Evangélikus Egyház és Iskola 1894.
Tematikus tartalom - Czikkek - A vallási reform kérdésekhez (Holles Dániel)
Tizenkettedik évfolyam- 15. sz . Pozsony, 1894. évi Április 14-énEVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre negyedévre . S . Egy szám ára 24 flr. V J fA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. j egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Felelős szerkesztő s kiadó : TESZTYÉNSZKY FERENCZ. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : À vallási reformkérdésekhez. (Holles Dániel.) — Az egyházkerületek nj beosztásáról. (Dunántúli.) — A protestáns iskolák és az államsegély. (Albert József.) — Magyarországon öt ág hitv. ev. ker. püspökség legyen. (Sass Béla.) — Belföld — Vegyesek. á vallási reformkérdésekhes. Itthoni magán köreinkben csak annyit beszélgetek, sőt vitatkozom én is ezekről, mint akárki más a ki a hazai közügyek iránt érdeklődik, a ki rólok valamelyes fogalmakat tud magának alkotni s szerzett fogalmaihoz meggyőződésből ragaszkodik : de, hogy az én igénytelen nézeteimet a „forum"-ra is vigyem, az már csak azért sem volt szándékomban, mert az én felszólalásom nélkül akár a pro, akár a contra közvélemény igen szépen megalakul, sőt már meg is alakult; másrészt pedig azért sem, mert oly hatalmas faktorok mellett, mint a minők ezen kérdések mellett és ebben sorompóba léptek, én ministráns lenni nem akartam. Most ezen kellemes, figyelő és várakozó helyzetemből kizavart nt. Guggenberger tiszttársamnak e lap 13. számában közölt czikke s ha a nt. Szerkesztő úr kegyes lesz soraimnak b. lapjában helyet adni, elmondom e tárgyról G. tiszttársam véleményétől egészen eltérő, itt-ott ellentétes nézetemet én is. Igaz, hogy ez az én vállalkozásom egy kissé merészség számba is mehet, mert hiszen G. úr osztályozása szerint abba a gyanúba keveredhetem, hogy „nem állok a saját lábamon", „nem saját felfogásom, saját meggyőződésem, saját szivem és eszem" után indulok : hanem mindazokkal együtt, kik netalán velem s nem vele vannak egy véleményen, a reformügy körüli nézeteimet „ezen vagy azon lap vezérczikkeiből meritem", — természetesen nem a Magyar Állam, Národné Noviny s a Zásztava vezérczikkeiből, melyek ilyetén liberálizmus nyavalyájában nem leiedzenek. üe hát mindezek daczára nekem is lesz „bátorságom" elmondani bárhonnan is merített nézetemet; pedig el kell magának G. tiszttársamnak is ismernie, hogy a liberalizmus bátorsága mindig nagyobb s csodálatra sőt tiszteletre is érdemesebb, mint a konzervatizmusé. Nem hallottam s nem olvastam ugyanis, egyetlen-egy nép történetében sem, hogy az ósdiakat a konzervatívokat a megszokott régi, még pedig akár jó akár rosz állapotok fentartóit megkövezte, megdobálta volna a nép. Olvassuk azonban ellenkezőleg azt, s bizonyítja azt a világ összes népeinek története, hogy a prófétákat, Krisztust, az apostolokat, valamennyi reformátort üldözte, halálra kereste, megkövezte, megfeszítette a világ; bizonyítja azt, hogy a nemzetek szabadságának, szabadelvű fejlődésének hőseit és fáklyavivőit megszokta pökdösni, tövi.skoszoruzni a lomha járású világ; egyszóval bizonyítja azt, hogy vértanúi csak a haladásnak vannak; a maradiság csak tekintélyes testi állapotot nevel s puha párnát vet a maga pártolóinak. No de mindezek csupán mellékes dolgok, melyek nélkül ugy az én mint G. tiszttársam czikke is meg lehetett volna, — most tehát már szóljunk arról, a miről szóllani czélul tűztük ki magunknak : a vallási reformokról. Első és legfontosabb ezek között a polgári házasság, nemcsak azért, mivel akár véletlenül, akár pedig politikai inditó okokból elsőnek terjesztették az országgyűlés elé; még azért sem egészen, minthogy a házasság, illetve ugy a törvényesség, mint a természet kötelékeivel egybefűzött család az állam épületének mind megannyi téglája; hanem legfontosabbnak látszik pro hic et nunc azért, mert e mellett és ez ellen csoportosul leginkább a nemzeti közvélemény ; ennek czélbavett s a modern állam fogalmához mért reformálása mozdította ki a „pax"-ot lelkesen hirdető de kevésbbé követő „pápaságot s a nemzet borús homlokú „fontolva haladóit" csendes nyugalmukból ; ez bátorította fel a hazai nemzetiségeket, hogy oly hatalmas szövetségesek körében, a sikernek, a győzelemnek ugyan most is csak halvány reményével, de mégis tisztes társaságban foglalhassanak állást a magyar állam egyik korszerű lépése ellen. Teljes mértékben tudom a házasságnak s a családi életnek a társadalmi életre való befolyását I méltányolni. Tudom, hogy az a szép, emberi er-