Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ifjusági énekeskönyveink (Payr Sándor)

208 felsőbbség a közép utat. Különben akármit állítanak helyébe, a mostaninál rosszabb, igazságtalanabb nem lehet. A mostani választási rendszert minden áron meg kell buktatni, mert egyházunk, mely minden tekintetben az igazságot hangoztatja, itt a sötétséget gyakorolja. Ha a múltban jó volt, korunkban nem válik be. Ne takargassa senki az ósdi rendszert a szabadság leplével. Ha oly festett arczu a szabadság, mint választási rendszerünkben látszik, akkor én a szolgaságnak, a zsarnokságnak, a kényuralomnak dicsőítőjévé változom és azt óhajtom, hogy verjenek bilincset kezemre, lábamra, testemre, lelkemre ! Ladányi. Ifjúsági énekeskönyveijik. (Vége.) Általában nagy baj az, hogy énekiróink a dallamoknak szálló vagy emelkedő menetét és ehhez képest a versmérték nemét majd semmi figyelembe se veszik, hanem egyszerűen csak a szótagokat számlálják, pedig erre még egy operetteszöveg is tekintettel van. A régiek közül csak Elefánt Mihály és a mostaniak közül Sántha Károlyt ismerem olyanokul, a kik tudatosan, helyesen és előszeretettel használják egyházi énekeink versalakzatait. Ez utóbbi jeles költőnknél csak azt sajnálom, hogy az „Erős várunk" fordításánál is (97. sz. a gyűjteményben) hivebb nem maradt magához. Mert itt a jambusok helyett trochaeusok állván a rövid e hang (fegyverünk, ellenünk) kétszer is hangsúlyos helyre jut, még pedig úgy, hogy e rövid hangra három hangot kell énekelni. Szőnyi Tódor könyvében különben a 242 ének ügyesen van összesen csak 48 melódia alá összeválogatva, melyek a legszokottabb és legszebbek. Csak még néhány igen szép magyar dallamot láttunk volna szívesen a gyűjteményben. Imádság kevés van a könyvben, összesen csak hét s ezek közül is hat versben irott. Szép kiállítása és kötése mellett a könyvecske 80 krért nem épen drága. S végül még a mult évben második kiadásban megjelent Gyermek-lantról kell megemlékeznünk, melyet Farkas Sándor ref. lelkész különösen vasárnapi iskolai használatra s első sorban a ref. egyház növendékei számára készített. írtak e gyűjteménybe énekeket vagy inkább fordítottak és átdolgoztak a szerkesztőn kivül : Szász Károly, Szász Béla, Benkő J., dr. Imre J., Kecskeméti Ferencz és Hegedűs S. Több ismert ref. zsoltár és dicséreten kivül (melyek közül nálunk is ismertek : „Jövel szent lélek úr Isten", „Mint a szép hives patakra", „Ez esztendőt megáldjad", „Krisztus Urunknak áldott születésén") Székács két éneke és „Krisztus az én életem" kezdetű ismeretes énekünk is szerepel a gyűjteményben. Gyermekek lantjának nevezi magát e gyüjtemény, de több éneknek tartalma és nyelvezete magas ahhoz, hogy a gyermekek teljesen megérthessék. A 35. ének például démonról szól. Nem tudom e szót majd hogyan lehet a gyermek vallásos fogalmai közé beilleszteni. Másutt meg úgy akar egyik-másik (azt hiszem, idegen földről importált) ének leereszkedni a gyermekekhez, hogy magáról Krisztusról is igen gyerekes hangon szól. A 8. ének például megfelelő nyugtalan rhythmusán zenével így kezdődik : „Ki az, ki az, ki kopog? Várj csak, várj csak, ki van ott?" Ilyen víg bujósdi után nem várnók s bizonyára a gyerek is csalódva veszi, hogy maga Krisztus lép be és ily komolyra változik az ének : „Nézd kezén a szegek helyét, Szelíd szemén kín, ború, Vér patakzik homlokáról, Fején tövis koszorú." Ez valami olyan hernhutias. A 3. sz. csatadalszerű ének pedig inkább a methodisták vagy az üdv hadseregének izlése szerint való. íme mutatóul belőle : „Föl, barátim drága Jézus — Zászlaja alatt! — 0 a fővezér! — Szóljon a kürt, fenn lobogjon a győzelmi jel! — Harczi zajnak közepette stb." Gyermekeknek tejnek itala való, nem ilyen komoly katonásdi. S ha már a szellemben kifogásolom ezt az idegenszerűt, nem különben teszem ezt a zenében is. Nem szükség nekünk, ha már az egyházi zenét szabadabb formában is akarjuk művelni, angol vagy német nótákat felütéssel, 3/

4 és 6l

8-o& ütenyekkel, émelygős melódiákkal átvennünk. Még a 26. sz. olasz dallamot, vagy a 44. sz. Flemming-féle komoly „Inter vitae scelerisque purus" szép dallamát szívesen elhallgatnánk vallásos szöveggel is, de vannak nekünk régi magyar, erő- és kifejezésteljes, komoly népdalaink és műdalaink is, tessék ezeket felhasználni. S már van is a Gyermek-lantban ilyen magyarosabb rhythmusú ének is több, mint például a 45. sz., melyet régi énekből Farkas S. készített vagy az 56., 33. és 34. számúak, ezek azután szépek is, jók is. Az ismert ref. dicséretek és zsoltárok rhytlimikus chorálokként vannak felvéve a gyűjteménybe, nem egyszerűsítve, mint ahogy a legjobb ref. énekeskönyvbeu állanak. Ez a kérdés még vitás a ref. egyházban. Kálmán Farkas még most is hevesen ellenzi, hogy ledobják énekeikről a „magyar zubbonyt", a melybe azokat Szenczi Molnár Albert öltöztötte. Zenei változatosság tekintetében igaza is van, de azt hiszem a gyülekezet nem képes egyöntetűen és szabatosan énekelni a tarkább és elevenebb mozgású énekeket s ők is tényleg oda jutottak, ahol mi vagyunk egyformán mozgó allabrévés ütenyeinkkel, melyeknek szintén megvan a magok komoly, erő- és méltóságteljes jellegök. Még a mi „Tündöklő hajnali csillag" melódiánk is ily rhythmikus alakba van itt átfordítva Székács versével. Valószínűleg az erdélyi énekeskönyv révén került ide, melyet Kálmán Farkas nem különben ledoron-