Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Külföld - Szászország

midőn a polgári hatóságot, a mely pedig Róm. 13, 1—4. szerint „nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől", szintén Isten törvényén áll ép úgy, mint az egyház. Evangyéliomi keresztyén elv, a szellemi és anyagi fegyver megkülönböztetése, a rendelkező egyházi és az engedelmeskedő világi hatalom megkülönböztetése meg nem állhat. A fentebbieknél azonban sokkal érdekesebbek a főpásztori levélnek a hívekhez intézett felhívása, melyben oly általános igazságok vannak, hogy azokat mi is bátran aláírhatjuk, természetes, a specziális róm. kath. alkalmazás mellőzésével. Például : midőn egy pápai körlevélre hivatkozva az egyház kötelességének vallja az igazságnak védelmére kelni, a tévelyeket a szivekből kitépni és követeli, hogy e munkában az egyháznak minden hive tevékeny részt vegyen oktatással, hiterősítéssel, az ellenségek támadásának visszautasításával, midőn kárhoztatja azokat, a kik az ellenségnek engednek vagy pedig hallgatnak akkor, midőn mindenfelől felhangzik az igazság elnyomóinak szava ; az ilyen ember vagy tétlen vagy hitében kételkedő. Abban is igazuk van a róm. katb. főpapoknak, hogy az egyházat akkor fenyegeti veszély, ha gyermekei között találkoznak néma és közönyös hívek. Hogy mint kívánják a békességet, mutatja a következő passzus: „Ha a védelmet (mert ők csak védenek és nem támadnak, békét akarnak és nem harczot!) elmulasztják, egyesek ép úgy, mint egész nemzetek elveszthetik a hitnek és egyháznak áldását." Ez ugyan nagyon elasztikus kitétel, mert erkölcsi áldásról is lehet szó; azonban ha az excommunicatióval való fenyegetésnek is veszszük, nem fogunk messze járni az igazságtól. Különben a mint elvileg teljesen távol állunk a római kath. főpapság felfogásától, a mint nem óhajtanok őket, ha még oly szépen burkolt támadásukban, vagy ha úgy tetszik, védelmükben, követni, úgy elvitázhatlanul tiszteletre méltó fellépésűknek nyíltsága és határozottsága. S megengedjük azt, hogy a római kath. egyház két nagy előnynyel bír úgy általában mint hazánkban : az egyik, szervezetének évszázakon át megszilárdult tökélye, mely megteremtette a szigorú fegyelmet; a másik, óriási gazdagsága, mely nemcsak a papirendben, hanem az egyház és hívei között bizonyos érdekközösséget hozott létre; de tagadni nem lehet azt sem, hogy tradiczionális felfogásához, történeti múltjához és hitelvi tételeihez való hűsége, mely a magyarországi főpapság levelében jelentkezik, imponál még ott is, hol az ellentétes meggyőződés jogosultsága könnyen felmenthetni az embert a köteles tisztelettől. Ezt evangélikus protestáns értelemben véve, mint az evangyéliomi igazság által megszentelt jellem kincse, lelkünk mélyéből kívánjunk mi egyházunk férfiainak is s akkor hiszszük, hogy Isten Lelkének hatalma diadalmaskodni fog az isteninek nevezett emberi alkotáson. KUlPlLB. A jezsuita javaslat, melyet a porosz országgyűlés központja többször benyújtott, végtére a mult év vége felé tárgyaltatott s a lengyelek, welfek, elszásziak és szoczialdemokraták segélyével második olvasásban el lett fogadva, így tehát a birodalom ellenségeinek ismert pártok mellette, a német birodalomhoz hű pártok, a conservativek és a szabadelvűek ellene szavaztak, s ezzel a kormány előtt is jellemezték a javaslatot. Igaz, hogy a képviselők nagy száma tartózkodott a szavazástól, s így a kisebbséget többségre jutni segítették. A javaslat védelmezői Hompesch gróf, dr. Lieber, a jezsuitákat nagyon ártatlan embereknek mondták, a javaslat ellen szavazók egyszerűen kijelentve, hogy a jezsuiták bebocsátását Németországba feltétlenül meg nem engedhetőnek tartják, véleményök megokolásától elállottak. Ez a magaviselet azon előfeltételből indul ki, hogy a birodalmi tanács semmi esetre sem fogja elfogadni a többség által elfogadott törvényjavaslatot, reménylik tehát a németek, hogy kivált az evangelikus Németország közvéleménye ellenében nem fog cselekedni s a jezsuiták továbbra is ki lesznek Németországból legalább a törvény által zárva, mert tényleg a szentatyák ott is tért foglaltak és habár titokban, de erősen, itt-ott nagy sikerrel működnek. Csak mi látván nem látjuk, mit csinálnak nálunk az ő missiójukkal! Szászországban a szabadon bocsátott fegyenczek érdekében működő egyesület egy iratkát bocsátott ki „Tehát ismét szibad vagy. A szeretetnek egy szava" czimen, mely nagyon alkalmatos arra, hogy a szabadon bocsátott fegyenczeknek a lelkészek kezeikbe adja. Ara 5 fillér. Az ily iratka vigasztaló tartalmával sok jót eszközölhet ngyan, de fontosabb még a fegyenczekről való közvetlen gondozás s azoknak istápolása, mert a büntetését kiállott egyénre nézve tulajdonképen megszabadulása után kezdődik a nyomor. Többnyire munka, vagyon, tanács és segély nélkül állanak itt. Az emberek előítélete oly nagy, az életviszonyok oly nyomasztók, hogy mindenki csak a legszükségesebbre szorítkozik s midőn a tisztességes s jóhírnevű munkás is alig birja megkeresni mindennapi kenyerét, a fegyházból szabadult, rovott életű foglalkozásra épen nem számíthat s épen azért nyomora igen gyakran visszadobja a bűnnek örvényébe. Németországon az emberszerető lelkek felkarolják a szegény fegyenczek ügyét, így Szászországban, Hannoverben és másutt, egyesek épúgy, mint társulatok. Hannoverben például G r ü n ew a 1 d lelkész felszólította a munkaadókat, hogyha szükségök volna javulni kész, becsületes életre térő ügyes munkásokra, forduljanak ő hozzá. Ha a mi fenyítőházi értesítéseinket olvassuk, mi is találkozunk gyakran visszaesettekkel; de hát nálunk kényelmesebben fogjuk a dolgot, beírjuk az illető rovatba a szabadon bocsátott fegyenczet s további sorsát a jó Istenre bizzuk. A bajorországi evangelikus egyházban túlbőség van a hitjelöltekben. E baj elhárításának érdekében a királyi konzisztorium következő határozatot hozta : Miután az utóbbi években a hitjelöltek száma annyira szaporodott, hogy a szükséglet nemcsak egészen fedezve van, hanem már többlet is mutatkozik, az egyház érdekében, kivált a városi vikáriusok állandó vikáriusok, és segédlelkészek helyein történő gyakori változásnak káros befolyását elháritandók, az 1894. évben elhelyezendők az 1888. 1889. és 1890. évekből elmaradt hitjelöltek, s az 1891. évben oly megvizsgáltak, a kik II. és III. osztályú jegyet érdemeltek. Az 1895. évben a III. osztály jegyüeket 1891-ből, 1896-ban elhelyezendők az 1891. évben felvettek közül a IV. osztályjegyet nyertek és az 1892. évből azok, a kik