Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Belák Istvánnak veszprémi egyházmegyei felügyelőnek székfoglaló beszéde

330 elveink a szabad gondolkodást nemcsak megengedik, de valódi alapjukat abban lelik ; s mert evangelikus egyházunk szervezete itt hazánkban szabadirányu, mert demokratikus, s mert az igazi szabadéi vűség, a szabadság biztosítékairól is gondoskodni tartozik. A szabadság biztosítéka pedig a függetlenség. El kell azonban ismernem, hogy a szabadság nem lehet szabályozatlan, a függetlenség nem lehet korlátlan, mert én nem oszthatom egyik nagy emberünk azon nézetét, mintha a szabályokhoz kötött szabadság nem volna szabadságnak tekinthető, sőt — nézetem szerint — a szabályok nélküli szabadság, a korlátlan függetlenség valójában féktelenség, a mi tán reánk lehetne a legveszedelmesebb, mert a quod uni justum alteri aequum elvénél fogva mi a kisebbségben levők fognánk a többségben levő felekezetek, kiváltképen az egyébbként is hatalmas róm. kath. felekezet részéről agyonnyomatni. Nekünk szabadság kell egyenlőséggel és olyan, a mit mások szabadsága nem veszélyeztet. Az ilyen szabadságnak — mint mondám — a legerősebb biztosítéka a függetlenség. Ezt azonban veszélyezteti a szellemi fensőbbség hiánya és a vagyoni elszegényedés. Hogy tehát szabadságunkat, függetlenségünket fenntarthassuk, biztosíthassuk, küzdenünk kell az elszegényedés ellen; őrt kell állanunk a nevelés terén és megtennünk azt, mit elhanyagoltunk. Belátták ezt már őseink is, mikor egyházi és nevelési czélokra tetemes vagyoni áldozatokat hoztak. Őseink mégis a nevelés terén a fősúlyt a finevelésre fektették. Szükséges ez ma is. Mégis ma, mikor e téren az állam minket túlszárnyalni igyekszik, s mikor az őseink által reánk hagyott vagyon, minden szükségletet fedezni elegendőnek nem mutatkozik, nehogy erőinket túlfeszítsük, meg kell alkudni a viszonyokkal és a szükséges garantiák fenntartása mellett, a nevelésről más irányban kell gondoskodnunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy a vallásoktatás úgy a közép- mint a népiskolákban alaposabb legyen, s kiterjesztessék a szórványban levő hivekre is ; a tanítóképző-intézetekben a tanítónövendékek hitbuzgó nevelésben részesitendők; a lelkészek kiképeztetésére nagy gond fordítandó, különösen az irányban, hogy ezek a hivek hitbuzgóságát felkelteni, ápolni és fejleszteni akarattal és képességgel lépjenek a lelkészi pályára. És gondoskodnunk kell az eddig általunk majdnem teljesen elhanyagolt nőnevelésről ; nőnevelőintézetek felállításáról, hol a nőgyermekek vallásos, házias, olcsó és jó nevelésben részesüljenek. Mert különösen az utóbbit illetőleg meg kell jegyeznem, hogy a középosztályhoz tartozó hitsorsosaink, sőt megtörtént, hogy lelkészeink nőgyermekei is apáczazárdákban nyertek és nyernek máig is neveltetést ; de hogy itt nem protestáns szellemben neveltetnek, az egészén természetes; — innét nem hoznak ezen nőgyermekek vallásukhoz való ragaszkodást, hitbuzgóságot magukkal ; pedig nem lehet tagadni, hogy a hitbuzgóság terén nekünk a középosztály tesz és tehet legtöbb szolgálatot ; valamint azt sem lehet tagadni, hogy a nő rakja le a családban a vallásos érzelem, a hitbuzgóság csiráit. Fejlesztenünk, illetőleg felkeltenünk, teremtenünk és ápolnunk kell pedig a hitbuzgóságot, mert csak az az egy eszköz mutatkozik alkalmasnak arra, hogy képesekké tegyen bennünket azon terhek elviselésére, a melyek vállainkat már eddig is nyomják, s a melyeket, ha elbukni nem akarunk, ezentúl még vállainkra vennünk erkölcsi kötelességünk lesz ; csak a hitbuzgóság mutatkozik alkalmasnak arra, hogy bennünket az elszegényedéstől megmentsen. Meg kell pedig erősíteni, gyarapítani a lelkészi és tanítói fizetéseket, mert csak úgy várhatjuk, hogy a lelkészi és tanítói pályára tehetséges és hitbuzgó egyének lépjenek, és le ne szálljon a lelkészi kar azon értelmi nivója, a mi ennek működésében tekintélyt ad és cselekvésére eredményt biztosít; a mi azért is kiváló érdekünk, mert egy értelmes, képzett, tenni vágyó és tenni képes lelkész képes is lesz hiveit a hitbuzgóságnak megnyerni, abban megtartani, azokat áldozattételre serkenteni. Meg kell erősíteni szegényedő egyházközségeinket, hogy ezek képesek legyenek a hiveket az interconfessionalismus csábjaitól megmenteni. Igaz, hogy e czélokra szolgál gyámintézetünk és e czélra zsinatunk az egyetemes alapot is megteremtette. De, sajnos, a gyámintézet csekély eszközökkel rendelkezik, az egyetemes alapra nézve pedig a zsinat volt szűkmarkú. A hitbuzgóság szülte áldozatokra tehát nagy szükség van. Kérem azért Önöket tisztelendő lelkész urak ! szíveskedjenek az idők és körülmények intő szavát figyelembe venni, szóval és tettel oda működni, hogy a hitbuzgóság által egyházunk a szabadelvű haladás és fejlődés útján megmaradjon. S Önökkel együtt a tanító urakat is kérem, hogy egyetértve, egymást támogatva tanítsák a hiveket hazát és hitet szeretni, hazáért és hitért áldozni. Dulce et décorum est pro patria mori — mondja a költő. Ha lelkész, tanító és hivek egyetértenek, a nehézségek vállvetve elháríthatók lesznek. Ez meggyőződésem. Érzem, tudom, hogy nekem is kijut a munkából. Nem vonakodom attól. ígérem, kötelezem magamat arra, hogy mindenütt ott leszek, hova hitem, egyházam s különösen az egyházmegye érdeke hívni fog. Mégis egymagam számba nem jöhetnék. Az Önök bölcseségére és támogatására föltétlenül szükség van. Ezért újból is kérem szives támogatásukat. Kérlek arra különösen téged, kedves barátom Î mint az egyházmegye esperesét, ki tetteddel, számtalan példával bizonyítottad be azok igazságát, miket imént elmondani bátor voltam ; bebizonyítottad,