Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A soproni felső ág. h. ev. egyházmegye rendkívüli közgyűlése (Francz Vilmos)

424 magasztos volt. Végezte az egyházmegyei lelkészi kar Nestora Schroedl József bal fi lelkész, ki miután a beiktatandót, mint az Úrban testvérét és most már elöljáróját jogai és kötelességei bű és lelkiismeretes gyakorlására és teljesítésére kenetteljes szavakban buzdította volna, kézretétel és áldás közt behelyezé a közbizalom által felajánlott esper. hivatalába. — Erre az új esperes letevé hivatali esküjét és megtartotta eszmékben gazdag s nagy lelkesedéssel fogadott programmbeszédjét, mire fölemelkedett Brunner János soproni lelkész s nagyhatású beszédben üdvÖzlé az esperest tiszttársai nevében, biztosítva őt testvéries támogatásukról, viszont kérve őt, hogy fontos hivatalában a testvérek üdvéről se felejtkezzék meg. — S miután az egyházmegyei felügyelő a maga részéről is újólag történt megválasztását megköszönte s az egyházmegyei nyugdíj-alap javára 100 frtnyi szeretetadományt — mit a közgyűlés hálás lelkesedéssel megköszönt — a gyűlés asztalára letett volna, következett a közgyűlési napirend utolsó részének letárgyalása, vagyis az egyházmegyei tisztikar megválasztása. Jegyzőkké választattak egyházi részről : F r an cz Vilmos ruszti és Solcz Ödön ágfalvai lelkészek; világi részről: Conrad Lajos felügyelő és Fleischhacker F. tanár. — Pénztárnokokká lettek: Stiegler Gusztáv soproni, Breyer Jakab medgyesi lelkészek. — Ügyészekké: Dr. Arnhold Károly és dr. Lágler Alfréd, soproni ügyvédek. — L e v é 11 á r n o k k á választatott : Zábrák Dénes soproni lelkész. S miután még a törvényszék, számvevőszék, iskolai és szervezésügyi bizottságok megalakíttattak, a történelmileg nevezetes gyűlés az elnökség éltetésével véget ért. Gyűlés után a nagy számmal egybesereglett egyházközségi képviselők Renner H. esperes vendég,-zerető házánál gyűltek öszsze közös ebédre, mely oly jó hangulat mellett költetett el, hogy Lenk Lajos soproni presbyter az új egyházmegye ezen első gyűlésének alkalmából 50 frtot tett le esperes úr kezéhez valamely közelebbről meghatározandó egyházmegyei czél létesítésére. — A szeretet és tisztelet hozta létre az egyesülést, és reméljük, hogy a szeretet hatása alatt a most még csak külsőleges egyesülés igazivá, bensőségessé fog fejlődni. Ezt adja a jó Isten ! WS Hilf ÍL — Előfizetésre való felhívás. Az „Evangélikus Egyház és Iskola" a jövő 1894. évvel tizenkettedik évfolyamát kezdi meg. Pia általában szüksége volt e lapra ev ángyéi mi egyházunknak, úgy a jelen belső átalakulásnak, rendezési kiépítésnek küszöbén valamint az országgyűlési törvényjavaslatok által alkotandó uj helyzettel szemben nemcsak szükséges, hanem kiváíólag fontos ezen egyetlen magyar egyházi közlönyünk fentartása. Hogy hivatásának megfelelhessen, nem nélkülözheti az anyagi és szellemi támogatást. Ezeket kérve felhívjuk egyházunk híveit, szíveskedjenek mielébb előfizetésökkel, esetleg megrendelésükkel biztosítani a lap fenmaradását és szellemi buzgó közreműködésökkel befolyásának terjedését fokozni. A lap ára a régi : egész évre 6 frt =12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr. = 3 korona. A hátralékosokat tartozásaik kiegyenlítésére tisztelettel felkérjük. Szerkesztőség. — Gyönyörű karácsonyi ajándék. A budapesti ág. hitv. ev. női gyámintézet a kovil-szt.-iváni egyházközségnek, daczára annak, hogy a nevezett község folyamodványa nem is érkezett a budapesti női gyámintézethez, karácsonyi ajándékul egy értékes oltári kelyhet küldött. A fent nevexett egyházközség kedves kötelességének ismeri, hogy a keresztyén szeretetben munkás jótévőjének nagybecsű ajándokáért a nyilvánosság utján is forró köszönetet mondjon, s egyszersmind további működésére Istentől áldást kérve a női gyámintézetnek virágzást és sok boldogujévet kívánjon! Spannagel József, lelkész. — Karácsonyfa a pozsonyi diakonisszaintézetben. Karácsonyestéjét f. hó 24-én ünnepelte a pozsonyi diakonisszaintézet a diakonisszák a kórház ápoltjai és az árvák jelenlétében a diakonisszái női dalkör közreműködése mellett válogatott és áhítatos közönség részvéte mellett. Urunk születésére vonatkozó szentírási helyek olvasása és karénekek váltakozó előadása után Fürst János lelkész szokott ékesszólással a hit melegétől áthatott szavakkal ecseteié a pillanat fontosságát az egész keresztyénáégre, helyi egyházunkra és diakonisszaintézetünkre nézve is. Ez alkalommal adta át a szónokló lelkész az eisenachi Gusztáv Adolf nőegylet adományából a magyarhoni e. e. e. gyámintézet által intézetünknek ajándékozott és Zelenka Pál püspök úr ő méltósága által megküldött házi bibliát is. A karácsonfa ragyogó fényénél ragyogóbb volt a gyermekek öröme és az egyháznak jelenlevő hívei Istent áldó lélekkel távoztak e vallásosan lélekemelő ünnepélyről. — Válasz Francz Ede kartársam szives kérelmére. A közlött nyílt levelező lap tnrtalrua felett felháborodva nem sok gondot fordítottam arra, hogy a postabélyegzőjét alaposan megvizsgáljam s minthogy annas nem is tulajdonítottam valami nagy fontosságot ; de a mennyit leolvashattam belőle, annyit közöltem s igy jutott O'sova oda, holott csakugyan a vonatra lett bed 'bva a Budapest-Orsovai vonalon, még p^dig Albertiben (Pest m.). — Távol legyen tőlem, hogy Francz kartárs urat gyanítottam volna a levél Írójának — de azt hiszem, hogy e lap t. olvasói közül szintén nem gondolt senki sem kartárs úrra, mert hiszen a levelező lap ízy kezdődik: „T. uram ! Ön pályázni óhajt ide?" — már pedig azt tudja mindenki, hogy Orsován nincs üresedés. — A „jóakaróménak, ki ama sorokkal megtisztelt; nyomára jöttem, úgy szintén Strba János modor-királyfai kartársam is, a ki még külömb kitüntetésben részesült általa. — Nevét azomban nem közlöm, hanem sérteit baj társammal együtt igyekezni fogunk törvényes úton elégtételt szerezni. — Kartárs úr tehát semmi körülmények között nem gyanúsítható ama sorok Írásával. — Hibámért elnézését kérve maradtam T.-Erzsébetlakon 1893. decz. 27. Doleschall Lajos, ev. lelkész. WIGAND F. K. NYOMDÁJA, VOZSONYI'.AN.