Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Kis-Harta ünnepe (Adorján Ferencz)

138 szolt. Ezután a Galle család egyik legszebb rózsabimbója, Galle Mariska k. a. rövid szavakkal ő méltóságának ily íöliratú csokrot nyújtott át : „Mélt. báró Fodmaniczky Géza úrnak tisztelete jeléül a Galle család." Elkomorult erre nagys. Földváry alispán úr arcza, de kiderült azonnal mint tavaszi ég boltozatja, midőn dr. Murányi úrnak egyik angyali szépségű leánya, Jolán k. a. bájos mosoly s szivből érző szó kíséretében művészi kezek által alkotott csokrot nyújtott át, melynek rózsaszínű szalagján ott ragyogott gazdag aranybetükkel : Nagys. Földváry Mihály alispán úrnak tiszteletük jeléül a Murányi nővérek. Köszönetet mondott mindkét férfi mindkét angyalnak s lelke mélyébó'l óhajtotta mindenki, hogy e két élő virágnak legyen örök tavasza és örök nyara. Ezután szebbnél szebb fogatokon megtörtént a bevonulás. A merre csak haladtunk, mindenütt ünnepi ruhába öltözött sokaság hullámzott. A házak tetején nemzeti szinű lobogói lengedeztek, a főpiaczon és paplak előtt diadalkapu állott ily fölirattal: „Isten hozott benneteket!" Szemünk káprázott a fénytől, melyet az egyszerű nép kifejtett. Lelkünk fölolvadt az arc októl, melyek felénk mosolyogtak, az égszin kék és sötét tüzű szemektől, melyek égi üdvöt sugároztak. A paplak udvarán a diszes vendégkoszorút az egyház nevében annak ideiglenes felügyelője és a rendező bizottság elnöke, dr. Murányi Károly fogadta rövid, meleg, szívből jövő és szívhez szóló „Isten hozott"-tal. A család nevében Galle István s.-lelkész találó szavakban kifejezett „hosannával." Mindkettőre alispán úr ő nagysága válaszolt kedves, lebilincselő modorával. Tisztelegtek ezután ő méltósága és ő nagyságánál az ágost. evang., az evang. ref. egyház küldöttei és a község elöljárói. Mikor a tisztelgésnek vége lett, megkondult esti harangszó imára, áhítattal néztünk az ég Urára, kérve kértük áldja meg szép hazánkat, egyházunkat és koronás királyunkat. S mintha kérésünk meghallgattatott volna, angyal ének zendült föl az utczáról, gyermekseivg ajkáról, szent zsolozsmaként : „Hazádnak rendületlenül, légy hive óh magyar." — Pillanat alatt a paplak előtt álltunk s magunk előtt láttuk a mesebeli országot. Száz meg száz piros, fehér, zöld, kék és sárga lampionok mozogtak a gyermekek feje fölött s lobogó fáklyák égtek a férfiak kezeiben. Az ég miliárd csillagával ragyogott s a tejút az ezeregy éjszakai fénytől kékes lángban égett. S mi hallgattak sokáig a szebbnél szebb magyar dalokat, míg csak a dallam utolsó hangjai a távolban el nem haltak és csak azután mentünk Morpheus karjaiba édes reménynyel álmodozva a jövőről. Fölvirradt végre april 16. Mosolygó arczczal, bibor palástban lépett ki nyoszolyájából a nap, arany sugarait árasztva Kis-Hartára. Az azúrkék ég boltozatáról játszó bárányfelhők mint kis angyalok mosolyogtak alá az evang. templom fényben ragyogó tornyára. A nép Istent és királyt áldó szent érzelemmel csoportosult és vonult a harangok ünnepélyes hangja mellett az áhítat sz-nt csarnokába. A templom zsúfolásig megtelt hivő lelkekkel. Az oltárral szemben nagyt. Galle Andor érdemült esperes, jobbján nagys. Földváry Mihály alispán s balján mélt. báró Podmaniczky Géza esp. felügyelő urak foglaltak helyet. Körülöttük csoportosultak gróf Teleky Gyula, Hajos József, ifj. Földváry Mihály gyül. felügyelő, Hauer Béla, a megye birái és külöaböző küldöttség. A kezdő ének elzengése után Galle István s.