Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk érdekében (sv.)

159 halálosan megsebezheti? Rómával egy húron pendülve, megtiltsuk- e híveinknek mi is a bibliának olvasását? Ez egyházunk részéről saját kézzel önnön magán véghez viendő hari-kiri volna, melyet csak az őrültség tanácsolhatná óvintézkedésül a fenyegető végveszély ellen. Levonva ebből a következtetést, a tétel ez lesz : Akár megmaradunk az egyetemes papság elvén megvetett régi protestáns állásponton, hogy az egyháznak minden nagykorú híve szabadon olvashatja s vizsgálhatja az irást, akár pedig feladjuk ezen álláspontunkat mint tarthatatlant, mind két esetben egyházunknak végromlása kikerülhetlen. Feladva ezen álláspontot, oly útra térünk, mely bennünket egyenesen Rómába fog vezetni ; megmaradva pedig ezen állásponton, szabad lesz a vásár ezentúl is s a nazarenismus az egyetemes papság pajzsa által fedezve, háboritlanúl folytathatja eddigi aknamunkáját egyházunk fundamentumának megdöntésére. Hogy mennyiben helyes barátom állításaiból általam levont ezen tétel, annak megítélését azokra bizom, kik nálamnál avatottabbak az ilyen életbevágó egyházi kérdések megitélésében. Annyi azonban bizonyos, hogy a nazarenismus romboló munkájában nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé halad. Nem bontja le egyházunk fedelét, hanem aláássa annak fundamentumát. Nem téríti meg társadalmunknak felső tiz ezreit, hanem az istenadta népet hódítja s csalja el álnokul tőlünk. S ha az eddigi progressióban továbbra is sikerülend neki az egyetemes papság elvének félremagyarázása s azzal való visszaélése által híveinket tömegesen magához csalni, — és barátom ezt szentül hiszi, miután a nazarenismus azonos korunknak leghatalmasabb tényezőjével, a socialismussal egyházi téren — úgy egy félszázad múlva a legjobb esetben ugyan lehetnek még egyházaink, de hívek nélkül. Hogy a kormányunk által kilátásba helyezett egyházpolit. reformok életbeléptetése s az abból esetleg keletkezhető nagyobb mérvű kulturharcz épen azon élet-halálharczczal esik össze, melyet egyházunk a nazarenismussal kénytelen megvívni, az csak siettetheti egyházunknak végpusztulását. A rovásunkra terjeszkedő nazarenismussal szemben, egyházunknak rohamos hanyatlását és bukását még azon remek új alkotmány sem lesz képes megakadályozhatni, melyet zsinatunknak dicséretre méltó munkássága szerzett. Mit használ a szebbnél szebb instituczio, az iidvösebbnél üdvösebb törvény, ha nem lesz kinek javára amazokat életbe léptessük s emezeket végrehajtsuk ? Az uj zsinati törvények segítségével egyházunk hajója pompásan ki lesz csinosítva, mesteri uj kötélzettel ellátva, hogy haladási gyorsasága s a viharokkal daczolni tudó képessége fokoztassék, ámde — hiába. E hajó, mely annyi századnak zivataraival dicsőén megküzdött s annyi veszedelmes zátony és szikla között szerencsésen átevezett, nem fogja elérhetni a biztos révpartot. Legénységének lázongó része alábukva azon elemnek mélységébe, melyen eddig oly biztosan haladt, álnok kézzel testének legalján oly léket fúrt, melyet emberi ész és kéz nem lesz képes betömni s a pompás hajó nyilt tengeren kötélzetével, vitorláival s dicskörnyezte ős régi lobogójával együtt mindenestül az óczeáu mérhetlen mélységébe fog sülyedni. Csak a történész fogja hirdetni a késő unokáknak, hogy e hazában élt és uralkodott valaha egy ev. luth, egyház. * * * A sötét éjnek siri csendje környezett, midőn éjféltájban haza felé indulva jó barátomtól, ki szegény egyházunk végzetszerű jövőjének az éjnél is sötétebb képét rajzolta nekem, érzékeny búcsút vettem. Fáradt fejem nyugalom után sóvárgott, sajgó szivem iiditő balzsamot kért. Egyikre sem birtam szert tenni. Mit azon emlékezetes éjjel hallottam, éreztem, átéltem s szenvedtem, az másnap reggel egy gonosz álom képében tűnt fel. Bárcsak az volna ! Schwahn Gy. ev. lelkész. Egyházunk érdekében. Válaszul Sass János úrnak „Középiskoláink érdekében" irott czikkére. Őszintén szólva, gondolkodóban voltam egy ideig a felől, vájjon Sass J. úrnak e becses lapok 17. számában megjelent s „Középiskoláink érdekében" irott czikkére válaszoljak-e vagy nem! Gondolkodóban voltam egyrészt már csak azért is, mert a nagytiszteletű szerkesztő úr már első izben megjelent czikksorozatomat megcsillagozta, kijelentvén, hogy „szerző nézetét nem osztja" ; másrészt azonban különösen azért, mert — bár Sass János úr czikkemről említést tesz — mégis szerény véleményemnek tulajdonképi s leglényegesebb indokolásaival édes keveset vagy semmit sem foglalkozik. De ne hogy úgy tűnjék fel a dolog, hogy „qui tacet, consentire videtur", a nagyt. szerkesztőségnek kegyes engedelmével, bátor vagyok S. J. úrnak fejtegetésére néhány szerény megjegyzést tenni, annyival inkább, mert a szóban forgó kérdés — véleményem szerint — sokkal fontosabb, semhogy vele behatóan foglalkozni érdemes ne volna. Dologra tehát! Mielőtt részletekbe bocsátkoznám, engedje meg S. J. úr, hogy czikkének egész szellemét, irányát néhány szóval vázoljam; mert ezen szellemnek általánosságban, egyes állításai és nézetei a részletekben, szükségszerű folyományai.