Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Irodalom - Szegedi Gergely énekeskönyve 1560-ból (Gaál Mihály)

389 !i@iâit 1, Szegedi Gergely Énekes Könyve 1569-ből. Szilády Áron tanulmányával Szt. Gergelyről s énekes könyvéről. Budapest 189 3. Kiadja a magy. tud. Akadémia. Ára 2frt. Ritka élvezetben részesítette a magyar tudományos Akadémia a régi magyar nyomtatványokat kedvelő s kiváltkép a magyar bymnológiát mívelő férfiakat az itt jelzett énekeskönyv kiadásával, a mely kiadás lapról - lapra, sorról-sorra, betűről-betűre megegyez az egyetlen példánynyal, melyet Hellebrant Árpád a boroszlói városi könyvtárban fedezett fel. Emeli a kiadás becsét azon tanulmány, melyet Szilády Áron a könyvhöz csatolt, a mely tanulmány nemcsak Szegedi Gergely életére, hanem az összes megjelent énekeskönyvekre kiterjed. A tanulmánynak legérdekesb része, melyben kimutatja, hogy az akadémiai könyvtár birtokában levő csonka Énekeskönyv, a melyet Toldy, Szabó Károly s valamenynyien Huszár Gál 1574.-ik évben megjelent ÉnekeskÖnyvének tartottak, nem egyéb, mint Szegedi Gergely 1569. évi Énekeskönyvének változatlan, talán 1570. vagy 1571. évből való kiadása ; mert a 25 laptól, melylyel kezdődik, ezzel teljesen megegyez, csak a sajtóhibák vannak itt-ott kijavítva. A Huszár Gál 1574. évi Énekeskönyvét illetőleg pedig most értesül a közönség, hogy az az eperjesi evang. collegium könyvtárában felfedeztetett. Némi csalódás hangján szól erről Sz. A. hogy ez nem „Isteni dicséretek és psalmusok" gyűjteménye, „hanem „cerimoniális éneke sk ön y v", később u. n. öreg graduál. Azért föltételezi, hogy Huszár Gálnak még elő nem került 1560. évi Énekeskönyve más szerkezetű volt, s az 1569. évi Szegedi Gergely-féle debreczeni kiadásnak, valamint az 1566. évi váradi kiadásnak alapjául szolgálhatott. Mert Hellebránt Árpád 1892-ben nemcsak ezen Szegedi Gergelyféle debreczeni énekeskönyvet fedezte fel, hanem a wolfenbütteli könyvtárban is talált egy énekeskönyvet, melynek teljes czime: „A keresztyéni gyülekezet ben va 1 ó I steni dicséretek egyben szedegettek, és mostan, nyomtattattak vyonnan eregbitetek, és emendáltattatakL. F. által. Psalmo CXLIX Diczeretet mondgyatok az Istennek az szenteknek Gyülekezetiben. Varadon. Nyomtatot Raphael Hofhalter, Anno D. MDL VI." Méltán feltűnik, hogy ha Sz. A. két régi énekeskönyv közül választhatott, miért nem választotta ezek közül a — hacsak három évvel is régibb — váradi kiadást ? Indokolta volna ezt nemcsak a régiség előnye, hanem azon körülmény is, hogy ezen váradi kiadás nyolez zsoltárt kivéve mindazon énekeket magában foglalja, melyek Sz. Gergelyféle debreczeni kiadásban találtatnak, sőt ezeken kivűl 14 olyan éneket tartalmaz, melyeket ez kihagyott, de a később u. m. az 1574. Huszár Gál-féle az 1582. Bornemisza Péter-féle, az 1590. debreczeni és az 1593. bártfai Énekeskönyvek visszavettek. Szegedi Gergely öt zsoltára ezt az előbbséget nem igényelheti, mert ezek kégőbb nem tartották fen magokat. Az egész dolog tehát azt gyaníttatja, hogy Sz. A. inkább az egykori debreczeni papnak és nyomdának akart emléket állítani, mely nyomda — úgy látszik — ekkor kezdeményezte az énekeskönyvek azon szerkezetét, mely szerint azok szent Dávid királynak és prófétának zsoltáraival kezdődjenek, s azután következzenek a dicséretek, melyek közt egy-két ünnepi ének is előfordulhat. Különben ezeknek a zsoltároknak, melyeknek száma 1569. évtől folyton gyarapodott (az 1569. kiadásban még caak 46.) épen reform, atyánkfiai szempontjából egyszerre szomorú végök lett. Az 1607-ben Szenczi Molnár Albert által kiadott francziazsoltárok magyar fordítása ugyanis ezeket a régi magyar zsoltárokat a négy reform, superintendenczia által 1806-ban kiadott Énekeskönyvből végleg kiszorította. Menedéket találtak ezen régi magyar zsoltárok az ágost. hitv. lelkészek által szerkesztett „Uj-Zengedező Mennyei Kar" cz. Énekeskönyvben, mely okból ez az Énekeskönyv a reform, atyafiak által is igen kedveltetett, annál inkább, mert ezen énekeskönyvhöz Sz. Molnár A. szoltárforditásai is mellékeltettek. Ha már most az előttünk levő 1569. évi Szegedi Gergely-féle debreczeni énekeskönyvet összehasonlítjuk az Uj Zengedező Mennyei Karnak 1778 évi tartalmával, azt találjuk, hogy nem kevesebb mint 81 ének folytatja itt pályáját. Ezek közül még a mostani D unántúliEnekeskÖnyvbe is átment 14 ének, melyek következők : A kereszténységben igaz vallás. Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli. Boldog az olyan ember az Istenben (I. zsoltár). Boldogok azok, kik Istent félik (CXXVIII zs.) Bűnösök hozzád kiáltunk (CXXIX zs). Krisztus feltámada, nekünk örömet ada. Erős várunk nekünk az Isten. Felséges Isten mennynek földnek Ura. Jer mi dicsérjük, áldjuk. Jer temessük el a testet. Légy irgalmas, Úristen mi nekünk. (LI zs). Nekünk születék mennyei király. Te benned bizom én Istenem (XXX. zs.) Úrnak szolgái no dicsérjetek. (CXXXIV. zs). Ezeken kivül megvannak : Luther „Christ lag in Todesbanden," és „Wir glauben all an einen Gott" énekeinek fordításai itt is ott is, bár más alakban.*) Ugyanazon ős kalvinista 1569. énekeskönyvet összehasonlítva az 180 6. évi reform, énekeskönyvvel, azt találjuk, hogy a század elején romboló ref. kezek még nagyobb pusztítást vittek véghez a régi magyar énekek közt, mint ugyanekkor a mieink; mert amazok csak hat éneket vettek át a régiekből. Ezek : Adjunk hálát az Úrnak mert érdemli. Adjunk hálát mindnyájan az atya. Jer dicsérjük az Istennek fiát. Jövel szentlélek Úristen, lelkünknek vigassága. Krisztus mennybe felmene nekünk helyet szereznie. Könyörögjünk az Istennek. A „Nagy hálaadással magasztallak" kezdetű CXLIV. zsoltárból pedig a radikális utódok reggeli éneket csináltak. No legalább a melódiáját megmentették. A mi a dallamokat illeti : természetes, hogy a XVI. század közepén a legtöbb dallam a latin egyházi énekekről vétetett. A debreczeni 1569-ki énekeskönyvben is a latin dallamok az uralkodók. Ezek közül töb*) A debreczeni é. k. Luther: „Nun bitten wir den heiligen Geist" fordítását is tartalmazza (Jer mi kérjünk szent lelköt).