Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Felültetett egyház

327 a ruszti gyülekezetet hivatalos átiratban is értesiti, mintegy viszonzásául a ruszti nemes gyülekezet azon udvariasságának, hogy egyesülési határozatáról ő is külön átiratban is értesítette egyházmegyénket. Az említett határozat hozatalával megszűnt — mint ilyen — létezni az eddigi soproni felső egyházmegye, s ezen az esperesség történetében oly fontos pillanat hatása alatt dr. Schreiner Károly s vele együtt az egyházmegye összes eddigi tisztviselői leköszöntek állásaikról, hogy azok majd annak idején a megnagyobbodott esperesség összes tényezőinek közreműködése mellett újra betöltessenek : megígérték azonban, hogy állásukat addig is épen oly buzgósággal és lelkesedéssel fogják tovább viselni és betölteni mint eddig, nehogy az esperesség közigazgatási gépezetében zavar álljon elő. Azon lelkes éltetés azonban, melylyel a közgyűlés leköszönt tisztviselőit elhalmozta, biztos záloga annak, hogy az esperesség gyülekezetei ezután sem fogják megvonni bizalmukat azon férfiaktól, kiket nem csak ők személyesen jól ismernek, hanem —• ami még fontosabb — azoktól, akik az egyes egyházközségek örömét és búját, fény és árnyoldalait közvetlen tapasztalatból s a velők eddig folytatott atyafiságos, testvéries érintkezésből legjobban és kizárólag ismerik s épen azért első sorban hivatva vannak, azok felvirágzását továbbra is elősegíteni, a netaláni bajokat pedig az általuk legjobbnak tapasztalt orvossággal meggyógyítani. Ezután határozatba ment, hogy a legközelebbi rendkívüli közgyűlés ismét az esperességi gyülekezetekre nézve legkedvezőbb fekvésű Markára fog összehivatni a hivatalát addig tovább viselő mostani elnökség által s elfogadtatott Solcz Ödön ágfalvai lelkész azon indítványa, hogy egyházunkat ezentúl a zsinati törvények 1. § a alapján, minden téren s első sorban már az ezen gyűlésről kinyomatandó jegyzőkönyvben is „ágostai hitvallású evangélikus keresztény" egyháznak nevezzük, annyival is inkább, mivel „keresztény" voltunk bizonyos oldalról mind sűrűbben és mind arczátlanabbul kezd kétségbe vonatni ; — valamint Brey er Jakab medgyesi lelkész azon indítványa is, hogy a soproni állami fegyintézetben alkalmazott ev. ker. lelkésznek az esperesség kebelébe való felvételére vonatkozólag annyival inkább tétessenek meg a szükséges lépések, mert csak akkor szerezhetünk elégtételt azon sértő eljárások és követelésekért, melyet vele s benne egész ev. egyházunkkal szemben már több izben tanúsítottak az intézet vezető körei. Mint örvendetes eseményt említem még fel, hogy esperességi gyűléseink jegyzőkönyvei ezentúl nem mint eddig kizárólag német, hanem magyar és német nyelven fognak kinyomatni, valamint azt is, hogy a gyűlést megelőzőleg Löw Fülöp locsmándi lelkész lelkes ösztönzésére heten, u. m. dr. Schreiner Károly esp. felügyelő, dr. Arn hold Károly esp. ügyész, és Renner, Löw, Breyer, Frank, Solcz lelkészek beléptünk a „Lut h e r-T ár s a s ág" rendes tagjai közzé s elhatároztuk, hogy azon esetben, ha a „LutherTársaság" kimondja, hogy bizonyos csekélyebb, péld. 1—2 frtnyi pártoló tagsági dij fizetése mellett az illető tagok megkaphatnák a társaságnak egy tetszésszerinti, péld. német nyelven megjelenő kiadványait, akkor gondunk lesz reá, hogy egyházmegyénk valamennyi gyülekezete is belépjen a „Luther-Társaság" pártoló tagjainak diszes s hiszszük, hogy nemsokára impozáns seregébe . . . Vivant sequentes! Azon tudattal távoztunk Harkáról, hogy esperességünk történetében nevezetes fordulóponthoz jutottunk, mivel az, a két városi gyülekezetnek kebelébe történt felvétele által nemcsak értelmileg nagy mértékben emelkedett, hanem lélekszám tekintetében is megkétszereződött s igy hivatva lesz, nemcsak az egyházkerületben s a protestáns közegyházban is fokozottabb mértékben szerepelni, hanem szűkebb körében is nagyobbat alkotni mint eddig, s kettős mértékben betölteni minden más esperességgel közös, nemes hivatását: a protestáns szabad valásosság ápolását és terjesztését! Solcz Ödön. Felültetett egyház. A kis hartai (Pest m.) ev. egyház f. évi augusztus hó 16.-án tartott rendkívüli közgyűlésén segédtanítónak megválasztotta Ádám János eddigi aszódi segédtanítót, a ki — jóllehet a választást elfogadta — aug. 29.-éről keltezett levelében azzal a kijelentéssel lepte meg az őt váró egyházat, hogy biz' ő csak 600 frttal, 3 öl fával, lakással, kerttel és lpgalább 1—2 hold szántóföld haszonélvezetével dotált rendes tanítói állást hajlandó elfogadni, mivelhogy neki egy 650 frtos állami tanítói állásra van biztos kilátása. Az úgy felültetett egyház e szerint — egy uj tanévnek küszöbén! — már két hetet vesztett. Ádám úr ajánlatát természetesen nem fogadta el, hanem sürgősen intézkedett, hogy mást választhasson meg. A jelentkezett pályázók egyikéhez, az ujsziváczi Simko-féle magániskolánál működő Kún Gézához fordult tehát sürgönyileg azon kérdéssel, hogy megválasztatása esetén menne-e azonnal Hartára ? Kún Géza azt felelte, hogy megyen, de csak szeptember 11 én mozdulhat Ujsziváczról. Az egyház igy is megválasztotta szeptember 2.-án, a miről levélileg értesíttetett — oly hozzáadással, hogy meghívó levelét, miután azt elébb az egyháztól távol lakó felügyelőnek aláírás — és a körlelkésznek megerősítés végett kell küldözgetni, Ujsziváczon már meg nem kaphatja, — foglalja el tehát állását ily egyszerű értesítésre. — Egy-két nap múlva az egyház sürgönyt kapott tőle : hogy csak 18.-án indulhat. Az egyház ebbe is beleegyezett. Nos, a várva várt segédtanító szeptember 18.-án tényleg Hartára érkezett s ezzel az egyházat egy súlyos gondtól szabadította meg — látszólag. A segédtanító ugyanis — miután szeptember 20.-án a közlelkésztől visszaérkezett meghívólevelet is elismervény mellett átvette — szeptember 2l.-én azzal állott elő, hogy: „Hartán nem marad, másnap megy (hová? nem mondta meg), mert unatkozik (!), mert a többi tanító urak jóval idősebbek és sok tekintetben más nézeteket vallanak, mert a faluban még kaszinó sincs, és — ha mostani kosztját bármi oknál fogva elvesztené, kitudja, vájjon kapna-e másutt?" — Midőn a felhozott indokok elégtelen voltára, valamint a sajnálatra méltó, ismét felültetni szándékolt egyház esetleges megtorló lépéseire figyelmeztetve lett, mellét verdeste : „majd megmutatja ő, — tudja, hogy mit cselekszik, csak az imént Cservenkán is így tett, — az egyház vele ki ne kezdjen, — ő csak egyszerű értesítés következtében ment Hartára,