Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Dr. Győry Elek bizotts. előadónak a f. é. február 10-diki zsinati gyűlésen tartott beszéde

tartozik, még is egyúttal, vagy egészen kiilön is, az egyházi törvényalkotás keretében is megjelenik. Nem akarok visszaélni a főtiszteletíí zsinat türelmével a történelmi visszapillantásokat illetőleg. Azt hiszem, elég lesz kiindulásul rövid vonásokban csak ama kulturára hivatkoznom, a mely a nyugati czivilizáczióval és a mienkkel is összefüggésben áll. Ennél az intézménynél is, mint átalában a többi intézményeknél, azt tapasztaljuk, hogy a házasság ügyének szabályozása eleinte szintén a vallás körében mozgott. Később azonban, tudniillik azokban az időkben, a mikor az állam a saját föladatainak világosabb megismerésére jutott, ez ügy is az állami törvényhozás föladatai közé lett sorozva. Mert akkor már ama fontos ügyeket, a melyek az örökösödési eljárásra, a gyermekek törvényességére vonatkoztak : nem akarták többé az állam intézkedésének köréből a vallásbeli befolyásnak átengedni. Ez áll átalánosságban, ha a római birodalom történetére és az azóta lefolyt időkre vetünk történelmi visszapillantást; a mely idők napjainkig igen hosszúak, de a közbeesett egyes fázisok ugyanazért eltérő tüneményekre is mutatnak, épen amaz összefüggésnél fogva, a mire e kérdésnél az állam és az egyház föladatai tekintetében utaltam. A mikor a római birodalom romjain uj államok kezdtek alakulni, a gyermekkorukat élő államok fejlődésében az egyház dajkájuk és ápolójuk volt. Erkölcsi hatásánál fogva üdvösen működött közre a népek javának előmozdításában és az idők folyamán mindinkább nagyobb befolyást szerzett az államélet alakulásában s nagyon jól tudjuk, hogy számos olyan dolog, a melyre vonatkozólag ma már senkinek nincsen kételye az iránt, hogy az az állam föladatai közé tartozik : az egyház kezébe ment át. így történt, hogy lassankint az egyház hatáskörébe ment át a házasság ügyében való intézkedés és nevezetesen a biráskodás ügye. Ámde ez sok időbe került. Majdnem hat század mult el az egyházi biráskodás kezdetéig. A kereszténység megalapításától majd egy ezredévig tartott, a mig a házasság fölbonthatlanságának hangoztatására került a sor s azután még kétszáz esztendőnek kellett lefolynia, a mig az szentségnek lett nyilvánítva. Csak 1409-ben, a flórenczi zsinaton, a melynek határozatai azonban megerősítést nem nyertek, nyilvánították az utóbbit dogmának és végleg csak a tridenti zsinaton mondották azt ki, hogy átok arra, a ki a házasság ügyét világi ügynek tekinti. A fejlődés nálunk is majdnem hasonló volt. Magyarország a XI-ik században, tehát akkor lépett be a vázolt fejlődés folyamatába, a mikor az egyház a hatalmának és befolyásának tetőpontján állott, a mikor koronákat osztott és császárokat buktatott meg. A magyar királyok megőrizték ugyan az ország függetlenségét, a katliolikus egyháznak azonban kezdettől fogva természetszerűleg és az alkotmány erejénél fogva is nálunk hatalmas és nagy befolyása volt. Mindinkább több ügy, a mely természeténél fogva polgári ügy volt, ment át az egyházi kezelés körébe, mint tudjuk, még a legutóbbi időkig is, például a hamis eskü, a végrendeletek külkellékei fölött, hozomány és hasonló kérdésekben való biráskodás az egyházak hatáskörébe tartoztak. Annál természetesebb, hogy a házasság, a mely oly szoros kapcsolatban áll a valláserkölcsiség érdekeivel, szintén az egyházi törvényhozás és biráskodás körébe jutott. Mindamellett érdekes, hogy elvileg nálunk is kifejezésre jutott az, hogy e jogát az egyház részben átvitt hatáskörben gyakorolja: mert a magyar törvényhozás ez ügyekre vonatkozólag, a jogát — az előadottak ellenére is — több izben közvetlenül gyakorolta. így például utalok Szt. István törvényére, továbbá Kálmán király törvényére, a mely annak ellenére, hogy akkor az egyház fölfogásával ellenkezett, az egyház színe előtt való házasságkötést követelte. Különösen nálunk az egyházi törvényhozás az állam beleegyezésétől függ. Nem is érvényesülhetett másképen, mint a magyar államnak képviseletében, a magyar király beleegyezésével, mert a legutóbbi időkig fönn volt tartva a placetum joga, ennélfogva az egyházi főhatóság intézkedései hazánk területén csak a magyar király beleegyezésével érvényesülhetnek. (Igaz! Ugy van!) Én e tényeket csak azért akartam fölemlíteni, mivel a szaktanácskozmányban is szóba kerültek s utalni akartam a protestantizmusnak ama nagy harczosára, a. kinek nevéből alkotva a lutheránizmust, mint az állhatatlanságnak, az ingadozásnak jelképeül akarták föltüntetni, holott az mintaképe a legerősebb meggyőződésnek, határozottságnak és a legszilárdabb akaratnak. (Lelkes éljenzés és taps.) Megkezdte a harczot, hogy az egyház ne vindikáljon kizárólagos jogot ama föladatokra nézve, a melyek természetüknél fogva az állam föladatai közé és hatáskörébe tartoznak és oda igyekezett a házasság kérdésének ügyét is állítani, a hová az az ős kereszténység idejében állott, a midőn császárok gyakorolták a római állam nevében a kérdésekre nézve a törvényhozás jogát. De egyszersmind szem előtt tartotta — a mit a tanácskozmányunkon egyik püspökünk is felemlített — hogy tudniillik a házasság ügyére nézve az egyház misszióját, az őrködést a fölött, hogy a család valósággal a vallás és az erkölcsi érzületnek valóságos ápolója legyen, hogy az egyház — a mely az embert születésétől kezdve haláláig kiséri — az kisérje családi életén is s igyekezzék oda hatni, hogy az mennél bensőbb, tisztább és az erényeknek minél zavartalanabb forrása legyen. (Lelkes éljenzés.) Az eddig elmondottaknak akart a tanácskozmány lehetőleg kifejezést adni akként, hogy e fölfogást a zsinat nyilatkozatában határozottabban kidomborítsa, mint az a vegyes bizottság javaslatában történik. Mi abszolúte nem zárkózhatunk el az elől, hogy az államnak joga, sőt gyakran kötelessége a házasság intézményét a maga szempontjai és feladatai, de az intézmény természetéhez képest szabályozni és szervezni; annál kevésbé zárkózhatunk el az elől, mert az a mondottak szerint nincs és nem is lehet