Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szerény vélemény az ordinatio tartásának helyére vonatkozólag (Hornyánszky Gusztáv)

182 életbeléptetéséve], holott a róm. kath. egyház hivei e tekintetben jövőre is megkimélhetők lesznek, bőven gondoskodván az állam egyházi szükségletei fede­zéséről. Fekete pontnak tekintem egyházunk láthatárán továbbá az 1868. évi 53. t.-cz. 12. §-ának meg­ingatását. Felfoghatatlan előttem a zsinat és egy­házunk vezérfiainak magatartása ezen §-al szemben. A róm. kath. egyház követeli, a miniszterek ígérik, az újságok hirdetik, hogy ezen §-nak nincsen állandó helye a törvényben és hogy megszüntetése csak idő kérdése. És mi mégis hallgatunk, mert „a kormány­nak kellemetlenségeket nem akarunk csinálni." Fel­foghatatlan, mondom, a mi egykedvű álláspontunk ezen agitáczióval szemben. Ezen §. bukásával veszve van minden jogunk a vegyes házasság körül. Szabad, sőt kötelességszerű lesz a lélekvásár ellenfeleink részéről, mióta a legújabb időben dogmának deklarál­tat.ott, hogy a vegyes házasságból származó minden gyermek kell, hogy a róm. kath. egyházhoz tartoz­zék. Jogos kívánságainkat mi nem fogjuk valósít­hatni, mert az ev. fél a vegyes házasságban rendesen az engedékenyebb és ezekből a családokból származó összes gyermekeknek róm. kath. hitre való „megmen­tésére" szolgáló eszközökkel mi legtávolabbról sem fogunk versenyezhetni. Rosszabbul fogunk állani : mint 48. év előtt, hol az a törvény volt érvény­ben, mely szerint a fiú lehet ev. hitvallású, ha az atya evangelikus, de az ev. anya után a leány­gyermekhez az ev. egyház igényt már nem tart­hatott,. Mint nem irigykedőknek jól esett az utolsó hónapokban a tapasztalás, hogy az állam a köz­ügyekben fáradozó egyének jövőjéről gondoskodik. Nem csak az állami hivatalnokok, de a tanítók és tanárok anyagi helyzete is jobbult, aminek csak örülni tudunk. Csak a prot. lelkész károsíttatott meg, mintha nem is tartoznék a közügyekben fáradozó egyénekhez és mintha nem is tenné a legfontosabb szolgálatot a társadalomnak és az államnak azáltal, hogy a vallás-erkölcsi érzelmek ápolásán fáradozik, melyek nélkül Luther szava igaznak bizonyul : „Nehmt, den Leuten Kirchen und Schulen, und sie werden wieder Bären und Wölfe." A polgári anya­könyvek behozatalával a lelkészek, daczára a drá­gább szükségleteknek, kisebb nagyobb kárt fognak szenvedni. Azt mindenki belátja, de sem a községek, sem az egyházi hatóságok, sem az állam részéről komoly lépés nem történt ezen méltatlanság orvos­lására. A lelkésztől elvárják, hogy lelkesüljön hiva­talában az evangelizáczió szent ügye mellett és a kenyérmorzsákat egyre csak elszedegetik az uj kor­szak ezen áldozatától. Pedig ez is elég fekete pont és baj, mert lia a pásztor összeroskad, a nyáj sem foír megállhatni. Weber Samu. «<r <X> Szerény vélemény az ordinatio tar­tásának helyére vonatkozólag. Ismét egy tanév vége felé közeledünk. Száz meg száz ifjú, megszerezve azon ismereteket, melyek az általa szabadon választott s hőn szeretett életpálya betöltésére képesítik, örömtelt szívvel lép ki erre az élet kiizdterére, hogy képességei és ismeretei helyes értékesítése s szorgalmas gyarapítása által az emberi társadalomnak hasznos tagja, a vele egyazon pályán haladók büszkesége, önönmagának pedig megelégedett és boldog életadója legyen. Megnyilnak így ev. tlieol. intézeteink kapui is nemsokára s kilépnek ezeken sugárzó arczczal lelkesülten azok, kik azon kapuk mögött 4 nehéz éven keresztül igyekeztek bemélyedni Krisztus Urunk tanai és szavai értelmébe, hogy íme most elmenve tanítsanak minden népeket : „Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk, mint a Jézus Krisztus." (Ap. csel. 4, 12.) S ki tagadhatná, hogy a különböző életpályák között a legszebb, a legmagasztosabb pályára lépnek, kik ezt hirdetni képesíttetnek ? Nem anyagi jólét az, mely nekik e pályán biztosíttatik, de ennél maradandóbb kincs : a lelkiekben való gazdagság. Ne ő k várjanak e pályán másoktól kin­cseket, de igenis, ők nyújtsanak azoknak olyanokat, a melyek maradandó becscsel bírnak, a Jézus Krisztus evangéliumának szívből jövő hirdetésével, annak benső erejével, vigasztaló, buzdító, szerényen figyelmeztető szavával, s íme így fognak nekik is oly kincsek teremni, melyeket semmi mással ki nem cserélnének. S ép azért, mivel oly magasztos, a többi pályák közül kimagasló pálya ez, ép azért kimagaslik azon ünnepség is, melylyel az ifjak e pályára ki­bocsáttatnak, a többi pályáknál hasonló czélból tör­ténő ünnepségek közül. Míg ugyanis ezek az egyes pályáknál ügyszólván csak arra redukáltatnak, hogy az illetők diplomájukat jó kívánságok kíséretében átveszik, íme itten az Urnák szent hajlékában tör­ténik a választott pályán való haladásra a felhatal­mazás, a midőn a Mindenhatónek szívből jövő hálá­jukat mutatják be a felavatandók, és szent szine előtt ünnepies fogadást tesznek, a főpásztor ajkáról pedig, hogy ezekre erő, gyámolítás és áldás szálljon, esedező ima száll az Úrhoz! Ez az ordinatio. Ez megy véghez ismét nem sokára mind a négy egyházkerületünkben. S ezek küszöbén vagyok oly bátor egy szerény vélemény­nyel előállani megtartási helyére vonatkozólag. Tudvalevő dolog, hogy r. kath. testvéreink a mi ev. vallásunkról s tanainkról nagyon csekély isme­rettel birnak s azt a keveset is rosszul tudják. Ez a tapasztalat, szerény véleményem szerint, mi reánk protestánsokra nézve nem lehet teljesen közömbös dolog, ép a mi napjainkban nem, a melyekben, meg vagyok róla győződve, ha r. kath. testvéreink helye­sebben értettek volna meg, sok bajnak, sok keserű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom