Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Tárcza - Egy püspöki utód, a ki nem engedelmeskedett az elődjének (Payr Sándor)
72 Superintendensségbe sz . . . tak. Pfujj ! szégyeny s gyalázat ; Méltó dolog, hogy valamellyik Theologica Facultást oda ki requiráljuk, hogy Decisumot küldjön reája, mit érdemel az olyan Superintendens, a ki in despectum sanctissimae nostrae Religionis et repurgati ministerii illy scommát mert eructálni. De mind ez illyeneket senki nem meri szemére vetni a Dominus Superintendensnek, és nagy dolognak lenni ki itéli? Nem héjába, hogy olly abjecte és contemtim ítélnek az Adversariusok a mi Prédikátoraink felől, ha magok illy jó példát adnak nékiek. Igazán: Turdus in proprium nidum cacat. Rosz madár, a melly a maga fészkébe rútít. „XI. Oda is fel-kelle vala mennem, hogy meg békéltessük a Dominus Superintendest. Éppen bizony majd annyi költséget szerzettem volna Ekklésiámnak ő Kegyelmeért. Ha öszve veszett ő Kegyelme, békéljék ismét meg, mit lármáskodik falukról falukra, és fellázzasztja az egész Kemenesallját? — Ha ő Kegyelme oly Ekklésiában volna, mint mi, tanulna cautius szóllani, prudentius conversálni, és accuratius az Ekklésiákat gubernálni. Még ugyan nem sok jót condaít Ő Kegyelme tudomásom szerint, hanem hogy miulta Prédikátor eleget veszekedett és másokat kíssebbített és miulta Superinterdens a Nepotizmust el kezdette, Mentseli és Patonai Ekklésiáknak öreg tanítóit ki tette, Bödögei Ekklésiát intempestivo zelo, Kis Mányokit pedig immiti rigore a Naufragiumhoz közelvitte ; Ha salvalhatja jó, ha nem, lelkét örökkén el-vesztette. „XII. Még azt tette fel a Citatíóban a Concípista : Non habita sufficienti ratione et excusatione : nem compareáltam. En ratio sufficiens: 1. Tsak éppen akkor érkeztem meg a savanyó vízről, és az időnek alkalmatlan volta miatt, nagy alteratiót okozott bennem, melly még a kin való szolgálattól is egy néhány napig elvont. 2. Épen Úr Napján hoztak hozzám Teésről egy és Inotáról is egy Gyermeket keresztelni ; a kálvinista Prédikátor in absentia mea helyettem szolgálni nem mert, mert eltiltatott a Yisitatíókor. A Plébánus tehát abripiálta volna magának a Stólát ex Filiali utraque akkor; És pedig most eleintén tsak egyszer nyerne valamit, azután in perpetuo magának vindicálná. 3. En se Currensét nem láttam, se mit contineált nem tudtam, sem pedig én hozzám magamhoz praecise dirigálva nem volt, és nem tsak én, de más több Prédikátorok is a Gyűlésből gondolom emaneáltak, a kiknél a Currens meg-fordúlt, de azért nem citáltattak. „XIII. Ebből is kitetszik, hogy a Dominus Superintendens vagy nem tudja, in quo consistât Regimen Ecclesiasticum, vagy pedig destinato Consilio azon volt, hogy engemet prostituálhasson a sok subscriptus szegény Prédikátorok előtt. Mellyik volt az a nagy Causa, hogy oly messze földről a szegény Prédikátorokat fel citálja és a nyomorult Ekklésiátskáknak annyi költséget szerezzen Kegyelmetek? Ha valakinek valami keresete lett volna rajtam, nem de nem kellett volna é legalább privatim előre tudósítani és a concursusra specialiter invitálni ? Így nem compareálván, reá nem is