Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Tárcza - Si duo faciunt idem…! (Hering Lajos)

tapasztalt tény az, hogy hölgyeknél, tanítónőknél a nemes amhiczió ép oly vagy nagyobb mértékben található, miut a férfiaknál; kitartás, szorgalom által kitűnnek, feláldozó, embernyüvő munkásságot fejtenek ki, a miről itthelyi állami polgári leányiskolánkban, mely Nemessányi Adél igazgató buzgó s bölcs vezetése alatt különös felvirágzásnak örvend, naponta szemlátomást meggyőződhetünk. S a mi minden jó hazafi szivét valódi örömmel hazánk végvidékén e szép, mívelt, de sok nyelvű városban eltölti, az ama tapasztalat, hogy növendékeink túlnyomó részben az év kezdetén belépnek, mint németek, szerbek, tótok s ha nem is az év végén, de minden bizonynyal a tanfolyam bevégeztével kilépnek mint nemzeti nyelvvel és érzülettel felékesített lelkes honleányok. Vonjuk már most le mindezekből a konzekvencziákat. Magyarhoni ev. egyházunk a magyar állam és a magyar nemzet érdekeit minden korban, jó és mostoha időben nemcsak fennen hirdette, hanem erejéhez képest gyakran nagy áldozatok árán is előmozdította. Elégséges utalnom szegény egyházunk által fentartott számos középiskoláinkra. S a midőn egyházunk utolsó időben a prot. nőnevelést is teljes erejével felkarolta, tette ezt nemcsak saját jól felfogott érdekében, hanem egyáltalában azért is, hogy a nemzeti nőnevelésnek maga részéről is ujabb lendületet adjon. Felismervén tehát a nőnevelés nagy horderejét, oda kell irányítani minden figyelmünket, hogy hazánk minden, az intelligens osztályhoz tartozó ev. leányainknak alkalom adassék felsőbb kiképzésre. Ezen alkalom nyujtatik nekünk az állami és az állani által segélyezett polgári és felsőbb leányiskolákban. A törvény intencziója világos. Nagyobb községek, melyeknek anyagi ereje engedi, kötelesek felső népiskola helyett polgári iskolákat állítani és tartani fenn, felekezeti különbség nélkül. S miután mi saját erejűnkből több leányintézetet felállítani képesek nem vagyunk, szövetkezve az állammal buzgólkodjunk, hogy a törvény ne maradjon holt betű, ennek mindenhol érvény szereztessék s a már meglevő s ezután állítandó állami polgári leányiskolákban a vallásoktatást komolyan vegyük kezünkbe. A tandijak az ilyen állami intézetekben szóba nem jöhetnek, minden szüle szívesen megfizeti az 5 forintot. A tanítás és nevelés pedig ezekben az intézetekben minden tekintetben kitűnő s kifogástalan. Ilyeténképen a katholikus kolostori oktatást könnyű szerrel ellensúlyozhatjuk, az állami polgári s felsőbb leányiskolák leendenek ránk nézve ama szellemi műhelyek, melyekben leánygyermekeink maguknak protestáns s nemzeti mívelődést elsajátíthatnak s ha a vallásoktatást rendszeresítjük, tervszerűen kezeljük, ellenőrizzük, nincs tagadás benne, hogy az annyira szükséges s áldásos nőnevelést s egyházunk jövőjét legjobb, legbiztosabb alapokra fektetjük. 1 ' Beloliorszky Gábor, főesperes. táomsA. Si duo faciunt idem . . . í Régebbi jegyzőkönyveink forgatása közben boldogult Eaubner Máté dunántuli superintendens urnák egy körlevelére akadtam, melynek tárgyát egy részünkről elkövetett elkeresztelési kihágás miatt érkezett helytartó tanácsi dorgatorium képezi ; mely ékes példája annak a régi igazságnak, hogy „Sí duo faciunt idem, non est ídem." Ez a körlevél éltesebb lelkészeink előtt ugyan ismeretes, de nem ismeri azt az ifjabb nemzedék és a testvér kerületek lelkészi kara. S miután az elkeresztelési kérdés napjainkban actuális : érdekesnek tartom ezt a körlevelet egész terjedelmében a következőkben közölni : 463/897. Nagytiszteletű Esperes Ur ! Egyházkerületi közgyűlésünk által is helyeslett erélyes felterjesztéseim után jött következő Helytartó tanácsi rendeletet egész kiterjedésében köröztetem : 63,270. sz. Főtiszt. Superintendens Ur ! F. é. augt. 10.-én 400 sz. a. kelt s Vierzig mann Károly ág. hitv. győri lakos r. üath. nejétől, Gilányi Annától született leánygyermekének a győri ág. hitv. lelkész által történt megkereszteltetésére vonatkozó nyilatkozatából kellemetlenül értesült e m. kir. főkormányszék, hogy Főtisztelendőséged a vallás dolgában fen álló tényleges törvényeknek vonakodik engedelmeskedni, holott azoknak, mig megszüntetve, avagy módosítva nincsenek, minden honpolgár hódolni köteles, annál inkább pedig Főtisztelendőséged, ki már állásánál hivatva van arra, hogy a törvények tiszteletben tartása fölött szigorúan őrködjék. Már pedig az 1790/1: 26. t.-cz. 15. szakasza világosan azt rendeli, hogy a vegyes házasságokban született leánygyermekek, ha az anya katholikus, annak vallásában neveltessenek, miből önként következik, hogy Horváth Sándor győri ág. hitv. lelkész, midőn Vierzigmann Károly és Gilányi Anna leánygyermekét megkeresztelte, a fentebbi törvény ellen cselekedett. A fenálló világos törvényt csak egy más későbbi világos törvény törülheti el, és igy az 1848: 20. t. cz., mely csak elv gyanánt volt felállítva : a jelen esetre nem alkalmazható. Ezeknél fogva, tekintettel a mult évi dec. 28-án 89,517. sz. a. közlött s ugyanazon évi dec. 17.-én 20,196 sz. a. kelt kegy. kir. udvari rendeletre, újra komolyan felhivatik Főtisztelendőséged, miszerint a mult évi nov. 3.-án 63,857. sz. a. kelt itteni rendeletet a fentebbi törvénytelen keresztelést illetőleg halladék nélkül végre hajtani és az eredményt 8 nap alatt följelenteni sziveskedjék. Kelt Budán a m. kir. Helytartó tanácstól 1863. évi sept, hó 23.án. Péchy Ferencz m. k., Dobriánszky Adolf m. k., Békésy István m. k. E kemény parancsra, mely, elütve az 1847/8-ki országgyűlés 20. t. cz. 2. §-ának kedvezményeitől, engemet egyenesen 1790/1-ki 26 ik fővédtörvényünk elleni engedetlenseggel vádol : nt. Horváth Sándor győri lelkésztársamnak vérző szivvel azt az utasítást kellett adnom, miszerint fönt nevezett ág. hitv. ev. Vierzigmann Károlynak r. kath. nejétől, Gilányi Annától született leánygyermekét, keresz-