Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Irodalom - Szegedi Gergely énekeskönyve 1560-ból (Gaál Mihály)

390 bek : Domine ne in furoré tuo. Juste judex. Dies letitiae. Natus est bodie. Natus est nobis. Surrexit Christus. Christus jam surrexit. Christus surrexit pridie. Virgo Dei genitum. Domine non secundum preccata nostra. Salve mater. Ex coelis namque. Ave fuit. Ave gerarcia. Conditor aime. Vitám que faciunt stb. Oly s aj á t d al 1 a m ú énekek, melyeknek dallama más a könyvben található énekekre is átvitetett, ezek : Jámbor házasok, meghallgassátok. Nagy bánatban Dávid mikoron vala. Bátran érted Uram Isten kárt vallanék. Boldog az olyan ember az Istenben. Felséges Isten, mennynek földnek Ura. Jer mi kérjük szent ielket. Kegyelmezz meg. Magasztallak én Istenem. Megszabadultam már az. Ezek kiválólag magyar protestáns dallamoknak tekinthetó'k. Van ezeken kivül négy magyar dallamnak jelzése, melyeknek alapénekei talán a róm. kath. egyházban magmaradtak, ha ugyan részben egy korábbi prot. énekeskönyvbó'l nem kölcsönöztettek. Ezek : Siess most mi hozzánk, Uram. Simeon vala egy. Jézus Krisztus. Oh kegyes szűz Mária. Ős kálvinista énekeskönyvnek mondtuk Szegedi Gergely 1569. évi debreczeni énekeskönyvét nemcsak külsó' berendezésénél fogva, hanem tartalmánál fogva is ; mert habár — mint kimutattam — az egész énekkincsből ref. atyánkfiai a század elején csak hat éneket tartottak meg : de az itt közlött anyag a Gönczyféle Énekeskönyveken át alapjában mindig ugyanaz maradt egészen a jelen századig. Es ha a könyvet dogmatikai szempontból vizsgáljuk, ott találjuk Szegedi Gergely debreczeni paptársának Somogyi Péternek, alias MeJiusnak „Az Úrvacsora osztogatásának idején éneklendő" három szakaszos, 100 strófás nagy „Isteni dicséretét", melyben ilyenek olvashatók : Ez elválasztás csak Istennél vala, Még mikor ember sem az bűn nem vala, De az Istennél esméretben vala, Jövendő bűn valta. Ebben haragját hatalmát bűn ellen Nekünk mutatá az harag edényin, Hogy ő bűnünkért az bűnnek sarából Halálra formála. Az embernek életét ő látá, És erre képest lőn ő választása, Az kiket akart csak ő jóvoltába Életre ezt vonta. Az Űrvacsorája mibenlétéről ezeket énekli : Testének nevét az kenyérre adá, Vérének nevét az borra is adá Uj testamentomnak az pohárt is mondá, Ezzel azt példázza : Mint az jegyekre nevét jegyzendőknek, És mint pecsétit adja mi testünknek : Ekképen testét, vérét mi lelkünknek Adja híveinek. Nem teste állatját sem vére állatját Az mi testünknek nem adta rágását, Hogy fogainkkal rontjuk ő szent testét, Szájunkkal ő vérét. Még az hittel is hát Krisztusnak testét Nem az kenyérben, mellette sem veszed, Mert ott nem adják, hogy rágjad az testét, Fogd hát igéretit. A doxologiát megelőző, vagyis utolsó előtti vers ez : Hát ez az ige: hoc est corpus meum — Szerzi Krisztusnak testét le lelkedben, Krisztus testét egygyé teszi te lelkeddel, És nem az kenyérrel. Ilyen talán nem annyira éneklésre, hanem olvasásra szánt hosszú (51 strófájú) tanköltemény, mely az utolsó vers szerint — Tályán 1549 esztendőben kele — a II. Psalmusnak nevezett ének, mely oly czélból szereztetett, „Hogy felébrödjön minden Istenben, Senki ne éljen már tévelygésben." Hatalmas, a hitjavitást tárgyazó, mellette agitáló s a gúny fegyverét sem kerülő ének. Belőle álljanak im e versszakok : Nagy hitlenségben mind azok élnek, A kik Rómából pápától függnek; Mind bálványistent azok tisztelnek, Kik az Krisztusban meg nem épülnek. Pápa hatalma az mig regnála, Ördög országa meggazdagula, E széles világ vakságba juta, Krisztus Jézusról mert elszakada. Az Bibliának nem vala híre, Az breviárnak nagy sok kenyere, Mind az papokat eléltette, Az Krisztus Jézust egy ssm hirdette. De Luther Márton kár tőn pápának, Hogy megjelenté vétkét Rómának, És elhirdeté mind ez világnak, Immár nincs haszna az sok búcsúnak. A tályai énekszerző még a váradi papokat is apostrophálja ekképen: Mit pironkodtok, váradi papok, Az kövérségtől fénylik nyakatok, Nem kell Istennek ti zsolozsmátok, Mesemondástok és kiáltástok ! Az Uj-Zengedező Mennyei Kar cz. Énekeskönyvben foglalt ének a „Mohácsi harczról" ezen 1569-ki Énekeskönyvben (szintúgy az 1566-ki váradiban) is megtalálható ezen felirattal: „Más siralma az Magyarországnak az Jeremiás prófétának irása szerint". De minket még jobban érdekel az, hogy XLVI. zsoltárúi itt olvashatjuk Luther énekét : , „Erős várunk nekünk az Isten," mely szövegnek