Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Belföld - A nagy-geresdi egyesség
22 felekezetű anyaekklézsiához kapcsoltatva lévén, ennek templomát s iskoláját, erejekhez képest építeni s fentartani törvényesen köteleztetnek, s ez alól fel sem oldoztathatnak, ha a helybeli más hittartású templom- és iskolaépítés és igazitásbeli részvételre, s kivált a mint gyakran történni szokott mérték szabáson felül is szoríttatnának, ennélfogva felesleg s a világi felsőség által is át nem nézhető elgyengülések okoztatnának, minthogy továbbá sem a csekély mértékben való részvétel, sem az egyházi tanítással való élés, mely a más confession lévőknek bejövetelével is — ugyanaz marad, és semmivel terhesebb nem lészen, — sem az iskolába-járatás, melyért a tanító különben is jutalmát veszi, ily nagy terhet, mint az emiitett épités és igazitásbeli részvétel, maga után nem vonhatna ; de különben is a hasonló s az elegyes hallgatók által, közös erővel tett építések és javítások az egyik félnek, a másiktól történhető későbbi elválás ecetében, kétséget, de sőt nagy nehézséget is okoznának ; — de végre a keresztény és felebaráti szeretet is, a jó békességnek és egyetértésnek fentartása azt kívánná, hogy az ilyen minden károsítás nélkül gyakorolni szokott lelki s szent célú hasznos egyházi és iskolai tanításokban részvétel, mely különben a két felekezetek között kölcsönös a feljebb említett teherviselés nélkül engedtessen meg, annálinkább, hogy így az irt épületekben lévő tulajdonosi jus, semmi esetben kérdés alá jönni, vagy csorbát szenvedni nem fog. Ugyanezen okokból sokkal igazságosabbnak találja ezen küldöttség, hogy ennek utánna a feljebb említett építési és igazitââi teher viseléséből, az irt más hittartású filialisták kihagyatván, egy helyen ugy mint más helyen kölcsönösen nékiek azon terhek nélkül is, a más vallású templomok s iskoláknak szent célú haszonvétele mind a két felekezet által szabadon megengedtessen ; biztos reményben lévén mindazáltal ezen küldöttség ; hogy a nevezetesebb építések, s igazítások alkalmával minden kivetés s erőltetés nélkül, a más vallástételt követő filialisták szeretett atyafi felekezetjeiknek önként s szabad akaratjukból is illendő segedelmet fognak nyújtani. A második pontra. 1) Ha valamelyik confessióra tartozó filialisták, a távolság, vagy más természeti akadályok miatt az őket illető anyaekklézsia lelkipásztorának szent szolgálatával rendesen és folyvást nem élhetvén, és ugyanattól, a helyben levő más confesszióju predicatornak hűségére bizattatva lévén ; — a confirmation s a 6-ifc pont alatti eseten kivüli szent vacsora kiszolgáltatásán felül is, minden egye bekben ennek szent szolgálatjával élnek, tanítását fol} vást hallgatják, az ilyen esetekben a hasonló filialistáknak, pénz, gabona, vagy más naturalékból álló egyúázi fizetésök, ha ezek az úgynevezett predicatort meghívó levélbe, vagy néhol tartani szokott conventióba benfoglaltatnak, a régi s állandóan bevett és megtartott szokás szerint szolgáltassanak ki, hogyha azonban azon egyházi fizetések a vocatorialisba, vagy conventióba egyenesen vagy világosan kitéve nincsenek, avagy az ekklézsiáknak s filíáknak elrendeltetése s organizatiója most vétetik munkába ezen esetben is az anya és leány ekklézsiák s részint a helybeli ekklézsiák között is az illető tractualis elöljárók, oly írásbeli egyességet eszközölni igyekezzenek, hogy az anyaekklézsia fizetése sem csorbulván, a helybeli filialisták is, ha csak lehet, ugyanannyinak fizetésére reá birattassanak, a mennyit az anyaekklézsiában hasonló sorsú hallgató fizetni s adni tartozik, úgy mindazon által, hogy a filialista annak felét ; az anyaekklézsia pedig felét a helybeli predicatornak kifizesse ; ezt pedig annál inkább reményleni, s azoktól megvárni lehet, minthogy a helybeli isteni tiszteletben, minden akadály s idő viszontagságainak szenvedése nélkül, mindenkor nagy könnyebbséggel részesülhetvén, a helybeli templom s iskola építésbeli és javítási köteleztetés alól itt feljebb feloldoztattak. 2) Az elegyes házasságban, mindenrendű ekklézaiában fizessen a férfi a maga predicatorának, az asszony pedig a magáénak, annyi pénz és gabonabeli lecticalét, a mennyit mindeniknek ekklézsiájába fizetnek az egyes szeméiyek, vagy egyesek özvegyek, tekintetbe vétetvén mindenkor a fizetőnek sorsa, polgári, vagy jobbágyi s zselléri állapota. A fiáktól és leányoktól járandó egyházi fizetés is, a hol az bevett szokásban vagyon, mindeniknek a maga részén való predicatorát illeti. 3) Az iskolamestereknek és praeoransoknak annyi pénzt, gabonát s más naturaléket fizessenek az ő tanításbeli szolgálatjokkal élő másik confessióju hívek, a mennyit a magok anyaekk'ézsiájában lévő iskolamesternek fizetni tartoznának, vagy a mennyit a régi szokás meghatározott. 4) A párszámtól való fizetések, vagy lecticalék beszedése, mint ezt a régi s tisztes praxis már többnyire mindenütt behozta, nem a predicatorok és iskolamesterek, hanem a kurátorok tiszte és kötelessége. A harmadik pontra nézve. 1) A keresztelésért és egyházkelésért fizetendő stóla, két egyenlő részekre osztatván, annak fele fizettessen a szent szolgálatot véghez vitt helybeli predicatornak, a másik fele pedig a stólát fizető hivek anyaekklézsiájok predicatorának. A hol azonban egy helyen két anyaekklézsia van, mind az illendőség mind a hivatalnak tiszteletbentartása s az evangyéliomi szeretet azt hozza magával, hogy midőn az egyik predicator távollétében vagy más akadályoztatás miatt, a másik helyette keresztséget vagy copulatiót visz véghez, ezeknek rendes stoláit az illető predicatortársának átküldje : különben is viszonyos és kölcsönös lévén ezen hivatalbeli segítség. 2) A copulatióért járandó stóla is, ha azt (de csupán a szükség esetében) a filialisbeli más hittartású lelkipásztor viszi végbe, az előbbi mód szerint két egyenlő részre, az anyaekklézsiabeli és az összeesküdtető predicatorok között osztassék fel. 3) Az elegyes házasságokban a menyasszony részén levő predicator által vitetvén véghez a copulatio, azt illeti az egész stóla; a másik confessión levő vőlegény pedig a maga lelkipásztorának a háromszori kihirdetésért s elhocsátó levélért fél stólát tartozik fizetni. 4) A halotti prédicatióért, mint nem kevés munkát kivánó szolgálatért járandó stóla egészen azé, ki a halotti tanítást véghez vitte s itt a véghezvivőnek személyére s hivatalára kiszabott stóla értetődik, úgy azonban, hogy a halottat illető predicator soha a szükség esetén kivül el ne mellőztessen, ha azonban mégis a halottnak predicatora igazi ok nélkül elmellőztetne : akkor igazságos, hogy a most irt stolán kivül a halottnak atyafiai az eltemetett személy predicatorának is rendes stoláját