Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Őszintén, nyíltan! (Sass János)

27 rasztalás behajtása végett zálogolás, becslés és árverés válik szükségessé, ennek eszközlése végett a világi hatóság keresendő meg. A megkeresést a kiküldött jelentése alapján a kiküldő egyházi törvényszék elnöksége eszközli. A ki figyelemmel kiséri napjaink egyházpolitikai mozgalmainak fejlődését és számba veszi azon véleményeket és érdekeket, melyek itt napfényre kerülnek : valószínűleg azon meggyőződésre jut, hogy a negyvenes évek belpolitikai küzdelmei óta olyan zűrzavarba még nem keveredtünk, a minőt most az elkeresztel,ések ügyének tisztázása végett megtett lépések felkavartak. A felekezeti súrlódások gyökeres megszüntetése végett kormányunk hir szerint a korona előzetes jóváhagyása mellett a polgári házasságot vette fel programmjába. A törvényhozás pártkülönbség nélkül egyhangúlag óhajtja, kívánja, sürgeti az eszme megvalósítását és mégis minél inkább közeledik az időpont, midőn e kérdésnek érdemleges tárgyalás alá kellene kerülnie, annál inkább halványodik láthatárunkon e nagymérvű reform sikeres keresztülvitelének reménysugára. A pártok magatartása legalább is kétséges. Az elvet mindegyik elfogadja ugyan, sőt sürgeti ; de az ellenzékiek kézzel fogható jeleit adják, mennyire örülnének rajta, ha a kormány e javaslatával elbuknék. Korunk egyik legkirívóbb jellemvonása : az őszinteség hiánya tán még soha se nyilatkozott oly élénken, mint ebben a mozgalomban. A protestantismus egyházi és világi oszlopférfiai egy szóval, egy jellel sem adnak utmutatást, irányt, hogy az egyház tagjai e kérdésben minő álláspontot foglaljanak el. E kétséges és bizonytalan állapotban egyedül a katholika egyház képez szilárd nyugvópontot. Határozottan ellene szegül a kormány törekvésének s hatalmának egész súlyával, tekintélyének minden befolyásával, minden lehető eszközöket válogatás nélkül felhasználva törekszik a reformot megakadályozni. Igyekeznek a polgári házasságot gyűlöletes sőt erkölcstelen színben tüntetni fel. Azt híresztelik, hogy az tulajdonkép csak zsidók kedvéért lesz behozva, hogy az nem is házasság, csak időre kötött, bármikor derűre borura felbontható szerződés s így voltakép vadházasság. E híresztelések a felvilágosodottabban gondolkozók kebelében tán nem találnak fogékony talajra; de azért ne feledkezzünk meg azon természeti törvényről, miszerint minden zűrzavarban egy-egy szilárd pontot keresnek a tévelygő tömegek, hogy a megállapodásra támaszt nyerjenek s tömörülhessenek. Miért nem nyújt a protestáns egyház is ily szilárd, irányadó pontot? Miért nem foglalunk határozott állást a polgári házasság elve mellett? Yalószinűleg azért, mivel nem is vagyunk annak őszinte hivei, sőt attól tartva, hogy ezen intézmény csökkenti az egyház befolyását, mi is szívesen ellene nyilatkoznánk, ha oly világi hatalomra támaszkodhatnánk, mint a katholikus egyház. De ne feledjük, hogy a protestantismus hatalma nem bizonyos intézményekben, nem bármi nevű érzéki jelenségekben rejlik, hanem azon szellemben, mely egyházi életünk minden nyilatkozatait átlengi. Abban van a mi legyőzhetlen erőnk, miszerint a mi egyházunk polgára szabadon, önállóan, kiki a maga módja szerint, közvetítés nélkül érintkezhetik a menynyei atyával, mint fiakhoz illik. Mi vagyunk az igazi vallás hirdetői, az igazi vallásnak, mely fölött sem egyházi, sem világi hatalmak, sem korszellem, sem álpróféták nem diadalmaskodhatnak. S azért bár megengedem, hogy mig a mai vallástalan korszak tart, lesznek, sőt szaporodik azok száma, kik házassági frigyükre a Mindenható áldását nem óhajtják; de a mily erősen hiszem, hogy e tévelygők ma is elenyésző kisebbségben lesznek; oly erős meggyőződésem, hogy majdan eljő az idő, midőn nem találkozik ezrek közt egy, ki a mennyei malaszt után ne sovárogna s az egyház felkentjének áldását ki ne kérné. S az lesz tulaj donkép az egyház valódi diadala, midőn a hivek nem külső kényszer folytán, nem társadalmi intézmények parancsára, hanem egyedül maga a vallás iránti szeretetből vesznek részt a vallásos cselek vényekben. A protestantismus gyűlöl minden kényszert, s miután az állam az egyház szárnyai alatt növekedve, ma már nagykorúvá lett és a társadalom fentartásához szükséges intézményeket képes saját erejéből létre hozni; az egyház bízvást lemondhat e szerepéről, melyben elvei ellenére a hivek lelkiismerete felett valóban kényszert gyakorol. Nincs okunk, azt hiszem, őszinte szívvel nem csatlakoznunk a polgári házasság híveihez; de annál több okunk van határozottan fellépni, sikra szállani annak elleneseivel szemben. Hiszen felesleges is mondani, mindenki tudja, hogy itt nem csak hogy nem krajczáros stoláris kérdés van napirenden, de még csak nem is az egyházi befolyás, az egyház tekintélyének kérdése. Mindenki tudja, hogy miután a hitetlenség és erkölcstelenség elrabolta az ember lelkétől életfentartó erejét: az eszményiséget, porba gázolta önérzetét, megfosztotta iránytűjétől, a katholiczismus elérkezettnek látja az időt, hogy e csatavesztett, megtévelyedett, megbénult idegzetű tömeget rabigába hajtva világhatalmi állását s országok törvényei felett való rendelkezési jogát újra helyreállítsa. Háromszáz év diadalát, véres, keserves küzdelmeink sikereit akarja a katholikus egyház e magában véve igénytelen kérdéssel megindított nagymérvű mozgalom által megsemmisíteni. Egész Európa, az egész világ azt várja tőlünk, hogy miként a középkorban a mi hazánk volt az a szikla, mely a pápaság hatalmaskodási vágyainak sikerrel állta útját, úgy most is áttörhetlen phalanx-