Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyetemi ifjúságunk és a vallás (Farkas Gejza)

325 gondolattal veszi kezébe uj gyülekezete templomkulcsait, miszerint a gondviselés méltónak találta őtet nagyobb sáfársággal bizni meg, több kötelességet róni vállaira. A törekvés mind anyagi mind szellemi gyarapodásra minden embernek ép oly kötelessége, mint az életfentartás. De e törekvésben ne arra irányozza az ember figyelmét, mit, mennyit érnek el mások, mert az ily gondolkodásmód irigységre, a socialismus élégedetlenségére vezet. Hiszen ezek a jó emberek épen azon e kérdésen kínlódnak, miért van a gyártulajdonosnak több pénze, mint a szegény munkásnak, miért engedhet az magának több élvezetet, mint ők, holott szerintük annak puha kezei nem keresnek annyi érdemet, mint a munkás kérges tenyerei. Ez a kérdés zavarja fel lelkük nyugalmát, megbénítja munkaerejüket, elrabolja hitüket a gondviselés igazságszeretetében s az egész társadalomnak, mindeu fenálló intézménynek az isteni bölcseség alkotta egész világrenduek elkeseredett ellenségeivé teszi őket. Legyen az ember mindenekelőtt sorsával m e gelégedett, de e megelégedésnek egyik legfőbb föltétele legyen a kötelességteljesítés öntudatának áldásos nyugalma. A mit aztán a gondviselés hoz : bőségesebb jövedelmet, nagyobb hivatáskört vagy keserű csapásokat, fogadja mindazt nyugodt lélekkel, nem mint érdemei jutalmát, nem is mint bűnei büntetését, hanem mint a földi életnek egén, melyet a Gondviselés változónak teremtett — ne kérdjük miért! — történetesen megjelenő fényt vagy borút, melynek az ember lelkén hatalma nincs. Sass János. Egyetemi ifjuságunk és a vallás. Azóta a hogy e czímen a mult számbau közölt czikket megirtani, jó sok víz folyt le a Dunán. Azóta már a föld is megmozdult, habár nem is alattunk. A pesti református theologiai tanári kar mozgalmat indított a református egyetemi ifjúság társulása érdekében, s a mult télen fényesnek mondható eredmény nyel végzett missiót az egyetemi ifjúság között felolvasó estélyek által. S csak a mult héten, tehát épp jelzett czikkemmel egyidőben látott napvilágot a politikai napilapokban az egyetemi ifjúságnak — az egyetem rectora által támogatott — felhívása a nagy közönséghez, a szegényebb egyetemi ifjúság érdekében. Csak mi aluszunk. Aluszszuk a boldogok álmát, mialatt az idők árja összecsap majd felettünk. Egyházunkban sok mindenféle van, csak hitbuzgóság, egyházszeretet kevés. Egyházunknak érdeke játszó labda csak, a melyet a sors majd ide, majd oda hajigál, a szerint a mint egyiknek vagy másiknak érdeke kivánja. Egyházunk, alkotmányunk sok esetben csak eszköz a magán érdekek leplezgetésére. Az intelligentia — tisztelet a kit tisztelet illet — országszerte beteges állapotban senyved. Templomainkban az uri padok rendszerint üresek, egy-egy felügyelőt igazán amúgy fogni kell, s dehogy is vállalná el sok a tisztséget, mert hát pénzbe s fáradságba kerül, ha egyébb mellékczélzatai nem birnák rá az áldozat meghozatalára. Az intelligentia tüntetőleg abban keres dicsőségét, ha papnak tanítónak (mert nekik csak eddig terjed az egyház fogalma) nem ad semmit, s ha egyszer máskor — jókedvéből — talán úgy mint a czigánynak oda vett néhány rongyos garast, akkor ő a nagylelkűt játsza s el is várja, hogy busásan megszolgáljanak érte, szerencse lia, nem éppen ellensége a papnak s nem bujtogat ellene. Aztán a mig derült az idő, az egyházban békesség és csendesség van, addig csak megül egyik másik a felügyelői széken ; de ha legkevésbbé beborul, s az egyházban viszály, béketlenség támad, a mikor egy lelkes, körültekintő és erélyes kézre lenne szükség, akkor mindjárt kész a neheztelés, az ember nem akar izetlenséget, a felügyelői állás ugy sem hoz semmit, mindjárt kész a lemondás, sőt nem egy ízben a pap miatt kitérések is földúlnak elő. S mi ennek mindnek az oka? Ezt nem lenne könnyű eltalálni? Ott keressétek e bajok forrását az ifjúság nevelésében — azaz hogy a nevelés hiányában. Ha egyházuuk fel akar virulni, akkor meg kell fognia az eke szarvát, a gabona érett, s immár a fejsze a fának tövére vettetett. Egyházunk a megpróbáltatások ideje előtt áll. Tennünk kell e tekintetben is valamit, ha nem akarunk a végveszedelembe sodortatni. Az egyetemi iíjuság mindenesetre igen nemes intentióktól vezettetve s a külföldi példákon indulva közös lakásokat akar a millennium alkalmából szervezni — közös jutányos vagy ingyenes étkezéssel. Engem is ez eszme foglalkoztatott egyetemi ifjuságunk evangelikus részét illetőleg. S most is, midőn úgy látszik, megelőztetünk, nem látom fölöslegesnek az eszme felvetését. Mert hát az egyetemi szabad asztal — mikor lesz még meg; és váljon képes lesz-e az minden szükségnek eleget tenni, minden ifjút ellátni. S a mi részünkről egy ilyen intézmény életbe léptetését minden időben ajánlatossá teszi — az éppen az egyházi szempont. Állítsunk egyetemi ifjúságiinknak egy otthont, a melyben vidéki ifjuságunk, gazdag és szegény egyaránt lakást és ellátást kapna, a hol bizonyos mértékig családi életet folytathatna, s gyöngéd és tapintatos fegyelmezésben s atyai vezetésben részesülne. Az otthon kebelében sokféle alkalom nyílnék az egyházias szellem ápolására. Egy ily otthonnak még az az előnye is lenne, hogy jó igyekezetü s szép magaviseletű középiskolai ifjúkat is fel lehetne oda venni, a kiknek ambizióját kellene felkölteni, hogy az otthon körébe felvétetni törekedjenek. Idő előtti lenne egy ily otthon berendezésével foglalkozni. De nem is szükséges, meghoznák azt az ido, alkalom és körülmények. Első dolog tisztába jönni azzal : Lehetséges-e