Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szuplikáczió – szuplikánsok (Hegyaljai)

2Sl kodásmód általános volna vagy csak nagyon el volna is terjedve — a mitől Isten óvjon bennünket — akkor csakugyan igazolt volna a félelem, miszerint a protestantismus nem fogja kibírni azt a szabad levegőt, melyet ő maga teremtett! Nem abban rejlik tehát veszély a protestantismusra nézve, hogy e szabad légáramlat szokatlan erővel indult meg napjainkban, hanem igenis abban, hogy ezt az áramlatot egyházunk kebeléből aggodalomteljes jajkiáltással üdvözlik. Nem arról van szó, hogy mivel az anyakönyvvezetés államosítása folytán amúgyis szerény fizetésű papjaink jövedelme csorbul; vannak többen, kik e hiány pótlását kérik, követelik. Joggal és nyugodt lelkiismerettel követelhetik és vagy az egyháznak, vagy az államnak kétségkívül kötelessége e követelésnek meg is felelni. De mikor azt halljuk hangoztatni, hogy a vallásszabadság törvénybe iktatása veszedelmet hoz egyházunkra, a szabadság egyházára, korunk mozgató eszméinek édes anyjára; ez oly állítás, mely csak kishitűség párnáján születhetett meg és a mellett a történelem logikájával is ellenkezik. A vallásos érzés az emberiségből soha ki nem hal és így az egyházak és egyházi intézmények szüksége sem múlik el soha. De kell, hogy a pap képes legyen a népben, ezt a szükségérzetet folyvást ébren tartani. A végett a pap ne az irodát tekintse otthonának, mint valamely hivatalnok; az ő hivatása az irodán kivül, a mindennapi élet poros, rögös országútján vagyon. Itt legyen ő bátorsága a félénknek, erőssége a gyöngének, éles kard az erőszakosság ellen, reménye a kétségbeesettnek s áttörhetetlen védgát minden bűnök áradata ellenében. Jogainkról, személy- és vagyonbiztosságunkról, anyagi és értelmi fejlődésünkről gondoskodik az állam, de lelkünk üdvéről semmi más emberi intézmény, egyedül az egyház gondoskodik. És ha papjaink e tekintetben hű szolgái az egyháznak, hű sáfárjai az Isten által reájuk bizott kincseknek, nem lesz halandó, ki a papi állást valaha feleslegesnek fogná tekinteni. „Nem az illő öltözet — mondja theologiai akadémiánk igazgatója ez évi zárbeszédének III. r. utolsó pontjában — nem az ékes szónoklat, nem a szertartások látványos végzése (és itt legyen szabad hozzá tenni, nem is az irodai teendők pontos ellátása) biztosítja az általános vallásszabadságnak beköszönő uj korszakában gyülekezetünk épségét, egyházunk jövőjét; hanem első sorban ezen szeretet szellemében munkás pastorisatio." Az első keresztényeket vagy protestáns őseinket is nem állami törvények kötelezték hűségre az egyház iránt, melynek kebelébe felesküdtek. Az egyház által hirdetett eszmék által forrtak a tagok egy testté össze. A felvilágosodottság százada most ismét uj, ko rszerű eszmék után sovárog. Uj eszméket pedig a protestantismuson kivül egyik egyház sem hirdethet a nélkül, hogy önmagát megtagadni nem volna kénytelen. A protestantismus viszont önmagát tagadja meg, ha a kor szellemével lépést tartva nem halad. Mit féltek tehát óh kishitűek! Emelkedjetek ki a mindennapi élet röghöz biliucselő gondjai közül hivatástok magaslatára. Merítsetek a Jézus beszédeinek kifogyhatlan gazdagságú tárházából uj, a felvilágosodottság korának megfelelő, a felvilágosodott ember kebele által szent sóvárgással áhított uj eszméket, melyek a vallástalanság e sivár pusztaságát uj korszak tavaszának ifjú virányai val áraszszák el. Keressétek először Isten országát és annak igazságát és mindenek megadatnak néktek! Sass János. -©»SM?*®*aii( Miként a vándorfecskék a tavasz első nyílásával megérkeznek hozzánk melegebb tájakról, úgy érkeznek hozzánk a tanév befejeztével a szuplikánsok is, tanintézeteink eme vándorfecskéi, hogy tápintézeteik javára megszuplikálják közöttünk a jókedvű adakozókat. Alig van pap, alig van tanító, a ki szívesen ne látná őket, e fáradt, izzadt, porlepett, éhes és szomjas bajnokait a kéregetésnek ! Ilyenkor azután kikérdezgetjük őket tanintézeteik állapotáról, tanáraikról, tanulmányaikról, valamint eddigi járásukról-kelésiikről is; és ők többnyire nyiltszivűleg tárják azokat fel mi előttünk; elbeszélik eddigi éleményeiket s ha innét tovább mennek, hasonlókép viszik el a hirüuket tovább más lelkésztársainknak. Megvallom, hogy szeretem közülök a müveit és szerény fiatal embert, a ki el tud beszélni velem; a kinél a szuplikácziónál nem csupán a pénzkezelés, hanem a tanulmány és ismeretszerzés is egyik főczélja. Ilyen válogatott müveit fiatal embereket küld ki hozzánk már évek óta a selmeczi tanintézet, melvet lehetetlen e helyütt is kellőleg ki nem emelnem. Sajnos, hogy nem minden tanintézetiiuk követi a selmeczi iskola eme szép példáját. Ellenkezőleg vannak tanintézeteink, melyeknek ágylátszik, hogy a mentül több pénzszerzés egyedüli czéljok; a melyek nem igen szokták kellőleg megválogatni a maguk embereit. Nagyobb városi módosabb papjaink nem sokat szoktak törődni a szuplikánsok egyéniségeivel. Legfeljebb átveszik könyvecskéjüket, beirják abba a szokásos 1 frtot maguk vagy egyházuk részéről és ekként kiadják nekik a viatikumot, Isten hirével eresztik őket tovább ; szállásukról és kosztjukról pedig gondoskodik ott vagy az alumneum, vagy az egyházfi, vagy valami más könyörülő lélek — az egyháztól fizetendő bérért! Egészen máskép van az falun vagy kisebb provincziális városainkban. Itt mi egészen közelről szoktunk érintkezni velők. Itt a szegény papnak vagy tanítónak alig van két-három szobácskája, melyekre,