Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Tárcza - Egy püspöki utód, a ki nem engedelmeskedett az elődjének (Payr Sándor)
65 péczi papot és esperest és a 39 éves Balog Adám nemeskéri papot, kik közül az elsőt ott nyomban megválasztották és be is iktatták. 1) De az ifjúkor sem menti meg a halandó püspököket. Bárány már két év múlva meghal és így kerül Balog Ádám szintén igen korán 1758-ban 41 éves korában a superintendensi hivatalra. Már maga azon körülmény, hogy Balog Ádámot ily korán püspökségre kandidálják s csakhamar utána meg is választják, bizonyságot tesz e férfiúnak különösen a világiak előtt volt nagy tekintélyéről és népszerűségéről. Mint győri születésü (1717), — a kinek magános házi tanítója ia volt (Erdélyi János, vandalus ifjú), ki a győri, pozsonyi és wittenbergi iskolákon tanult, Győrött mint subrector tanított s már korábban 1738. Radványban Radvánszky Jánosnál titkári hivatalt is viselt, — az akkori korban bizonyára kapacitás számba menő iskolai képzettségen kívül megszerezte magának azon társadalmi csiszoltságot is, mely őt az ósdi papoktól előnyösen különböztette meg és különösen az egyházi patronusok előtt nagy népszerűségre emelte. így nem szenved kétséget, hogy Vitnyédy János felügyelőnek kedvencze volt, a kinek superintendensi hivatalát is köazönheté. 2) JDe másfelől meg az elvilágiasodás veszélyét is szerencsésen kikerülte. Gyönkön, Várpalotán s majd utoljára Nemes-Kéren viselt lelkészi hivatalt s mind lelkészi, mind püspöki tisztében egyházi buzgalmával mindenkor előljárt. Gyönyörű és igazán pásztori lélekre valló körleveleket és egyházlátogatási utasításokat adott ki, a papságnak műveltségi színvonalát és egyházi buzgalmát növelni iparkodott, szigorú egyházi fegyelmet gyakorolt, a magyar agendának rendezése és különösen a használatban volt templomi közimáknak a különböző esetekhez képest való kibővítése felől intézkedett s ezen munkálatot már az 1759. Gergelyiben tartott gyűlésen sajtó alá rendezve bemutatta. Néhány halotti verse maradt fenn, de csak kéziratban. A soproni tanuló ifjúság az ő halálát is (1771.) magyar és latin versekben siratta. Mindezeknél fogva méltán mondja tehát életrajzirója, Hrabovszky György, 3) Balog Ádámról, hogy „igen példás életű főpapunk volt." Horváth Sámuel, a mult század végén élt várpalotai pap az elődeiről irott igen becses és részletes feljegyzéseiben 4) irja róla : „Kiváltkép az ő szép magyar tanításait hallgatták örömest, s ékes és fontos beszédjével kellemetessé és kedvessé tette magát még vele *) Protocollum Eccl. Evang. A. Tractus Jaurinensis 1711—1786. 2) Vitnyédy már az 1753. május hóban Téthen tartott kerületi gyűlésen felügyelővé választatott, mert elődje Ostffy Mihály 1753. február 20 án meghalt szélütés következtében útközben, midőn épen Sopronba volt menendő. Téves tehát a legújabb ev. névtár azon adata, hogy Üstffy 1758-ig lett volna felügyelő, Vitnyédy pedig csak 1758-tól fogva. 1753 elején egészen vezetők nélkül állott a kerület, mert Fábri Gergely püspök meg a vadosfai verekedés miatt börtönben ült. L. a fenti jkönyvet ! 3) Presbyterologia, azaz Túl a Dunai Aug. Conf. levő Evangy. Superintendentia Prédikátorai Luther és Dévai reformatióiától fogva a mostani időkig. 1816. Kézirat a soproni főiskolai könyvtárban. Két kötet. 4) Hrabovszkynak fentebbi jkönyvi másolatához csatolt függelékben. ujjatbuzó vagy vetélkedő ellenségei előtt is." Szava járása és symboluma volt a nevének kezdő betűi után (Adamus Balog Jaurinensis) választott: „Athletarum Brabeum Jesus. Erre czéloz Klutsovszky is, ki „ismeretes deák verseiben" 5) jellemezte a dunántúli papokat és Balogról eme distichonban emlékezik : „In stadio Brabeum probus iste Athleta levabit, Qui fugienda fugit, qui facienda facit." De a nagy férfiúnak megvoltak a maga gyengéi és botlásai is. Különösen még kiforratlan fiatal éveiben a benne duzzadó lelki erők túlcsapongása többször hozta őt ellenkezésbe a fennálló renddel. Ezek a nagy elméknek szokott túlkapásai. Mintha csak Wimmernek egyik antecessora állana előttünk. A tehetséggel hatalmas ambíció is párosult Balogban. 1749-ben maga magát kandidálta a superintendensi hivatalra, a miért az egyházi rendet meg kellett neki követnie. S épen e miatt 1758 ik évi kandidációja és megválasztatása ellen a tolnai esperesség papjai a varsádi gyűlésen egyérteműleg protestáltak: „quippe quod habeat antiquam notam et maculam." De a világiak, a kik ez időben általában igen nagy befolyást gyakoroltak az egyházkerületi ügyekben, a tiltakozás ellenére is megválasztották Balogot. 1747-ben mint várpalotai pap ottani fontos és veszélyes missiójára hivatkozva, melyet Téthért elhagyni nem akart, m^g nagy garral veti szemére Perlaky József pü-pöknek és nemeskéri papnak, hogy „hogy könnyű neki az articularis helységben duskáskodni", de harmadfél év múlva még tem habozott annak utódjaként ugyanazon révparton kikötni. 0 mint szigorú püspök 1769. NemesKérre czitálta maga elé Kutsán István kis-péczi papot, mivel Csáki János felpéczi paptársát ádventben merte megesketni, de mikor őt idézték Lovász-Patonára az 1747. évi kis-péczi gyűlésből (mivel a téthiek meghívását elfogadva azokhoz elmenni még sem akart s azon papokban szegény kornak joggyakorlata szerint ezzel nagy egyházi vétséget követett el) ő nem jelent meg, megtagadván az engedelmességet mind a püspöknek, mind az esperességnek. Perlaky József püspökről, a kit Balog az akkor 30 éves várpalotai pap oly érzékenyen megsértett, legyen itt elég annyi, hogy ő is a maga korában nagy tiszteletben részesült és tudományosan képzett férfiú volt, de már veszedelmes lábbaja volt, mikor a püspökséget átvette, fürdőre járt, majd félesztendeig gyógyíttatta magát bécsi orvossal s így is már hivataloskodásának 3-ik évében elhunyt NemesKéren 1749. Tehát ha Balog szerint hibái és mulasztásai lettek volna is, ezt gyengélkedésének lehet betudni. Kortársa, Miskei Ádám kemenesalji esperes és nemes-dömölki pap, a ki felette a gyászbeszédet Í9 tartotta az esp. jkönyvben (Deductio historica) e szavakkal jellemzi őt: „Vir longiore vita dignus, tarn ob zelum erga sinceram religionem, quam et summám eruditionem lingvarum Hebr. et Graecae praeter Latinam peritissimus, contra ministros exorbitantes acer et severus." Nyomtatásban csak két beszédet, de kéziratban öt esztendőre való prédikácziókat hagyott maga után. Tőle való az ó graduálban a 476. sz. „Mennynek és földnek nemes teremtője" kezdetű énekünk. 5) Sajnos, előttem csak egyes distichonok ismeretesek, de nem az egész versgyűjtemény, sem pedig a szerző személye.
