Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A VI. szab. kir. városi esperesség (Homola István)

még egy fontos tárgya, és ez a két protestáns egyház uniója. Megállapította a két zsinat azon ügyeket, melyekben az együttes eljárás czélszerűnek látszik. De maga a reális egyesülés, — padig csak ebben volna áldás és haszon — alig haladt egy lépéssel előre. Én megtettem e részben az inicziativát, de fájdalommal kell kijelentenem, hogy a lényegre kevés sikerrel. Pedig felfogásom most is, hogy erre az idő és a szükség soha jobb, és nagyobb nem volt, mint most és hiszem, hogy nem messze van az az idő, hol mind a két egyház sajnálni fogja, hogy az alkalmat elszalasztotta. De ha tovább megyünk a nagy kérdések felemlitésében, itt vannak az úgynevezett egyházpolitikai kérdések a törvényhozásnál, melyek épen, mert egyháziak a dolog természete szerint a mi egyházunkat is közelről érdeklik. Ezçn kérdéseknél az állásfoglalásra nézve a protestánsoknak azt hiszem, legtisztább, legvilágosabb a helyzetük. Úgy tudom érintettem ezt a mult évi esperességi gyűlésen s miután ezen kijelentésemet méltóztatták helyeslőleg fogadni, azt hiszem a tisztelt esperességnek, vagy legalább a többségnek is ez a véleménye. Üdvözlök Magyarországon minden valóban szabadelvű reformot, de a szabadelvű czímmel nem elégszem meg, ha a lényeg valóban szabadelvű lesz és az országnak valódi szükségét fogja képezni — a legszívesebben üdvözlöm és pártolom. De megvallom nem értem azoknak az eljárását, kik már előre alkusznak a medve bőrére, mielőtt a medve meg volna ; előre lekötik magokat, bogy ide vagy oda szavaznak, mielőtt tudnák, mire. Egész nyíltan bevallom, hogy a zsinati tárgyalásoknál ezen kérdésnél azért nem nyilatkoztam, mert jóllehet a zsinat csak elveket mondott ki, és azt nem is kodifikálta, az országos törvény mindezeknél fontosabb és fontosabb és következménydúsabb a mi egyházunkra nézve is s igy én szavamat és szavazatomat sem mint protestáns, sem mint képviselő mintegy előre lekötni nem akartam. Ezen egyházi kérdések között kétségtelenül legfontosabb lesz a családijog rendezése és ennek alapján a polgári házasság. De ennek oly sok neme van, hogy egyik lehet hazánk viszonyai között czélszeríí, másik nem Ezen felül egész nyíltan kimondom, hogy nekünk protestánsoknak a kötelező, vagy nem kötelező polgári házasságra semmi szükségünk nincs, s igy bármi alakban kerüljön a törvényhozás elé ha az kárpótlás akar lenni az 1868. 53. t. cz. 12. $-ért, akkor én el nem fogadom. Mert én még ma emberi elme által formulázott és a protestánsokat teljesen megnyugtató kárpótlást nem ismerek. Nem mondom, hogy lehetetlen, de én még ma nem ismerem. Azt hiszem ez a mi protestáns álláspontunk. Ehhez kell ragaszkodnunk. Ha önök is helyeslik, igérem, hogy ily szellemsen fogok működni. Még csak egyet kell említenem s ez az, hogy nagy agitaczió folyik katholikus polgártársaink — és Róma részéről ezen kérdésekben. Már tavaly abbeli meggyőződésemet fejeztem ki, hogy ez a dolog erőszakkal van felfújva. Bármennyire iparkodnak igen sokan fanatizálni a népet ; vallásháborút felidézni Magyarországon nem íog sikerülni. A nép sokkal józanabb és sokkal régebben élvezte és élvezi a kölcsönös vallási türelem jótéteményét és áldását, sem hogy felüljön néhány önző izgatónak. Ezen kitűnő s többszöri tetszés nyilvánítással kisért elnöki megnyitó beszéd után következett Főtisztelendő Sztehlo János főesperes úrnak évi tartalmas jelentése, mely hű képét nyújtja annak, hogy hírneves esperességünk egyházaiban és egyes tagjaiban buzgó evangeliumi szellem él és működik a gyámintézet, a belső missió áldásosán terjeszkedik, több helyen templomot, iskolát épit. A lőcsei nemes egyház Dianiska András buzgó lelkésznek törekvése folytán meghonosította kebelében a diakonissa intézményt; a kassai alólirott lelkész egyháza felépítette múlt évben a rás-benyéki iskolát, mely exponált helyén fontos missiót van hivatva betölteni ; Dvorecz leánygyülekezet 2721 frt 2 krt. kapott az elmúlt évben építendő templomára a némethoni Gusztáv - Adolf egylettől Kassa, Lőcse, Eperjes, Késmárk szép buzgalmat tanúsítottak a gyámintézet terén. Mit bár örvendetesen vett tudomásul a közgyűlés, mégis fajdalommal kellett tapasztalnia, hogy a segélyt igénylők száma esperességünkben is évről-évre nagyobbodik. Egyes iskolák és egyházak önfentartása, mint különösen a kis-szebeni német ajkú egyház, melytől a város is megvonta a szubvencziót, a híveknek a legnagyobb áldozatkészsége mellett is, önerőre hagyva, súlyos és gondterhes. A gyűlésnek fontosabb tárgya a különféle segélyt kérelmező folyamodványok elintézésén kivül voltak a zsinati törvények alapján szükségelt esperességi tisztviselők megválasztása, a rókuszi egyház kérvénye, mely egyház a múlt évben egy század után esperességünk kebelében anyásittatott s ez évben földrajzi, egyházi és anyagi indokok alapján esperességünk köréből ki — és a tátra-aljai esperességbe való bekebeleztetése iránt folyamodott, mit a közgyűlés kifogás és ellenzés nélkül teljesített. A gyűlés után kellemesen élveztük az egyházhivek és a város nemes polgárságának szíves vendégszeretetét, kikben a változott idők daczára is még mindig él és lakozik az ősi protestáns szellem. Hétköznap, tehát szorgos nyári munka nap volt, mégis a gyűlést megelőző gyámintézeti istentiszteleten, meiy alkalommal alólirott lelkész tartotta a gyámint. beszédet a helybeli és filiális egyháztagokkal a templom annyira megtelt, hogy teljes 25 perczet vett igénybe az oltár körüli ofFertorium. A közebéd után, melyen mint rendesen a magyar ember természeténél fogva sok toaszt volt — a kisebbik rész hazafelé a nagyobbik rész pedig Bártfa kies és szép fekvésű fürdőjében omlott szét. Azonban boldog volt, ki augusztus 11-ike délután 4 óráig haza érkezett. Ez időben ugyanis, különösen Sárosmegye területén oly égiháború keletkezett, minőről az embernek fogalma sem lehet, ha csak személyesen nem látta. Bizonyára ismeri már e csapást e becses lapok minden olvasója a napi lapok tudósításaiból, ép azért mellőzzük annak leírását itt; s a nagytiszt. Szerkesztő Úr szíves engedelmével a közleményen belül még egy más, bennünket közelről érdeklő ügyre térünk át. Ugyanis, mióta a zsinat kimondta, hogy az egyes egyházközségeket, egyházmegyéket czélszerííség szerint csoportosítani fogja, azóta esperességünkre különösen esp. gyűléseinkre lidércz nyomást gyakorol azon gondolat, vájjon mi lesz velünk ? Vájjon megmarad-e esperességünk régi