Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A theologiai akadémia tanévet záró ünnepélyén tartott igazgatói beszéd (Schneller István)

szentiratokra, hiába igazolták a bibliából messiási képüket. (</'. 118, 22. Sacharia 13, 7. Jes. 53. Sach. 12, 10, 11, 13. (//. 22.) A kép ellenkezett az iskolának eszményképével s ezzel világos volt az, hogy az csak torzkép volt, mely minél többször felidéztetett e kegyesek által, annyival ellenszenvesebben érinté az iskola feltétlen hiveit, annyival inkább felháborítá az iskola közeszményeiért lelkesülő kedélyeket. Az ellenszenv és az eszmény érdekében való felháborodás nem érvekkel számít, hanem indulatos, szenvedélyes kitörésekben érvényesíti elemi módon erejét. Fanatikus düh, a rabies tlieologorum et politicorum fogja el egyaránt Pál kedélyét és ott találjuk őt az üldözők sorában, a hol ez üldözés legvéresebb alakjában fellép mint hivatalos személyiséget. A kövezők ruháit Pál őrizi. A hellenisticus irányú, a templomot és templomi szolgálatot szellemesítő s a nemzeti előítéleteken túlemelkedő martyrnak hitmeggyőződésében győzedelmeskedő s angyali fényben megdicsőült arczát csak iskolája fátyolán át nézi, eltompított elmével (II. Kor. 3, 14. ff.), dühvel szivében s a synedrium utasítása szerint tovább pusztítja a keresztények házait Jeruzsálemben, sőt itt meg sem áll, hanem ugyancsak a synedrium megbizása alapján elindul hasonló üldözés czéljából Damaskusba. A kicsinyességekbe elmerülő, az egyesnek valamint a nemzetnek vallási és politikai életét casuistice egy közképen mérlegelő, de e közképért fa natizál tan küzdő iskolának hű és kiváló tanítványa áll előttünk. Theologiai pályáját lelkiismeretesen és példásan futotta meg : s i m e kilépve az életbe : a vallásnak egyszerű, tiszta és életteljes jelenségeit — az iskolaszerűség által megvakítva — fel sem ismeri ; a szentírás oly világos helyeit — körmönfont okoskodáshoz szoktatva — meg nem érti ; a vallásos egyéniség hitmeggyőződésének még a halál fölött is győzedelmeskedő ereje elől elzárkózik, mert iskolájának szelleme ezt így kivánja. De hatalmasabb épen az életben nyilvánuló isteni szellem minden iskolaszerű, emberi bölcseségnél és okosságnál. Kétélű fegyver az, mely a legkeményebb vérten is áthatol. Ez által megsebezve vérzik a pharisaeusi theologusnak szive. Lázas és zajos üldözésével csak is födözni akarja szive megsebeztetését, s a külső ellenség megsemmisítésében szive véréből felszálló képeket és gondolatokat véli megsemmisíthetni. Mig eme szivéből kiemelkedő képeket és gondolatokat önmagán kivül megszemélyesítve láthatja s üldözheti : addig saját szíve fájdalmát, szavát elkábíthatja s elnémíthatja ugyan ; de most, midőn damaskusi útjában a puszta magányában magára marad s szive vére által éltetett képek és gondolatok mi által sem zavartatva mindinkább élénkebb és élénkebb alakot nyernek : Pál tehetetlen ezekkel szemben. Az üldözött Krisztus szellemi, megdicsőült s önmagát híveiben megdicsőitő alakjábau fellép Pál lelkében; s ezen ő benne tényleg kijelentett Krisztussal szemben ő semmisége tudatában összeroskad; képzelt érdeme legsötétebb bűne, nincs igazság ő benne; csak is Isten végtelen kegyelme az, mely őt a halálra méltót, e kegyelmi kijelentésének benső tapasztalatára méltatta. Isten az, ki őt az ő kegyelme alapján már anyja méhétől erre előre elválasztotta, őt e kijelentéssel járó hivatásra elrendelte. (O egy sajátos isteni czélgondolat megvalósítására van elhivatva; az Istenfiuságnak ő benne kijelentett s hivő lélekkel tapasztalt ténye alapján eddigi theologiája alapjából újra feldolgozandó s ezen személyes, egyéni jellegű theologia a benne működő isteni szellem erejében érvényesítendő magában az életben.) 0 ki eddig csak is emberek által, az iskola által nyújtott külső tényeknek befogadásával foglalkozott, ki egy külső törvény mértéke szerint értékesíté saját életét épen úgy, mint nemzetéhez tartozóét, ki tulterjengő nemzeti eszményben látta magát a feltétleut : most Isten által vesz saját lelkében, bensejében egész érdemetlenül egy kijelentési tényt, látja Krisztusnak megdicsőült alakját s ezen az isteni kegyelem utján nyert belső ! tapasztalati, megdöntlietlen tény alapján hitben átI alakul gyökeresen, érzületében : úgyhogy immár el' hal a régi Saul ; él ő benne az uj Pálban Krisztus ' szelleme által áthatott uj egyéniség; ki immár nem a törvény alapján, hanem ezen benső tapasztalati tény erejében, ezen örömhír közlése által, hitben kívánja testvéreit is boldogítani s nem egy nemzeti korlátok közé szoruló, hanem az emberiség határáig sőt azontúl is kiterjeszkedő Istenországába felemelni. S ezen benső látása s ezen alapuló, egész egyéniségét átalakitó vallási élettapasztalata szükségszerűen 1 arra indítja, hogy eddigi theologiája is alapostul átj alakuljon. A kivülrol vett külső tényeknek theologiája egy Isten kegyelme utján néki jutott kijelentés és ezen alapuló belső szellemi tényeknek theologiáj ává válik. A pharisaeusi tlieologusból keresztény theologus lett. Visszavonultan a külső élet és iskolák zajától önmagába mélyed; s azon égi fény, mely uj élettapasztalatában vakitólag hatott lelkére oly annyira, hogy kezdetben régi életéből mitsem látott, lassanként eddigi értékképzeteit, képzetsorozatait is megvilágosítá s ezeket a fény vonzó és átható ereje alapján teljesen új értékben és csoportosításban tünteté fel. A feltétlen értékű uj élet tapasztalata azon központi képzetté vált, a mely az alapostúl feldúlt régi képzeteket immár appercipiálta. S ezen önmagába való mélyedéssel egyidőben elmélyedt nemzetének múltjába s felemelkedett nemzete jövőjének eszmekörébe; s ime mennyire uj megvilágosításban tünt fel előtte az Ó-Testámentom s mennyire elütött eschatologiai képe a pharisaeusok eszményétől. Lehetetlen volt ugyan az, hogy képzetkörét átalakító theologiai munkásságában kora és iskolája által adott elemeken túladjon. Pál apostol reflexionális tevékenységében épen úgy, mint bárki más az ismert létező elemeit, a gondolkozásnak alkalmazott korszerű alakjait volt kénytelen felhasználni. Mind ebben theologiája az ő korának volt theologiája. De nem is ezen elemek-