Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Külföld - Dr. Szeberényi Jánosnak a bécsi helyőrségi prot. legénységhez intézett beszéde

3G5 s úgy fog alakulni nolens-vólens az önálló tartományi ev. egyház. Stenczel úr is jobban tenné, ha ezen mozgalomhoz Csatlakozna, mint sem ily kétes szerepet játszani s magyarságával tüntetni akarni. Mások is jó hazafiak, ha mindjárt e hazafisággal nem is mennek az „Evang. Egyház és Iskola" rovataiba tüntetni; s végül az az impotensnek vélt és halva születettnek mondott gyerek — erősödik s nagyra nőhet s ha ártani nem is fog Stenczel úrnak, de speciel érdemül ezen eljárását betudni nem fogják. Kiváló tisztelettel Újvidék, 1893. nov. 6.-án. Dr. Belohorszhj János. A kerületek kikerekitése és a brassói esperesség. Az idei egyetemes gyűlés megválasztotta a kerületek kikerekitését előkészítő bizottságot. Ezen bizottságnak egyik életbevágó feladata leend munkálatának megkészítésénél, az egyházmegyék és kerületek beosztásánál, az administrationalis érdekek tekintetbevétele. Ezen bizottság — hiszem, hogy közegyházunk intézményei iránti szeretettel fog hozzá és oldja meg nehéz feladatát, — garantiát nyújtanak nekünk e tekintetben egyházi és világi férfiaink fényes nevei, kik jövendő fejlődésünk csiráját magában hordó e munkára nyertek és vállaltak kötelezést. Nem lehet tehát hivatásom irányt szabni terveiknek, szándékaiknak, legfeljebb szerény nézetem meghallgatására hívom fel az érdeklődők figyelmét. Itt van a brassói egyházmegye. E becses lapokban a múlt esztendőben megjelent s a kerületek kikerekítéséről írott egyik czikk a brassói esperességnek a tiszakerületből ki- és a dunáninneni kerületbe való bekebelezését javasolta, a távolságot hozván fel indokúl, mely minket a tiszakerülettől elválaszt. Hát a mi a távolságot illeti, bizony nagyon messze esünk mi mind a négy kerülettől és ez a mi lutheránus csángó népünk egyházi közügyek iránti érdeklődésére igen nyomasztólag hat. Földrajzi számítás szerint azonban mégis legközelebb vagyunk a tiszai kerülethez s talán legtávolabb a dunáninnenihez. Ha tehát a bizottsági munkálat a brassói esperességnek beosztásánál csupán a távolságot fogja mérlegelni, akkor az bizonyára a tiszai kerület kebelében fog maradni. De nézetem szerint más tekintetben is kívánatos, hogy ott maradjon. 1886. aug. 18-dika a brassói esperesség végleges szervezésére nézve áldásaiban kiható, elmosódhatlaa esemény marad ezen esperesség történetében. Nehéz viszonyok, nehéz küzdelmek szülték e 18 ezer csángó magyar lélek szabad lélekzését. Ismeretesek ezek mindazok előtt, kiknek ez esperesség megmentése nemzeti szempontból is szivökön feküdött s kik annak egyházi és egyéni jogai megvédésében Királyhágón innen és túl résztvevő jóakarattal, nemes önzetlenséggel és nemes fegyverekkel vívták a harczot. A kézsmárki kerületi gyűlés 1886.-ban megható közvetlenséggel emlékezik meg mindezekről s meleg szeretetről tanúskodó egyhangú határozatával ölelte kebelére az elnyomott testvéreket, és ezen bekebelezést 1887. aug. 22.-én 0 Felsége királyi szavával is megerősítette. Azóta lázas buzgalommal fugott hozzá az esperesség anyagi és szellemi ügyeinek rendezéséhez; a lethargikus álomban szendergő testbe tevékmységre buzdító lelket öntött ; az 1888. évi püspöki visitatió jótékony benyomást hagyott maga után ; a kívülről sok ellenszenvvel fellépett, belsejében pedig az itt-ott felbukkant s fejlődését bénító akadályok lassanlassan eloszlanak. Hét évi fennállása után elmondhatja, hogy a kezdeten túl vagyon, de nem annak nehézségein. Ezek a nehézségek pedig valamint az egész vonalon, úgy itt is az anyagi eszközök hiányában keresendők. És főképen itt. Mert a brassói esperesség elszigetelt állása fokozottabb mértékben igényli az anyagi források felkutatását s azoknak kihasználását, mint a központi életműködést közvetlenül figyelő, abból erőt, életet merítő kedvezőbb fekvésű más egyházmegyék, hogy életképességéről bizonyságot tegyen s a nemes munkaversenyben ne maradjon utóisónak. Hátha még a régi „rólunk, nélkülünk" fele egyházi rendszert említjük, mely a papválasztáson kívül rideg közönyösséget mutatott minden iránt, a mi a szeretet munkáját czélozta a közügyek szolgálatában, a bizalom ébresztés egyházi vezetők iránt fent és alant : mindenütt egész embert, az egyházmegye élén pedig testetleiket fárasztó munkát sőt anyagi áldozatot is kivánt, hogy az új esperesség új iskolában újjászületve lépjen az egyházi tevékenység szinterére. Ezek a nehézségeü részleteikben is ismeretesek kerületünk intéző körében, de különösen közöttünk ismételten megjelent körültekintő nagyérdemű püspökünk előtt, a ki nem egyszer adta tanújelét annak, hogy ezen esperesség vezetőférfiainak nehéz állását az egyházmegye positiójának megszilárdításában nagyon is átérzi. Ezen egyházmegyének jóakaratú segítség kell, mely nemcsak a szavakban, de az anyagi erő megnyilatkozásában sem szűkölködik. Ezen segítő erőt pedig honnan remélhetné leginkább, mint a hol a bajok forrásait, azoknak gyógyítás módját körülményesen ismerik s azokat orvosolni akarják és tudják is. És már ez a körülmény az, melynélfogva kívánatos, hogy a brassói esperesség a kerületek kikerekitése után is a tiszai kerületben maradjon. De mit is csinálna akár a dunáninneni, akár a bányai kerületben ? Új viszonyok, új szokások, más vezetők visszahajtanák a kezdet kezdetére, hogy még egyszer élje át újjászületését, a mi reá nézve egyenlő volna egy olyan betegséggel, melynek gyökeres gyógyítását a legnagyobb körültekintés mellett évtizedeken át sem lehetne eszközölni a nélkül, hogy maradandó nyomait ne észlelhetnők. És végűi — kegyeletes esemény volt ennek a tiszakerülethez való csatlakozásnak a ténye. Azt a kapcsolatot, melyet az igaz testvéri szeretetnek hazafias érzelmei fűztek együvé, fájdalom ébresztő rázkódtatás nélkül egymástól elválasztani nem lehet. Maradjon a brassói esperesség a tiszai kerületben. Bohus Pál. K ß L F i) l 1, Dr. Szeberényi János tábori evang. superintendens beszéde, melyet Bécsben a helyőrségi protestáns templomban f. hó l-én az eskü letétele előtt intézett a protestáns magyar legénységhez. Tudvalevő dolog, hogy az ujonczok az osztrák-magyar