Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Mélt. Szentiványi Márton úrnak a dunáninneni kerületi gyűlést megnyitó beszéde

Tizenegyedik évfolyam. 34. szám. Pozsony, 1893. évi Augusztus 26-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn. félévre .... ti n negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. ^EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felel ős szerkesztő s kiadó : XÜSZTYÉKTSZKL-Y FERE IST O Z_ Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Mélt. Szentiványi Márton úrnak a dunáninneni ker. gyűlést megnyitó beszéde. — Az egyház minden előtt! (Kovács Andor) — A kultuszminiszternek 29715/1893. számú rendelete. II. — Helyreigazítás. (Andorka Gyula.) — Belföld. — Vegyesek — Pályázatok. — Hirdetés. Mélt, Szentiványi Márton úrnak a dunáninneni ker. gyűlést megnyitó beszéde. Igen tisztelt kerületi gyűlés ! Én hálát adok az Istennek, hogy a mai napot minden várakozásom és reményem felett megérnem engedte, hogy én is tanúja lehetek azon épület betetőzésének, a mely körül néhány hó külömhségével hatvan esztendő óta én is közreműködöm. Hatvan év, tisztelt gyűlés, nagy idő, nagy idő annak is, aki azt élvezetek közben élte le, hát még annak ! akire nézve ezen időnek nagyrésze valóságos martyrium volt. Harminezhárom év előtt foglaltam el ezen elnöki széket; nehéz viszonyok voltak, az egyház meghasonlott magában, dúlván kebelében a te.stvérliarcz és -háború. Ez azonban engem el nem rettentett, sőt ellenkezőleg edzette elhatározásomat, tevékenységemet. De nem késtek a helyzet kellemetlenségei sem, mert amidőn többi kartársaim a kerületi gyűlések elébe örömmel néztek, akkor én nem egyszer valóságos Golgota-útra készültem. Azonban tisztelt gyűlés ! nem ez az, ami nekem fáj, de amit soha megemészteni képes nem voltam, s aminek keserűségét magammal viszem siromba az, hogy volt egy idő, amelyben nem csak egyházi körön belől, de annak körén kivül is akadtak olyanok, a kik én bennem kétkedni kezdtek, azt gondolván, hogy én nálam az állam érdeke az egyház érdekével karöltve nem jár. Isten bocsássa meg nekik ezen bűnöket, valamint azoknak is, akik ezt nem hitték ugyan, de mégis híresztelték, ismerem őket s megnevezhetném egyenkint. Azonban kettőről felejtkeztek meg: az egyik az, hogy én nem importált — pedig ezek országszerte az egyházi téren vezérszerepet követelnek magoknak — de autochton magyar protestáns ember vagyok, akinek nevével a felvidéken egyházunk fejlődése összeforrt ugyan, de azért az állam érdeke, az egyházi érdeknek soha alárendelve nem lett, másrészt megfelejtkeztek arról is, hogy én a felvidéken az egyház és az állam érdeke felett egyaránt őrt állottam már akkor is, amidőn ezen Censorius Catoknak ezen jogosulatlan, bőrükbe nem férő strébereknek az iskolai padokon még helyük sem volt. És most, amidőn sejtelmem sugalja, hogy mai ténykedésem valószínűleg egyházi működésemnek hattyúdalát fogja képezni, engedjék reménylenem, hogy ha majd legközelebb így fognak összegyűlni és én többé nem leszek, hogy megfognak emlékezni azon öreg bajtársukról, aki hatvan évi egyházi hivataloskodásának hosszá ideje alatt szentebb törvényt nem ismert annál : a vallásért mindent, csak a hazát nem. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilványitom. Az egyház minden előtti Egy ifjú válik a lelkész gárdától. Könnyezve veti le palástját, mely tiszta, mocsoktalan, mint midőn felvevé. Hűséggel végezte, mi reá bizatott, odaadással, lelkesedéssel élt benső hivatásának. Boldog volt, midőn először az Ur oltára elé léphetett : boldogtalan most, midőn távozik. Miért megyen? Feledte tán lelke eszményét, elliivatását, megúnta talán a küzdés kenyerét? Nem! Üzi a keserűség, melylyel rövid pályafutása alatt színültig telt lelke; kergeti a reménytelenség, mely szerzett, szomorú tapasztalatai után jobb jövővel nem biztatja őt. Megdöbbentő e jelenség még akkor is, ha csak arról van szó, hogy egy lelkes, hü munkást veszít el — ilyen minden egyesre rászorult egyházunk; de ezerszerte elszomorítóbb, ha az okokat kutatva, ezek súlyos hatása alatt levonjuk a következményeket egyházunkra nézve. Ez ifjú testvérünk — hacsak a végső határon lelke ereje vissza nem téríti őt hozzánk — a mai papválasztási visszaéléseknek lesz az áldozata.