Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk és középiskoláink (Holczhammer János)

171 danánk — az állam nem fogná oly jól és alaposan megtanítani az általános miveltséghez kívántató tudományokra, mint mi", hanem attól, hogy ez utóbb említett czélt nem fogná megvalósítani, hogy nevelne ugyan a maga számára, de nem nevelne egyúttal a mi számunkra is. Mert igaz, hogy „érdekében van az ifjúság vallás-erkölcsi nevelése és — talán — követelni is fogná azt", de — „ne ámítsuk magunkat" — nem lenne abban köszönet. Hiányozni fogna egy igen fontos, talán a legfontosabb tényező, az iutézetek vallásos, protestáns szelleme, az a szellem, mely meg van a protestáns tanártestületben és ifjúságában, szóval az intézet összességében, vezetésében, s a mely maga legalább is oly nagy, ha nem nagyobb hatással van az egyesek kedélyére, vallásos érzületére, mint a vallásoktatás. A régi kollégiumok és lyczeumok ódon falai közt, melyek legnagyobb részben átélték a vallási harczokat, tanúi voltak a hithüségnek a zaklatások, sőt a halál fenyegetései között, láttak vért folyni a lelkiismeret szabadságaért, e falak közt már úgy szólván a levegővel magába szívja az ifjúság a prot. érzületet, a vallásos buzgóságot, hithűséget. S ezzel szemben mit látunk az állami intézetekben? Ott ily szellemnek nyoma sincs, hanem többnyire megvan helyette a vallásnak, a vallási tantárgyaknak kicsinylése, majdnem semmibe vevése, mint eléggé mutat azon körülmény is, hogy most, mikor az egységes középiskola kérdése forog szőnyegen, nem egy tervezetet láthatunk, melyben a vallástanításra csak egy óra jut hetenkint. A tanulók olyan mellékes valaminek tekintik a vallásórákat, melyekre ha akarnak, elmennek s ha akarnak, nem; készülnek tetszésük szerint, hisz' nem bukhatnak meg a vallástanból az érettségi vizsgálaton. Csak a kinek ily körülmények közt vallásoktatással kell foglalkozni s hozzá egyénisége talán nem eléggé alkalmas lebilincselni tanítványait, az a megmondhatója, mily roppant fáradságába kerül valami eredményt érni el. Tehát épen nem abban „a régi dicsőségben rejlik a dolognak legmélyebb oka", a miért középiskoláinkhoz ragaszkodnunk kell; épen nem azt a régi dicsőséget fájlalnók legjobban" ; hisz' az akkor is megmaradna, sőt talán fényesebben ragyogna, ha középiskoláinkról lemondanánk, hanem igenis fájlalnók azt a prot. szellemet, az összhangzatos vallásos nevelés hiányát. Ugy de azt mondják mindezekre, hogy az ily szellemű nevelés megtörténhetett eddig, de azután nem fog megtörténni, mert „az állam nevel a mi részünkre a maga módja szerint tanerőket", a kik — ez az elrejtett vagy nyíltan kimondott gondolat — a vallásos nevelés terén nem pótolják régi paptanárainkat. Ha ezt megengedjük is — bár kivételek nélkül nem áll — újra nem az következik belőle, hogy e miatt középiskoláinkat Ítéljük halálra, hanem az, hogy igyekezzünk vallásbuzgó, egyházukat szeretni tudó prot. tanárokat nyerni. E kérdéssel már többen foglalkoztak, de nem középiskoláink megsemmisítésére, hanem arra jutottak, hogy állítsunk fel mielőbb egy prot. tanárképzőt. S valóban ezt követeli a haladás elve, nem pedig azt, hogy hátrafelé mozogjunk. A mit apáink szomorú időben annyi küzdelem pénz- s véráldozat árán megszereztek, megtartottak s kegyes alapítványokkal, melyek legnagyobb részt más czélra nem is fordíthatók, biztosítottak számunkra, azt nekünk békésebb viszonyok között könnyelműen eldobni nem szabad, nincs jogunk, ha nem akarunk méltatlan fiai lenni egyházunknak s méltatlan utódai dicső őseinknek. Ám tegyünk meg mindent a lelkész- s tanítóképzés, gyülekezeteink fejlődése, virágzása, jóléte érdekében; ám vitézkedjünk a belmissio, az evangelisatio terén, mindez szent kötelességünk és mindenütt sok, nagyon sok a tennivalónk; de ne tegyük ezt középiskoláink árán, mert akkor egyik kezünkkel lerontjuk azt, a mit a másikkal építünk. Gondoljunk az apostol szavaira : „Tartsd meg a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat!" HoJczliammer János. — Király Ő Felsége a kölesdi ág. hitv. ev. egyháznak templomépítési czélra 100 frtot adományozott. — A Teleki-Róth Johanna grófnő ösztöndíjban részesültek: I. A theol. akadémiában: 1. Chorváth Kristóf. 2. Faik Henrik. 3. Soltész Gyula. 4. Mibalovics Samu. 5. Petrovics Pál. 6. Schöpflin Aladár. 7. Kovács Sándor. 8. Chalupka János. II. A pozsonyi lyczeumban: 1. Limbacher Rezső. 2. Melichárek János. 3. Reif Pál. 4. Pataky Pál. 5. Marczell Zoltán. III. Eperjesen: 1. Vojtko Miksa. 2. Broschko Adolf. 3. Komsek László. 4. Hajsó Gusztáv. 5. Frenyó Lajos. 6. Gömöry János. 7. Liptai (Lipták) Lajos. 8. Tbienschmidt Márton. 9. Balczo Lajos. 10. Kresz Jenő. 11. Bielek István. IV. Késmárkon: 1. Bayer Arthur. 2. Henscb Béla. 3. Lipter Kornél. 4. Vrhovszky Ottó. 5. Bogsch Llszló. 6. Szalágyi Egyed. V. Sopronban: 1. Hollósy Kálmán. 2. Siftár Károly. 3. Kovács J inos. 4. Seregély Dávid. 5. Soybold Károly, 6. Adamik János. 7. Tompa József. 8. Altmann Henrik. 9. Csizmadia Pál. VI. Sel me ezen: 1. Kiss Gyula. 2. Kovalovszky János. 3. Vehovszky Pál. 4. Wéber Pál. VII. Rozsnyón: 1. Palúz János. 2. Demkó János. 3. Hajcsi Barna. 4. Okályi Viktor. VIII. Szarvason: 1. Szász József. 2. Reil Lajos. 3. Miklián Ödön. 4. Varga János. 5. Szemian Dénes. IX. Ig lón: 1. Gura Károly. 2. Marscbalkó Elemér. X. Budapesten: 1. Melczer Lajos. 2. Sági Ferencz 3. Veber Rezső. XI. Nyíregyházán: 1. Molnár Sándor. XII. Rimaszombatban: 1. Vieszt Gusztáv. 2. Róth Róbert. Egyenkint 35 (harminczöt) forinttal. — Az alsó kúbini egyházra adakoztak : 1. Figer János 1 frt. 2. Nehrlich Richard lelkész 3 frt 60 kr. 3. Ozv. Kvaőala Jánosné Szarvas 50 frt. 4. Szalva Károly Rózsahegy 3 frt. 5. Sem laki egyház lelkészével 5 írt. 6. Greguska Zsófia és leánya 2 írt. 7. Budapesti szláv egyház 10 frt. 8. Bachát Dániel esperes 5 frt. 9. Matuska Péter