-lelkész lépett az oltár elé s buzgó alkalmi ima elmondása után szent igéket olvasott föl. Erre rázendült Bek Henrik derék tanitó vezetése mellett az „Isten áld meg a magyart." A hatás, melyet hymnusunk a hallgatóság között előidézett, leírhatatlan. Lelkünk fölemelkedett a királyhoz, föl a királyok királyához és a szemeinkben csillámló könnyeken keresztül a remény szivárványát láttuk hazánk és egyházunk egén ragyogni. E meghatottság közben állott föl Földváry Mihály alispán úr s vele az ünneplő gyülekezet és ő nagysága Krisztusnak reszkető s köonyekig megindult agg szolgájának a következőket mondotta : „Örömmel dobogó szívvel jelentem meg, hogy felséges királyunk s legkegyelmesebb urunk kegyelmi adományát, a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét Nagytiszteletűségednek ötvenkét évi fáradhatlan lelkészi működése jutalmául átadjam. Ö méltóságát báró Podmaniczky Géza felügyelő urat illette volna a tisztség, de ő szives volt azt nekem Nagytiszteletűséged egykori tanítványának átengedni. Lelkem mélyéből adok hálát az én Istenemnek, hogy nekem e szép napot megnézni engedte, mert ez a nap bizonysága annak, hogy evang. anyaszentegyházunk működése és evang. lelkészeink hazafias és erkölcsvallásos törekvése a legmagasabb helyen is tudva van és méltányoltatik. Eltünket és vérünket ezért a mi királyunkért és a felséges uralkodó házért. Sok évet, egészséggel teli hosszú életet Nagytiszteletűségednek a Ferencz-József-rend lovagkeresztjének viseléséhez. Isten éltesse Nagytiszteletűségedet !" Erre az agg lelkész ragyogó érdemkereszttel mellén, fiától Galle Elek főjegyzőtói vezetve, az oltár elé járult és könnyektől elfojtott s könnyekig megindító szavakban mondott köszönetet a kitüntetésért, buzgó imát a királyért, a felséges uralkodó házért, a hazáért és Sionunkért. Minden szív megdobbant az imára és áldást kért királyra és hazára! Azután ismét megzendült az ének: „Dicsőség a menny és föld Istenének", mely után Galle István tartott nagyszabású s hatásteljes beszédet „a jó pásztorról." A sok reményre jogosító fiatal papot isteni tisztelet után sietett mindenki üdvözülni. Ezzel az ünnepély tulajdonképi szellemi része véget ért s sietett mindenki virágtól virággal ékesítve a bankettre. Az iskola diszes csarnoka volt a száz meg száz vendég számára ebédlőül elkészítve. Mi volt a menü, mily talpcsiklandozóan húzták a patji czigányok, fölösleges elmondanom. Ily nap után, annyi szép virág és kapaczitás között csak emelkedett lehetett a hangulat. Meg is indult a toasztok árja, sőt néha ki is csapott az a mederből. Az első felköszöntőt báró Podmaniczky Géza ő méltósága mondta ő Felségére, a másodikat nagys. Földváry Mihály alispán úr az agg lelkészre. Fölködzöntőket mondtak még ifj. Földváry Mihály a gyülekezetre, Hajos József Földváry Mihályra, Galle István az alispánra, Galle Elek a derék Murányi családra és a hölgyekre. A dunaföldvári evang. lelkész virágoktól körülvéve, virággal ékesítve a szeretetről szólott, melynek hirdetéséért Krisztus Urunk golgotai keresztet s annak agg szolgája érdemkeresztet kapott s tiszta