válaszolván lehetett volna Citátiót küldeni. Ita tarnen et hoc, si citationis ratio et causa sufficiens adfuisset. De hogy olly hirtelen, tam inconsiderate prostituálja Kegyelmetek az embert és fel lármásítsa a szegény Frátereket, prodit imbecillitatem mentis. A mint tehát az erdőben esik a szó, úgy adatik onnand vissza ismét az Echo. „XIV. A Canono^nak auctoritássát allegálja Superintendens Uram, in specie Canonem XXXI. Lám ő Kegyelme előbbi allegatióm szerint hányszor impingált ellenek? A mi Canonunk a Biblia és a Symbolikus könyvek, a ki ezek ellen malitiose et contumeliose agái, méltó hogy peremtorie citáltassák. A többi mindenik exceptiót admittál. Más időre jutottunk mi, mint vala Anno MDCL. az allegált Canonoknak ki nyomtatásakor. 1 0) Gyakorta reiteráltatik ottan a Superintendens felől ez a Terminus Birodalom, quod est contra Luc. XXII, 25. Maga azt, a mi Fő Püspökünk ezen szavaival meg tiltván: Vos autem non sic; Szent Péter sem akarja, hogy a Püspökök uralkodjanak 1 Petr. V. 3. Méltóságos tisztit tehát secundum Can. VIII. ne hánnya vesse ő Kegyelme, est enim contra Marc. X. 42. Mert nem is Fejedelem, ut vult Can. VII. contra Math. XX. 25. hanem tsak Fő Őr-álló. Ki nem látja itten az Exceptiót? az időnek más voltát? és az akkori regimennek formáját. A Superintendensnek praerogativája nem abban áll, hogy magahitségből viseltetvén másokat gyalázzon, és lába alá tapodjon, hanem az ő elsősége ebben áll az írás szerint: 1. Hogy mindnyájunknál többet munkálkodjon. 1 Cor. XV. 10. 2. Hogy mindnyájunknál többnek szolgáljon. 1 Petr. IV. 20. 3. Hogy mindnyájunknál többet szenvedjen. 2 Cor. XI. 24 4. Hogy mindnyájunknál alázatossabb legyen. Sir. III. 19. Ahol ez nints, tsak azt mondom szent Pállal : Nem jó a ti ditsekedéstek. 1 Cor. V. 6. „XV. Talán hát secundum hunc plane Canonem Tisztelendő Torkos József' 1 1) Uramat is azok a szegény Fráterek fogják peremtorie citálni, hogy előttök ad rationes dandas compareáljon. Miért nem ment ß Kegyel me Sopronba? Holott a Vocatoriát acceptálta a praescribált Conditiókra annuálván a Tekintetes Sopronyi Convent egy fertály esztendeig vagy tovább is a Sopronyi Urakat biztatta, a Vocatoriát is ő Kegyelme mind addig magánál tartotta. Ha ő Kegyelmét el nem eresztették a Győriek, engemet el nem eresztettek a Palotaiak. Ha ő Kegyelme Győrrül elment volna, itt azért a Győri Ekklésia nem periclitálódott volna, mint a Palotai. De ezt feleli valaki : Distinguante personae, concordabunt causae. Én pedig azt felelem reája: Quivis suo abundet sensu. „XVI. De tudom, miért irigykedik reám Superintendens Uram, hogy Ekklésiámnak panaszos kenyerét nem eszem : hogy ő Kegyelmének nem hízelkedem ; hogy rosz híremet nem hallja; hogy naponként iparkodom, jól tudja. De ő Kegyelme ne féltse tőlem míg él kenyerét, másutt is ád az Isten, és magát semmit se eméssze ő Kegyelme, én ugyan azt vélem, hogy az irigység hamarább megemészti 1 0) Agenda és egyh. canonok. Nyom. Somorján 1650. Megvan a veszprémi ev. esperesség könyvtárában. L. Szabó Károly, Régi magy. könytár. n) Győri lelkész maradt, az imaháznak, 1749. márcz. 17. történt elvételéig.
