egyes hivétől. Vannak evangélikusok, kiknek e tekintetben eszményök a római katholikus egyház, melynek erőforrása az egyakarat uralma, ez úgy hiszik az evangélikus egyháznak is erő és virágzás forrásává lenne. A mi az egyakaratot illeti, abban az evangelikus egyház legkevésbbé sem szorul a római katholikus egyház példájára. Istennek örök, az ő szent igéjében az Üdvözítő Jézus Krisztus által kijelentett akarata megiugathatlan és örök törvénye az evangelikus egyháznak, melyet mindenki, a ki az írásba elmerül és az írásban élő isteni szellem által vezéreltetni akar, megismerhet és követhet. Mi mellett még az az előnye van, hogy maga az az élő és éltető szellem teljes mértékben képesíteni fogja az isteni akaratnak teljesítésére. Valóban az a benső ragaszkodás, a mely Krisztus igaz hivében az Üdvözítő személye és országa iránt él, feleslegessé tesz minden látható főt és minden emberi segédeszközt a mesterkélt egység előállításában. Igaz, hogy azt az egy igét sokféleképen fogták fel és fogják fel az emberek; de az is igaz, hogy a különböző felfogásokban mindenütt az az egy isteni ige él és jelentkezik. Vegyük csak a reformáczióból származó egyházak felfogásának külömbségét. Ugyan ki tagadhatná azt, hogy az ágostai hitvallásban ép úgy tükröződik vissza Isten igéje, mint a helvét hitvallásban? Azt a természetes külömbséget, hogy mindenikének követői a magukét igazabbnak tartják, oly sokra venni, hogy a mellett az egységről megfeledkezzenek, nem is volna szabad, s mindenesetre helytelen. Van e protestáns, kinek lelkét a kegyelem Istene iránt érzett benső hála és valósággal jogosult büszkeség nem töltené el, ha végig tekint azon az óriási munkásságon, melyet a theologiai tudomány terén a reformáczió óta kifejtett a protestantismus? Az Üdvözítő szellemével meggazdagított és Isten gyermekei szabadságára emelkedett emberi szellemnek nagy alkotása az; s ki tagadhatná, hogy ezen nagyszerű eredmény a lelkiismeret szabadságából folyó, önálló s az egyének a kutatásban gyönyört találó nemes versenyének gyümölcse. Az egyénnek felszabadulásával adva volt az az életelv, mely nemcsak a theologiában alkotott nagyot és sokat, hanem megtermékenyíttette a tudomány minden ágát. Hogy túlhajtások, tévedések is előfordultak, az tagadhatatlan; de érvényre emelkedett az az elv is, hogy a tudomány szabadsága tévedéseinek legjobb gyógyszere a tudomány szabadsága s ezzel az elvvel a protestantismus oly kulturtényezővé vált, melynek sikereit, habár gyakran tudatlanul és itt-ott hálátlanul is, élvezi az egész emberiség s azért az elvet